Lélektúrák

Időnként nézem a Girot. Pontosabban jellemzően akkor, ha Dodó nézi, és épp én is a tévé környékén vagyok, főként hétvégén. Az a budapesti időfutam elképesztő volt! 12 perc alatt át- és feltekerni a Hősök teréről a Várba… Hát, igencsak hihetetlen teljesítmény. Ahogy számomra az is hihetetlen, hogy lehet 40km/h fölötti átlagokkal 5-6 órákat tekerni. Néztem, hogy a Kaposvár – Füred közötti szakasz egyes részein néhány hobbibringás megpróbált a versenyzőkkel együtt tekerni a párhuzamos bringaúton. Akinek sikerült, az is jellemzően 1 percen belül feladta. Szerintem tök jó buli lehetett nekik. Mondjuk én nagyjából annyit érzékeltem volna, hogy husss… Kábé így húztak volna el mellettem, akárhogy is tekertem volna. Mostanában újra egyre többször bringára merészkedem. Azért csak merészkedem, mert az elmúlt évek esései miatt kicsit vesztettem a bátorságomból. A legkisebb, ámde legsúlyosabb következményekkel járó esésem még 2017 nyarán volt Korculán. Igazából az esés nem volt nagy, még a sebess...

L élektúrázni nemcsak túrázás vagy futás közben lehet. A bringázás is kiválóan alkalmas erre. S én talán ezen a területen rendelkezem a legszínesebb kalandokkal. Nagykovácsi maraton, 2006 Itt van például ez a fénykép, amely a felnőttkori szerelmi életem minden fontos „kikötőjét” magában rejti 😊 2006-ban készült a Nagykovácsiban rendezett mountainbike-versenyen. Bár már ebben a pillanatban is elég saras voltam, de még mosolyogtam. A mosolyom azonban nem tartott ki a verseny végéig. Életem legdurvább mountainbike-versenye volt. Olyan saras volt az erd ő, hogy a táv felétől nemhogy tekerni nem tudtam, de tolni sem a bringát, úgy megteltek a kerekek sárral. Az elképesztően nehézzé vált biciklit cipeltem a sárban csúszkálva már nem is tudom, hány kilométeren keresztül, azon gondolkodva, hogy mi a fenét keresek én itt… Éppen elváltan, egy hároméves kisfiú anyukájaként. A magammal vitt csoki- és egyéb energiabombákból már rég kifogytam, mert amíg mosolyogtam, simán elosztogattam őket mások...