Búvármasszázs (Örökdiák-kalandok)

A nyaram utolsó pihenő napjait töltöm éppen a horvátországi Korcula szigetén, férjemmel, Dodóval, aki a helyi búvárbázis vezetője és oktatója. Ilyenkor, augusztusban jellemzően teljes intenzitással pörög a búvárbázis élete, így gyakran napközben csak integetek neki, amikor elmegy vagy épp visszajön a búvárhajóval. Szóval ő dolgozik, én pedig pihenek. Akik ismernek, jól tudják, hogy nálam ez a szó időnként teljesen speciális, egyéni tartalmat nyer. Most például magammal hoztam a masszázságyamat. Hiszen a gyógymasszőr tanfolyamon befordultunk a célegyenesbe, készülünk az október végi vizsgákra. Gondoltam hát, nem árt egy kis gyakorlás, csak találok itt a búvárok és barátok (vagy a búvárbarátok) között egy-két önfeláldozó személyt, akik a személyes fejlődésem támogatása jegyében hajlandók a kezeim alá feküdni. Persze, mint mindennek, ennek is szeretem megadni a módját. Így az apartmanunkból kiköltöztettem Dodó biciklijét és bicikliszerelő-állványát, és felállítottam a masszázságyat. Hoztam magammal fehér galléros pólót, nadrágot is, és külön háttérzene-repertoárt állítottam össze, a Morcheeba zenekar Dive deep albumának számait a középpontba helyezve. Már csak a megfelelő fogadó-dekoráció volt hátra, amikor megakadt a szemem Dodó nagy, plüss házi cápáján, melyet egy korábbi szülinapjára kapott itt Korculán a búvár barátaitól. Nagyon örültem, mert remekül mutat a masszázságyon, igazán stílusos lett így az ideiglenes búvármasszázs-szalonom. Ebbéli örömömet azonnal megosztottam a masszázsakadémiás csoporttársaimmal is, a fotót posztolva a csoportos messenger-levelezésünkben. Társaim kíváncsisággal teli érdeklődéssel gratuláltak új, speciális ügyfélkörömhöz, és azonnal be is indult a szakmai vita, melyben olyan kérdések hangzottak el például, hogy porcos halaknál (mint amilyen a cápa is) lehetséges-e csonthártya-masszázst végezni. Hiába, no, az igazi szakmai fejlődést egy remek csapat nagyban tudja támogatni. Végül is igaz, hogy ha itt a tengerparton masszírozok, érdemes megkeresni a helyi viszonyokból adódó piaci réseket, nem? Persze néhány kihívást azért át kell gondolni, mielőtt belevágok…

Legelőször is valahogy le kell küzdenünk a légzési szokásokból adódó különbségeket. Ebben tudok rugalmas lenni, hiszen búvárként akár mehetek házhoz is, vagy nyithatok egy víz alatti szalont a sarki szikla árnyékában (kellő távolságban a strandolóktól, mert azért az érkező páciens, ha történetesen épp egy cápa, ne riogassa a gyanútlan fürdőzőket, ugyebár). Ha házhoz megyek, akkor a lakóhely mélysége meghatározza a masszázs hosszát: mélyebb lakóhelyeken csak rövidebb idejű masszázsokat tudok vállalni, hiszen a mélységgel nő a nyomás, és nagyobb nyomáson bizony kevesebb ideig tart ki a palackban magammal vitt levegő. Persze, ha jól logisztikázom (és számolok), akkor rövidebb masszázsokat a hazaúton kötelezően teljesítendő biztonsági megállókban is vállalhatok. A lényeg, hogy én is rendben hazaérjek. Szóval ez nem egy egyszerű tervezés, nem tanítják se a búvár-, se a masszázstanfolyamokon, ezt részletesen ki kell dolgozni, ahogy a kockázatokkal növelt tevékenységhez kapcsolódó díjtételeket is.

Apropó, kockázatok. Nos, a potenciális ügyfélkör áttekintése elengedhetetlen a szolgáltatási feltételek meghatározásához, hiszen némely ügyfél komoly veszélyeket rejteget. Ott vannak például a mérgező háti tüskékkel rendelkező sziklahalak, pókhalak, vagy a veszélyes medúzák. Náluk csak részmasszázst vállalhatok, hiszen a saját egészségemre is figyelnem kell. Szóval náluk nincs hát- vagy csápmasszázs. A medúzáknál ugyanakkor a technikára kiemelt figyelmet kell fordítani: esetükben nincs egykezes és kétkezes kiemelt gyúrás, hisz ezek a fogások végzetesek lehetnek rájuk nézve.

A veszélyességi kockázatok miatt nem vállalom murénák, cápák arcmasszázsát sem. Az elektromos vagy zsibbasztó rájákkal egyelőre nem tudom, mit kezdjek. Valamiféle szigeteléssel esetleg vállalhatom őket… Tudom, a masszázsnál fontos a közvetlen érintés… De nem szeretnék a jelenlegi lelkesedésemnél jobban felvillanyozódni. Szóval lehet, hogy ezt a kérdést majd megköröztetem valamelyik facebookos masszőrcsoportban, hátha kapok jó ötleteket!

Akiket viszont kategórikusan nem tudok vállalni, azok a tengeri sünök. Sajnálom, még részmasszázsról sem lehet szó. Hiába adják ők itt helyben a legnagyobb vízalatti ügyfélkört, profit ide vagy oda, nem fog menni. Esetleg egy üzletfejlesztés után szóba jöhet a tangentor (víz alatti vízsugár-masszázs), ha nagyon reklamálnak majd a diszkriminatív eljárás miatt…

Rákoknál az ízületek kimozgatását vállalom (homároknál csak bekötött olló esetén), de nem lesz olcsó. Mert hát időigényes. Még úgy is, hogy az enyhe trakcióban végzett circumductio (vagyis az adott ízület körkörös mozgatása) az esetükben szerintem az ízületeik többségénél nem jöhet szóba.

Na, és akkor ott a polip. Ezen sokat gondolkoztam, és végül úgy döntöttem, hogy polipoknál csak fejmasszázst vállalok. Akármilyen kedvesen, őszintén vágyakozva, csábítóan is néznek a gyönyörű, emberhez hasonló összetett szemükkel, nem vállalhatom a karmasszázst. Tudom, tudom mekkora lehetőség rejlik a 8 karban, de a masszázsetikát is szem előtt kell tartanom. Ez nekem fontosabb, mint a profit. Ezért nem vállalhatok fel olyan helyzetet, mely a túlzott ragaszkodás, el nem engedés kockázatát hordozza magában. És higgyétek el, az a sok-sok tapadókorong nem kis kockázatot jelent e téren. Szóval, nem, az én masszázs-praxisomba ez nem fér bele, csábító tekintet ide vagy oda, erős leszek és határozott! Akkor inkább jöjjenek a tengeri csillagok az öt karjukkal!  Kisebb profit, de kisebb kockázat is!

Nos, hát egyelőre itt tartok a helyi masszázsbizniszben, és az az igazán jó abban, ha az ember felnőtt fejjel valami újat kezd tanulni, hogy komoly eséllyel lesz egy kreatív, intelligens és vicces tanulócsapat tagja, melyben inspirációt kap a szakmai fejlődéshez… Vagy egy ilyen szösszenet megírásához.

Búvármasszázs

(Ez az írásom a Felhő Café irodalmi oldalon is olvasható novella formájában.)