Vaddisznók (Futókalandok)
Futni indultam… Ide, a szomszédos Hárshegyre. Persze, van abban némi perverzió, hogy miután a reggel folyamán hosszasan ecseteltem a Facebookon, hogy igen, én bizony félek a vaddisznóktól az erdei futkározásaim közben, azonnal futócipőt is húzok, és irány az erdő. Mi ez? Valami bizonyítási vágy bennem, hogy csak azért is leküzdöm a félelmemet? Vagy az adrenalin játéka? Vagy csak az irományaim folytatásához gyűjtök anyagot az erdő és az érzéseim sűrűjében?
Igazából
az sem segített, hogy mérnök-antispirituális-tudománykizárólagosság-hívő
férjem közölte, hogy ha pont most megyek futni, éppen a vaddisznós posztom
után, akkor majd jól bevonzom őket, biztosan most fognak majd szembejönni…
Egyébként
tényleg rengeteg vaddisznó van itt a Hárshegyen és a környező erdőkben. Már az
első pár méter megtétele emlékeztet erre, mert sokáig itt állt az a
vaddisznó-csapda, amelyet a konyhaablakunkból is láttunk, és melybe
rendszeresen be is tévedtek a malackák. De nem, most nem fognak jönni! Pozitív
gondolkodás! Gondolj valami másra! Színes pillangók, csivitelő madárkák… Csupa
béke és vidámság az erdő…
Csak
lassan, ez még a bemelegítés. Mindjárt kezdődik az első emelkedő.
Csodaszép
a tavaszi erdő! Ilyenkor, amikor még a lombozat nem indult meg, tele van az
aljnövényzet keltikékkel. Lila és fehér színekben pompáznak. Még jut nekik elég
fény. Aztán már csak napok kérdése, és zöldbe borul minden. Jót tett a
természetnek az a kis eső az elmúlt napokban.
És akkor
indul az első emelkedő. Csak szépen, lassan. Nem cél, hogy kiköpd a beled az
elején! Apró lépések, és figyelj a lábad elé! Nem, nem jön vaddisznó. Ilyenkor
fényes nappal mélyen behúzódnak az erdő belsejébe. Különben is, hány
vaddisznóbalesetről tudsz? Oké, de az 1664-ben volt, és ráadásul vadászaton.
A Heni…
A szegedi tájfutó barátnőm. Egyszer mesélte, hogy egy éjszakai futóversenyen
megkergette egy vaddisznó. Basszus! Miért pont most jut ez az eszembe?
Egyébként éjszakai tájfutás kategóriában magyar bajnok lett. Talán a vaddisznó
is besegített ebbe? Végül is sokkal gyorsabb módszer a hónapokig tartó
ayurvédikus diétámnál a szintidő javítására, ha egy vaddisznó kicsit besegít,
nem? Ha-ha! Na! Töröl, töröl! Nyuszika, édes kis plüss nyuszika! Cicuska, apró
kis doromboló cicuska… Mondom cicuska! Nem, nem feketepárduc!
A
kedvenc részem az első emelkedő után következő kacskaringós lejtő. Olyan
misztikus itt az egész táj. Kissé kuszán állnak a fák, olyan rendezetlennek hat
minden, de mégis valami mélyen vonz benne! Furcsa ez az egész… Nem is értem
magamat. Talán az énem elnyomott, árnyékszemélyisége az, amelyik itt valahogy
aktiválódik, és ő érzi jól magát ebben a kuszaságban... Az érző-intuitív énem.
A tüzes énem. A gondolkodó levegő-egom meg csak néz, hogy mi van... De már
tudom, hogy meg kell tapasztalnom és el kell fogadnom az árnyékomat is. Ahogy a
bennem élő animust, vagyis a férfit is. Na, ez talán még nehezebb. Elképesztő
fickó volt ez a Jung! De mennyire igaza volt! Az ember nem csak az egojából
áll. Ha nem akar róla tudomást venni, akkor is ott van az árnyéka, a rejtett énje.
És minden nőben ott a férfi is, a férfiban pedig a nő. Animus és anima. A pszichológusom
azt mondta, hogy a hiteles nő alapja a benne tisztázott férfi princípium. Talán
ő is Jungtól idézte ezt, nem tudom. Tisztáznom kell a férfi princípiumomat!
Hajaj…
Egy
kilométer… 8 perc 26 másodperc. Igen, nagyjából futom a szokott időt. És mindjárt
jöhet egy kis aktív séta, a következő meredek emelkedőn. Ez az az ösvény, amely
egy kellemes kis kanyarral felvezet a Hárshegy szív-útjára.
A
Budapesti Szent Ferenc Kórház nevével fémjelzett 5 kilométeres tanösvény célja
az egészséges szív- és érrendszer fenntartása. Az úton kihelyezett táblák és
feladatok ehhez nyújtanak segítséget az érdeklődő kirándulóknak.
2
kilométer… 9 perc 31 másodperc. Na, igen… A séta miatt, de azért nem rossz ez
az idő.
Eszti
nálunk szeretné teljesíteni a közösségi szolgálatot. Három éve ismerem őt,
nagyszerű diáklány, de tényleg! Már az első diákpályázatunkon feltűnt, mennyire
elkötelezett a környezetvédelem iránt. A második, egészségtudatosságról szóló
pályázaton pedig remekelt, mint diák-zsűritag. Milyen feladatot lehetne neki
adni, ami érdekes is, amiből tanul, és amit az iskola is elfogad? És, persze,
ami az APPLiA-nak is hasznos. Az Insta… Már annyira ideje lenne létrehozni az
Insta-oldalunkat! Mi lenne, ha erre készítene Eszti posztokat? Ha létrehozná a
diákok APPLiA-ját? Hú, ez nem is rossz ötlet! Miért ne csinálják diákok a
diákoknak szóló Insta-oldalt? És, ha beválik, ősztől meg lehetne hirdetni egy
APPLiA-s közösségi szolgálati programot! Jelentkezhetnének diákok, akikkel egy
találkozó keretében személyesen megismerkednék, tartanék nekik felkészítő
előadást: mit várunk el, mi is az APPLiA, hogyan tudunk együttdolgozni… Aztán
elkészítenék a saját 10-15 poszttervezeteiket, amelyeket – jóváhagyás és
egyeztetés után – ők maguk tehetnék fel meghatározott ütemezésben az Insta-oldalunkra.
Kellene dolgozniuk, de közben amolyan mentorként segíteném és tanítgatnám is
őket, és a munkájukért cserébe igazolnám a közösségi szolgálat teljesítését. Ez
szuper lenne! Imádok fiatalokkal foglalkozni, és ez talán nekik is tetszene, és
még hasznosnak is találnák…
4
kilométer… Hú, és hol volt a hármas? Az kimaradt? Vagy csak megint átagyaltam a
mobilom tájékoztatását?
Ez a
Hárshegy hűvös oldala. Ilyenkor délelőtt árnyékos még, és ezt érezni a
hőmérsékleten. Szeretem ezt a kört. Szeretem a Hárshegyet. Ez is olyan fura,
mindig mosolygok rajta. Mert korábban nem szerettem. Egyrészt, amikor még
nagyjából 18 évvel ezelőtt rendszeresen erre bringáztam, állandóan eltévedtem
itt. És a sziklás ösvényeket sem kedveltem. Félek sziklás úton bringázni…
A
vaddisznók… Na, látod, még sehol sem volt egy se! Nem kell parázni! Mennyire
érdekes már ez a bükkfa-taktika! Még a bükkfák is a vaddisznóktól paráznak. A
vaddisznók miatt van az ugyanis, hogy csak 4-5 évente hoznak termést. Nem ám
minden évben! Mert akkor a vaddisznóknak túl sok táplálékuk lenne, vagyis
nagyon elszaporodnának, és a sok vaddisznó felenné az összes bükkmakkot! Nem
lenne utód. Ha viszont vannak évek, amikor a bükkös nem hoz termést, akkor
csökken a vaddisznók száma. Így, amikor 4-5 év múlva ismét a talajra kerülnek a
bükkmakkok, a vaddisznók – mivel nincsenek olyan sokan – nem fogyasztják el
mindet, vagyis bőven marad arra, hogy némelyikből facsemete fejlődjék. Csoda
dolog ez a természet! Imádok itt lenni!
5
kilométer… Visszafelé tartok. Most már jellemzően lefelé, így óvatosabban
futok, a lábam elé figyelek. Ha nagyon elkalandoznak a gondolataim, hajlamos
vagyok megbotlani és elesni. Volt már rá példa.
Az
utolsó 2 kilométeren még újra teret hagyok az árnyék-énemnek, hogy kiélvezze a
kusza táj gyönyörét, majd érkezik az utolsó hullámvasút… Le, fel, le és végül
ráfordulok a célegyenesre. Ami, persze, korántsem egyenes, sőt, kifejezetten
kanyargós. Hegyi befutóval érek haza. Kicsit sétálok még, élvezem a napsütést.
Hirtelen mosoly kúszik az arcomra… Ma sem jött vaddisznó.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése