Lélektúrák

Futni indultam… Ide, a szomszédos Hárshegyre. Persze, van abban némi perverzió, hogy miután a reggel folyamán hosszasan ecseteltem a Facebookon, hogy igen, én bizony félek a vaddisznóktól az erdei futkározásaim közben, azonnal futócipőt is húzok, és irány az erdő. Mi ez? Valami bizonyítási vágy bennem, hogy csak azért is leküzdöm a félelmemet? Vagy az adrenalin játéka? Vagy csak az irományaim folytatásához gyűjtök anyagot az erdő és az érzéseim sűrűjében? Igazából az sem segített, hogy mérnök-antispirituális-tudománykizárólagosság-hívő férjem közölte, hogy ha pont most megyek futni, éppen a vaddisznós posztom után, akkor majd jól bevonzom őket, biztosan most fognak majd szembejönni… Egyébként tényleg rengeteg vaddisznó van itt a Hárshegyen és a környező erdőkben. Már az első pár méter megtétele emlékeztet erre, mert sokáig itt állt az a vaddisznó-csapda, amelyet a konyhaablakunkból is láttunk, és melybe rendszeresen be is tévedtek a malackák. De nem, most nem fognak jönni! Pozitív ...