Lélektúrák

A Műanyagmentes július kezdeményezést 2011-ben hirdette meg az ausztrál Rebecca Prinz-Ruiz, az általa létrehozott alapítvány, a Plastic Free Foundation programjaként. Az elmúlt öt évben több száz millió embert ösztönöztek a fogyasztói magatartásuk megváltoztatására, melynek eredményeként személyenként évente18kg-mal, összességében pedig 4,1%-kal csökkent a háztartási hulladékok mennyisége. 2023-ban 190 országból 89 millióan csatlakoztak a kihíváshoz. Minden évben elgondolkozom, amikor először szembe jön velem az interneten a Műanyagmentes július felhívása. Hogyan lehetne a mai világban műanyagmentesen élni? Vagy, ahogy a kampány célja szól, műanyaghulladék-mentesen? Használati tárgyaink többsége tartalmaz műanyagot. Ha kinyitom a hűtő ajtaját (ami szintén műanyag), az élelmiszerek egy része valamilyen műanyag-csomagolásban várakozik az elfogyasztásra. Ruhatáram 60%-a műanyagból készült darabokat tartalmaz. Ezeket a sorokat a laptopom műanyag klaviatúráján gépelem. Még a kéthetente cs...

Ez a cikkem a Képmás magazin júniusi számában jelent meg a Kis döntések, nagy dilemmák rovatomban. A reptérre tartok. Utazik a nagyfiam, megy vissza Milánóba, ott jár egyetemre. Pakolászik mellettem az autóban, rendezgeti a hátizsákját. Kipakolja belőle a szemetet (anya autója még mindig tökéletes hely erre). Megakad a szemem egy egyszer használatos papírpoháron. Miért nem dobtad ki? – kérdezem. Meglep a válaszával: nem tudta eldönteni, hova dobja. Magyarázza nekem, hogy a piros-kék logó a haldolkó teknőssel jelzi, mentsük meg a tekiket, ne dobjuk a természetbe! Oké, de tulajdonképpen hova dobjuk? Mert az rendben, hogy papír. De a logo azt is jelzi, hogy a termék műanyagot tartalmaz. Ettől még mehet a papírba? Vagy akkor inkább a műanyagba, mint az italoskarton-csomagolások? Esetleg a kommunálisba kerüljön? Szóval, anya, te biztos tudod, majd dobd ki, légyszi a megfelelőbe, zárja le a dilemmáját. Papír(?)pohár A 2021-ben hatályba lépett, az egyszer használatos műanyagtermékekről ...