Lélektúrák

Nagy tervezésben vagyunk. Március 2-án tettem fel a posztomat az olaszországi sportverseny-sorozatról, a Marcialongáról. Ez az a verseny, amelyen januárban sífutásban, májusban biciklizésben, szeptemberben pedig futásban tartanak megmérettetést Trentinoban, a Fiemme és Fassa völgyekben. Moena, Predazzo és Cavalese a három város, melyeket ezek a versenyszámok átölelnek. Már több mint 30 éve járunk ide síelni. Még a teniszes-közgázos csapattal, Katona Sanyi báékkal indultunk útnak, miután a tizes éveink elején jól megedződtünk a szlovák buckákon. A Sliezky Dom melletti, saját gyártmányú, 100 méteres sípályánkat, mely ratrak és karbantartó személyzet híján a hét végére már igencsak hupnis volt, felváltották a végeláthatatlan, minden reggelre csodálatosan lesimított, hegyeket átölelő pályák. No, de a síkalandokról már sokat írtam. A lényeg a lényeg: Val di Fiemme és Val di Fassa hegyeit és völgyeit télen, hóban már alaposan besíeltünk a bő három évtized során. Nyáron viszont még sosem lá...

  Ha a tanítvány kész, megjelenik a Mester, tartja a mondás. Az elmúlt két napban bőven volt időm elmélkedni, hisz mindkét nap bringatúrára mentünk. Két folyó, a Vág és az Ipoly partján bicikliztünk. Egy kicsi Magyarország, egy kicsi Szlovákia volt a program. A határokat nézegettük. Hol innen, hol onnan… Bringatúra a határon innen és túl A Vág Az életemre visszagondolva remek tanítóim voltak. Több közülük nagy hatással volt rám. De a legnagyobb tanítók az ember életében a családtagjai. Ők azok, akik nap mint nap tükröt tartanak elénk. S a tanításokat is addig kapjuk, amíg meg nem értjük, fel nem dolgozzuk őket. Akkor léphetünk csak a következő osztályba, ha levizsgáztunk. Engem nagyon sokan próbáltak megtanítani a határaim felismerésére, arra, hogy ezeket tiszteletben tartva magam hozzam a döntéseket az életem felett, és ne csak sodródjak, közben megpróbálva megfelelni mindenki más elvárásának. Mert ez sosem megy a végtelenségig. Az ember előbb-utóbb összeroppan a súly alatt. A...