Lélektúrák

Képmás Magazin Kis döntések, nagy dilemmák 2023. október Mibe csomagoljunk? Az Európai Unióban évente 180kg csomagolási hulladékot termelünk fejenként. Vagyis naponta fél kilót. A jelenleg egyeztetés alatt álló, és várhatóan 2024 elején elfogadásra kerülő új, a csomagolásokról és a csomagolási hulladékokról szóló uniós rendelet számos célkitűzéssel igyekszik azt elérni, hogy csomagolóiparnak – és nekünk, csomagolásfelhasználóknak is – kisebb legyen a környezeti lábnyomunk. Csomagolások Az elmúlt hónapokban sokat utaztam. Férjemmel végre sort kerítettünk a régóta tervezett Duna-menti bringatúrára, melynek során Passauból tekertünk Bécsig. Minden nap más szálláshelyen szálltunk meg, a csomagjainkat pedig a bringán vittük magunkkal. Az aktív pihenés mellett munkám is többször néhány napra külföldre szólított. Ezen utazások mindegyikén igyekeztem a minimumra szorítani a magammal vitt csomagomat: a bringán nagyon nem mindegy, mekkora zsákokkal teker az ember egy hétig, a repülőn pedig sze...

Kifújtam a levegőt és süllyedni kezdtem. Körülöttem minden nyugodt volt, békés. Ahogy mindig lenni szokott. Halacskák úszkáltak erre-arra, némelyik odaköszönt, én visszabólintottam. Másokkal elbeszélgettem kicsit. Időnként a maszkban gyűlni kezdett a víz… Ki tudja, hogy a tengerből vagy a szememből jutott-e oda. Merülés Süllyedtem tovább. A színek tűnni kezdtek, minden egyre kékesebb, szürkésebb lett. Vártam a mámoros érzést. Jönnie kellett volna. Nem jött. Csak a mellkasomat és a torkomat szorongató-fojtogató hullámok. Minden óriási lett. Ki mondta, hogy a dolgok a víz alatt 25%-kal nagyobbnak és 33%-kal közelebbinek látszódnak? Valójában minden sokkal hatalmasabb volt, és minden csak nőtt és egyre félelmetesebb lett. A mélység, a sötétség és a visszafelé vezető út is. Hol járok már? Isten tudja. Most már emelkedhetnék. Ez a mondat kavargott a fejemben. Még pár éve a pszichológusom tanította, ez volt (és a mai napig is ez) az autogén terápiám egyik kulcsmondata. Most már emelkedhetn...

Sokan írtak a napokban az idei Nobel-díjasokról. Én pedig sokat gondolkoztam ezeken az írásokon, személyes véleményeken. Arra jutottam, hogy szívből gratulálok és hálás vagyok mindenkinek, aki a tudomány bármely területén új ötlettel rukkol elő, és ezáltal olyan nagyszerűt lábnyomot hagy, melyet ezzel a díjjal értékelnek. És gratulálok azoknak a „csapattagoknak” is, akik a díjazottak munkájában részt vettek; segítették, támogatták a munkájukat, a Nobel-díjat érő ötletek igazolását, megvalósítását. Igazán csodálatos érzés lehet tenni valamit a teljes emberiségért. Ötletgazdaként – és ezáltal díjazottként – de a díjazott csapatában dolgozóként is. Ők mindannyian rendkívüli emberek! Mert ezek a kutatások, felfedezések, eredmények közös jellemzője, hogy a tudomány adott állása szerint az emberiség javát szolgálják. Mindannyiunkét. Közelebb visznek minket ahhoz, hogy a világunk működését jobban megértsük, adott esetben valamilyen közös kíhívásunkra megoldást találjunk. Szerintem ez a legnag...