Mentsük meg a tekiket! De hogyan? (Képmás)

Ez a cikkem a Képmás magazin júniusi számában jelent meg a Kis döntések, nagy dilemmák rovatomban.

A reptérre tartok. Utazik a nagyfiam, megy vissza Milánóba, ott jár egyetemre. Pakolászik mellettem az autóban, rendezgeti a hátizsákját. Kipakolja belőle a szemetet (anya autója még mindig tökéletes hely erre). Megakad a szemem egy egyszer használatos papírpoháron. Miért nem dobtad ki? – kérdezem. Meglep a válaszával: nem tudta eldönteni, hova dobja. Magyarázza nekem, hogy a piros-kék logó a haldolkó teknőssel jelzi, mentsük meg a tekiket, ne dobjuk a természetbe! Oké, de tulajdonképpen hova dobjuk? Mert az rendben, hogy papír. De a logo azt is jelzi, hogy a termék műanyagot tartalmaz. Ettől még mehet a papírba? Vagy akkor inkább a műanyagba, mint az italoskarton-csomagolások? Esetleg a kommunálisba kerüljön? Szóval, anya, te biztos tudod, majd dobd ki, légyszi a megfelelőbe, zárja le a dilemmáját.

Papír(?)pohár

A 2021-ben hatályba lépett, az egyszer használatos műanyagtermékekről szóló uniós szabályozás vezette be a piros-kék jelölést a haldokló teknőssel. 2022 nyara óta alkalmazandó kötelezően. Figyelemfelhívásként választották ezt az állatkát: évente nagyjából ezer teknős pusztul el a növekvő műanyaghulladék-mennyiség miatt. Az elviteles poharakon túl további három, egyszer használatos terméken találkozhatunk a piros-kék teknősös logóval: egyes, műanyagot is tartalmazó egészségügyi termékeken (betéteken és tamponokon), nedves törlőkendőkön, valamint dohánytermékeken.

Bevallom, én is elgondolkoztam, mihez kezdjek ezzel a pohárral. Több dologtól függ, hogy egy adott helyen milyen hulladékkezelési gyakorlatot követnek: a rendelkezésre álló technológiától kezdve a kezelés eredményeként létrejövő másodnyersanyag felvevő piacán át a politikailag preferált és támogatott lehetőségekig.  Az interneten kizárólag a Zöld Követ Egyesület honlapján találtam útmutatást arra vonatkozóan, hogy hova kell dobni a poharat. Ők a kommunális hulladékot javasolják. Az FKF és a MOHU honlapján nem találtam információt. Előbbitől emailben is érdeklődtem; lapzártáig nem kaptam választ. A Humusz Szövetségtől emailben azt a tájékoztatást kaptam, hogy az anyag kompozit jellege miatt a kommunális gyűjtőben a pohár helye.

A szakértők is dilemmáznak

Több tudományos cikkben is azt olvastam, hogy az ilyen kompozit vagy másik szakkifejezéssel társított csomagolások nem újrahasznosíthatók. Ugyanakkor szakmai körökben megkérdezett kollégák közül voltak, akik úgy vélekedtek, hogy szerintük bedobható a papírgyűjtőbe, mert valószínűleg a papírfeldolgozás első fázisában, az ún. pulperben történő mosás során leázik a műanyag, és akkor legalább a papír rész újrahasznosulhat. Mások szerint a pulperben nem válnak szét az egyes anyagtípusok.

A Facebookon elindítottam egy felmérést arról, hogyan vélekednek általában a pohárhasználók. Hatvan választ kaptam; a válaszadók 45%-a a papírgyűjtőbe, 25%-a a műanyagba, 30% pedig a kommunálisba dobja ezeket a poharakat.

Az újrafeldolgozásra szánt papír és karton kategóriáiról szóló szabvány szerint a szerves anyagok, köztük az élelmiszerek ún. tiltott, a műanyagok pedig papíridegen összetevőknek minősülnek. A szabvány tehát nagyon szigorú.

Az sem mindegy, hol komposztáljuk

És ha még eddig nem lenne kellően bonyolult a kérdés, akkor elmélyedhetünk a különböző műanyagok jelentette kihívásokban is. Mert a politejsav (PLA) is egy műanyag, de a polietilénnel (PE) szemben természetes eredetű. Ugyanis magas keményítőtartalmú növényekből állítják elő. Például kukoricából. Szokták ezért bioműanyagnak is nevezni. A PLA-ból készült termékeket pedig a gyártói környezetbarát termékként, komposztálhatóként árusítják. De jellemzően a legtöbb helyen azt már nem írják le, hogy ez a komposztálhatóság kizárólag ipari, szabványosított körülmények között történő komposztálást jelent. Házi komposztálóban ilyen körülményeket nem tudunk biztosítani, és a természet lágy ölébe kerülő PLA-termékek sem úgy viselkednek, mint az ipari komposztálási folyamatba kerülő társaik. Sőt, épp azért kell ezeket is a teknős-logoval ellátni, mert ha a természetbe kerülnek, akkor a biológiai lebomlásuk olyan lassú, mint a mesterséges műanyagoké. Persze, ha egy PLA-termék a műanyag-újrahasznosítóba kerül, akkor a szakemberek legalább úgy fogják a fejüket, mint amikor a PE-pohár kerül a komposztálóba. Nem tesznek jót egymásnak.

Szóval valójában a PLA-termékeket is külön kellene szelektálnunk, hogy az iparilag komposztálható jelzéssel ellátott hulladékkezelési csatornába kerüljenek. Már, ha létezik ilyen. Én egyelőre nem találtam ilyen megoldást.

A saját pohár rizikója

A gyártási technológia folyamatosan fejlődik annak érdekében, hogy a jövőben lehetőleg még kevesebb műanyagot használjunk: a gyártók számtalan új anyaggal kísérleteznek a papírpoharak esetében is. Vannak már műanyagmentes bevonatok, amelyekről általában annyi olvasható, hogy vízbázisúak. Vajon ezen termékek hulladéksorsa hogyan alakul majd?

Megoldást jelent-e az egyszer használatos poharak elkerülése? Ha például viszem magammal a saját, többször használatos poharamat vagy kulacsomat, és abba kérem a kávét. Megpróbáltam. És szép finoman el lett utasítva a kezdeményezésem. Mert minden egyszer vendéglátó-hely maga döntheti el, hogy vállalja-e azt az élelmiszerbiztonsági kockázatot, amelyet egy „saját pohár” jelent. És a legtöbb helyen nem vállalják.

Döntés itt és most

Jó, jó, de akkor mi a megoldás? Hová dobjuk ezeket a műanyagos papírpoharakat? Talán ma Magyarországon tényleg az a hivatalos álláspont, hogy a kommunális hulladékban a helyük. Én mégis úgy gondolom, hogy jobb választás a papírhulladék. Azért, mert ha mégis létezik vagy a közeljövőben elérhetővé válik olyan technológia, amely tud jobb megoldást kínálni, mint az a sors, amely a kommunális hulladékban várna a poharakra, akkor a papírhulladékok válogatása során beterelhetik ebbe a csatornába. Ha pedig ma még itthon az energetikai hasznosítás (vagyis az égetés) a legjobb lehetőség, talán akkor innen juthat a válogatást követően a legjobb minőségben az égetőbe ez a fajta hulladék. Így én, amíg valaki meg nem győz más megoldásról, a papírhulladékba fogom dobni ezeket a poharakat.


Megjegyzés: Lapzárta után egy hónappal érkezett meg az FKF válasza; ők is azt a  megoldást javasolják, hogy a kommunális gyűjtőbe dobjuk ezeket a poharakat, tekintettel arra, hogy jelenleg nincs külön gyűjtési csatorna ezen hulladéktípusra. 



Megje 

 

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Sanyi bá, köszönöm...

Az ötvenhez közeledve

Uszoda