Lélektúrák

2014. szeptember 12… Az első napom újra az iskolapadban. S ez a nap örökre emlékezetes lesz. Hogy miért? Mert éppen aznap töltöttem be a 40. évemet. No, és milyen óra dukál egy ilyen kerek szülinaphoz? Hát persze, hogy a matematika! Úgy is fogalmazhatnék, hogy a 40. születésnapomat Szegeden egy egyetemi matek órával ünnepeltem meg (na jó, volt még egy kis halászlé is este, de első volt a matek). Persze ez csak egyfajta ismétlés volt, a Környezettan szakhoz tartozó alapvető matek ismeretek átismétlése, amolyan emelt szintű érettséginek megfelelő. Viszont elképesztő gyorsasággal. Egy nagyon aranyos fiatal fiú tartotta az órát, az a tipikus matematikus típus. Hihetetlen gyorsasággal írta a feladatokat a táblára, amelyekre legalább ilyen gyorsan kellett volna a választ adnunk. Az agyi működésemet lassított felvételnek éreztem hozzá képest. Mert valahogy minden olyan ismerős volt… az azonosságok, a függvények értelmezési tartománya, a párhuzamos szelők tétele… De egy kicsit több időre lett ...