Műanyagmentes július... Képes vagyok rá? (Képmás)

A Műanyagmentes július kezdeményezést 2011-ben hirdette meg az ausztrál Rebecca Prinz-Ruiz, az általa létrehozott alapítvány, a Plastic Free Foundation programjaként. Az elmúlt öt évben több száz millió embert ösztönöztek a fogyasztói magatartásuk megváltoztatására, melynek eredményeként személyenként évente18kg-mal, összességében pedig 4,1%-kal csökkent a háztartási hulladékok mennyisége. 2023-ban 190 országból 89 millióan csatlakoztak a kihíváshoz.

Minden évben elgondolkozom, amikor először szembe jön velem az interneten a Műanyagmentes július felhívása. Hogyan lehetne a mai világban műanyagmentesen élni? Vagy, ahogy a kampány célja szól, műanyaghulladék-mentesen? Használati tárgyaink többsége tartalmaz műanyagot. Ha kinyitom a hűtő ajtaját (ami szintén műanyag), az élelmiszerek egy része valamilyen műanyag-csomagolásban várakozik az elfogyasztásra. Ruhatáram 60%-a műanyagból készült darabokat tartalmaz. Ezeket a sorokat a laptopom műanyag klaviatúráján gépelem. Még a kéthetente cserére kerülő kontaktlencsém is műanyag. És, természetesen, a rengeteg szóismétlésért is „ő a felelős”.

A kép az APPLiA Magyarország Szerintem... Fiatalok egy zöldebb jövőért! pályázata keretében készített 2020-as naptárának egyik júliusi oldala

(Júlia pályaműve itt elolvasható)

Egy kis műanyag-történelem

A műanyag, vagyis plasztik a görög plasticos szóból származik, mely formázhatót jelent. Olyan, legalább részben mesterséges úton előállított makromolekulákról van szó, melyek fő komponense(i) egyszerű, ismétlődő egységekből állnak.

Az első műanyag-alkalmazásaink az 1860-as években még természetes alapúak voltak. Alexander Parks a vízszigeteléshez használt, állatokból kinyerhető gyanta, a sellak alternatívájaként fejlesztette ki a parkezint. John Wesley Hyatt a biliárdgolyónak keresett az elefántcsontnál barátságosabb megoldást. Ez lett a celluloid, melyből tollakat és szemüveg-kereteket is készítettek. Az első, már teljes mértékben mesterséges alapú műanyag, a bakelit kifejlesztése Dr. Leo Baekeland nevéhez fűződik. 1907-ben járunk. A bakelitről talán a lemezek jutnak először eszünkbe, de nagyon sok mindent készítettek belőle (pl. csöveket is). Az „ezer felhasználás anyagaként” emlegették. Az 1920-as és 30-as években felgyorsultak az események: a polisztirén, a PVC, az üveget helyezettesítő akrilok és a polietilén, vagyis számos, ma is használt műanyagunk ennek a korszaknak a terméke. A DuPont megbízásából 1938-ban került kifejlesztésre a nylon, valamint az első tapadásmentes felületeket biztosító politetra-fluoretilént. Vagyis a teflont.

A műanyag-csomagolások korszaka az 50-es években vette kezdetét. 1959-ben Stef Gustav Thulin azért fejlesztette ki a műanyag szatyrot, hogy kevesebb papírtáskát használjunk, és ezáltal megmentsük a fákat.

1974-ben Edward Klobbie holland mérnök nagysűrűségű polietilénből készült csomagolószerek (pl. tejes- és mosószeres flakonok) hulladékából készített kerti alkalmazásokhoz, pl. tértároló panelekhez, bútorokhoz újrahasznosított műanyagot. Gondoltuk volna, hogy a műanyag-újrahasznosítás idén már 50 évre tekint vissza?

A legfélelmetesebb ellenség?

A műanyag első alkalmazásai a természet tehermentesítését célozták. Ezek a tartós, formázható anyagok később ezer olcsó formában öltöttek testet a tömegtermelés gépsorain. A műanyag biliárdgolyó óta azonban pár milliárddal többen lettünk. Ahogy a használati tárgyaink száma is folyamatosan nő. A természet pedig, melyet eredetileg kímélni szerettünk volna a műanyaghasználattal, most egyre-másra nyújtja be a számlát a hulladék című könyvelési tételsorban.

Két nagy piackutató cég, a GFK és a Kantar 2019 óta minden évben lefolytatja a Who cares, who does? című felmérését, melyben a legfontosabb, aggodalomra okot adó tényezőkről kérdezi immár 35 ország állampolgárait szerte a világon. Ha a 2023-as felmérés globális eredményét nézzük, a legfélelmetesebb kihívás a klímaváltozás és a vízszennyezés holtversenyben. Ezeket követi a légszennyezettség, majd a műanyaghulladékok problémája. Ötödik helyen a vízhiány áll. Európában a műanyag-hulladékok, majd a klímaváltozás szerepelnek a lista élén. Magyarországon a klímaszorongást követi a műanyag-szorongás.

Bio-alapú, komposztálható, biológiailag lebontható

Keressük az új utakat, megoldásokat. Hogy mentesítsük a természetet immár a hulladékoktól és azoknak a természetre és az emberi egészségre gyakorolt káros hatásaitól, új típusú műanyagokat fejlesztünk. A köznyelvben bioműanyagként emlegetett megoldások környezetbarátnak tűnnek. De ma még közel sem biztos, hogy minden esetben azok. Fontos tudnunk, hogy a komposztálható megjelölés a legtöbb esetben szigorúan szabályozott ipari körülményeket jelent. Ahogy a biológiailag lebontható (angolul biodegradable) műanyag is csak meghatározott körülmények között bontható le. Egyik sem azt jelenti, hogy természetes körülmények között gyorsan lebomlanak. A bioalapú (angolul biobased) megjelölésű termékek részben vagy egészben természetes alapú összetevőket tartalmaznak. Ha például a népszerű alapanyagból, a politejsavból (PLA) készült termékeket vizsgáljuk, elmondhatjuk, hogy bioalapúak és komposztálhatóak, biológiailag lebonthatók. Így hirdetik őket a gyártók. De azt már ritkán tüntetik fel, hogy kizárólag ipari komposztálási körülmények között történik meg mindez. A természetben a legtöbb PLA-termék pont úgy viselkedik, mint a mesterséges alapú műanyagból készült társai. Mivel jelenleg erre a típusú műanyagra nincs gyűjtési és feldolgozási csatorna, a műanyag-újrahasznosítás során pedig nagyon sok problémát okoznak a PLA-termékek, így a kommunális gyűjtőben a helyük.

A műanyag-túllövés napja

Az Earth Action, egy svájci kutató-tanácsadó szervezet, először 2023-ban határozta meg a műanyag-túllövés napját. Vagyis azt a napot, amelyen az év során globálisan keletkező műanyaghulladék-mennyiség meghaladja a feldolgozási, kezelési kapacitásainkat, s melyen ezáltal átlépünk a környezetszennyezés területére. Tavaly ez a nap július 28-án volt. Idén egy kicsit jobb lett a helyzet: szeptember 6-ig „jók vagyunk”. Magyarország is részt vesz a felmérésben, és mondhatjuk, hogy a legjobbak között teljesít: tavaly december 27-ére esett, idén pedig december 6-a hazánkban a műanyag-túllövés napja.

Mit tehetek, itt és most?

Elgondolkodván a kihíváson, az alábbi műanyagtudatossági (ha nem is -mentességi) kódexet határoztam meg magamnak.

       i.          Minden vásárlás előtt megállok egy pillanatra és megkérdezem magamtól, hogy tényleg szükségem van-e az adott termékre. Ha a válaszom az, hogy nincs rá szükségem, akkor az esetek többségében nem vásárolok. Azért az esetek többségében, mert engedélyezek magamnak kivételeket. Mondjuk havonta egyszer. Ez kiváló lehetőség arra, hogy a túl nagy szigor ne vegye el a kedvem az egész tudatosságtól, másrészt arra is, hogy megtapasztaljam, hogy az elcsábulásra is egyre ritkábban van szükségem.

     ii.          A szemmel láthatóan túlcsomagolt (pl. 1db banán tálcán, fóliázva), a nem újrahasznosítható többkomponensű (pl. összeragasztott és nem szétválasztható) csomagolású termékeket, valamint az egyszer használatos dolgokat, amennyire tudom, elkerülöm. A boltban a zöldséget, gyümölcsöt, ha nem muszáj, nem teszem zacskóba. A péksüteményekhez viszek magammal újrahasználható, tartós, zárható műanyag zacskót.

    iii.          Legyen szó bármilyen használati tárgyunkról – bevásárló táskáról, ruháról, elektronikai készülékről –, az a legkörnyezetbarátabb megoldás, ha azt használjuk, ami már megvan.

    iv.          A sok műanyagot tartalmazó háztartási gépeink élettartamát jelentősen megnövelhetjük azáltal, ha a használati útmutató szerint használjuk és rendszeresen karbantartjuk őket.

      v.          A műanyag sport- és outdoor-ruháimat, ha nem indokolt, nem mosom ki minden használat után. Így kevesebb mikroműanyag jut ki a mosógépből. Ha pedig mosásra kerül a sor, a megfelelő, kímélő mosóprogramot és az ilyen ruhákhoz javasolt mosószert használom.

    vi.          Figyelem a műanyag-jelöléseket, és ezeknek megfelelően szelektálok. A csomagolásokon, termékeken található nyilakból álló háromszögekben számokat láthatunk; ezek a műanyag típusára utalnak. Újrahasznosíthatóak a PET (1), a HDPE (2) és LDPE (4) és PP (5). A kommunális gyűjtőbe kell dobni a PVC (3), PS (6) és az egyéb (7) jelölésű műanyagokat.

  vii.          A biológiailag lebontható és/vagy komposztálható, a köznyelvben bioműanyagnak hívott műanyagokat (pl. PLA-ból készült termékeket) semmiképpen nem szabad a műanyag-gyűjtőbe dobni! Ezeknek ma még – mivel nincs külön gyűjtési csatornájuk és feldolgozásuk – a kommunális gyűjtőben a helyük. Ezért, bevallom, bio ide vagy oda, én igyekszem kerülni ezeket.

 És miért állnánk meg a júliusnál? Jöhet a műanyagtudatos augusztus, szeptember és a többi hónap!