Lélektúrák

A nyaram utolsó pihenő napjait töltöm éppen a horvátországi Korcula szigetén, férjemmel, Dodóval, aki a helyi búvárbázis vezetője és oktatója. Ilyenkor, augusztusban jellemzően teljes intenzitással pörög a búvárbázis élete, így gyakran napközben csak integetek neki, amikor elmegy vagy épp visszajön a búvárhajóval. Szóval ő dolgozik, én pedig pihenek. Akik ismernek, jól tudják, hogy nálam ez a szó időnként teljesen speciális, egyéni tartalmat nyer. Most például magammal hoztam a masszázságyamat. Hiszen a gyógymasszőr tanfolyamon befordultunk a célegyenesbe, készülünk az október végi vizsgákra. Gondoltam hát, nem árt egy kis gyakorlás, csak találok itt a búvárok és barátok (vagy a búvárbarátok) között egy-két önfeláldozó személyt, akik a személyes fejlődésem támogatása jegyében hajlandók a kezeim alá feküdni. Persze, mint mindennek, ennek is szeretem megadni a módját. Így az apartmanunkból kiköltöztettem Dodó biciklijét és bicikliszerelő-állványát, és felállítottam a masszázságyat. Hozta...