Lélektúrák

Bő egy éve már, hogy megvettem az első mezítlábas cipőmet. Nagyon óvatosan kezdtem a barátkozást, mert ismerőseim közül többen is jelezték negatív tapasztalatukat a gyors váltással kapcsolatban. Bár kétségtelen, hogy ezek a cipők a természetesség reményével kecsegtetnek, nem szabad elfelejtenünk, hogy az általában hordott cipőinkben ettől az állapottól már eléggé messze kerültünk. Így kicsit hosszabb az út visszafelé. A covid alatt vettem az első terepfutó-cipőmet. Borzasztóan kényelmesnek éreztem, az a vastag, puha talpú cipő volt. Amikor már több mint 1200km-t futottam benne, egy ismerősöm felvetette, nem kellene-e újra cserélnem. Én ezen akkor egyáltalán nem is gondolkoztam. Használom, amíg ki nem lyukad, ahogy régen a tenisz cipőket is, ez volt a fejemben. Innen tehát eltelt még egy kis idő, míg végül a cipővásárlás mellett döntöttem. A döntést némi kutatás is megelőzte, meg érdeklődés, ki milyen gyakorlatot követ, mi alapján dönt. Ekkor hívta fel egy ismerősöm a figyelmemet a ...

Vasárnap késő délutánra mindenki befutott az írótábor helyszínéül választott, rendkívül barátságos és hangulatos hotelbe. Ki repülővel, ki vonattal, ki autóval érkezett. Ki pedig motorral. Értünk, négyünkért, akik ugyanazon repülővel érkeztünk Rómába, Gergely jött autóval a Ciampino reptérre, szóval nagyon jó dolgunk volt. Útközben meghívott minket egy kávéra, és mivel kíváncsian szemléltem egy furcsa, fekete sütit a pultban, azonnal ezt is megrendelte nekem. Nagyon finom volt! A hotelbe érve, mivel még nem tudtuk átvenni a szobákat, Gergely felajánlotta, hogy felvisz bennünket az óváros legjobb pizzeriájába egy ebédre. Itt Évuval találkoztunk, vele ebédeltünk. A vendégei voltunk. Todiban Miután beköltöztem a szobámba, sétáltam egy kicsit a szálloda kertjében. Itt ismerkedem meg Beatrix-szal, aki szintén először érkezett az írótáborba. Nagyon jót beszélgettünk, majd felfedeztük, hogy a teraszon már javában zajlik az élet. Csatlakoztunk a többiekhez. Én úgy csöppentem ebbe a közössé...