Hosszú március

Nagy tervezésben vagyunk. Március 2-án tettem fel a posztomat az olaszországi sportverseny-sorozatról, a Marcialongáról. Ez az a verseny, amelyen januárban sífutásban, májusban biciklizésben, szeptemberben pedig futásban tartanak megmérettetést Trentinoban, a Fiemme és Fassa völgyekben. Moena, Predazzo és Cavalese a három város, melyeket ezek a versenyszámok átölelnek.

Már több mint 30 éve járunk ide síelni. Még a teniszes-közgázos csapattal, Katona Sanyi báékkal indultunk útnak, miután a tizes éveink elején jól megedződtünk a szlovák buckákon. A Sliezky Dom melletti, saját gyártmányú, 100 méteres sípályánkat, mely ratrak és karbantartó személyzet híján a hét végére már igencsak hupnis volt, felváltották a végeláthatatlan, minden reggelre csodálatosan lesimított, hegyeket átölelő pályák.

No, de a síkalandokról már sokat írtam. A lényeg a lényeg: Val di Fiemme és Val di Fassa hegyeit és völgyeit télen, hóban már alaposan besíeltünk a bő három évtized során.

Nyáron viszont még sosem láttuk. Így amikor írtam azt a bizonyos teniszes-síelős-marcialongás posztomat, álmodoztam kicsit, hogy miért is ne mehetnénk el oda valamikor szeptemberben, például a régi teniszes csapattal, például a futóverseny csapat versenyszámára benevezve… Milyen poén lenne, nem igaz???

Hát megyünk! Méghozzá idén. Emivel, Palával és Klárival.

Szeptember 6-án lefutjuk hárman (Klári lesz a csapatmenedzser- és drukker) a 26km-es távot a csapatverseny keretében. Emi indul majd Moenából, és fut 10km-t Predazzoig. Ott én veszem át a stafétabotot. 8km vár rám, a Lago di Tesero-ig, ahol Pala egy újabb 8km-es távon száguld majd, és némi hegyi befutó után a célba ér Cavaleseben.

Elképesztően boldog és meghatott voltam, amikor már a poszt napján a barátnőim azonnal rábólintottak ennek az álomnak a megvalósítására. Gyorsan a szállást is lefoglaltam; természetesen azt az apartmanházat választottam, ahova annyi közös emlék fűz minket.

A nevezési lapot pedig a mai napon véglegesítettük.

Sok kihívással szembesültünk ezzel kapcsolatban. Ne akadályokra gondoljatok, hanem amolyan izgalmas, összekovácsoló, jó hangulatú-készülődős kihívásokra. Például, hogy melyik jótékonysági szervezetet támogassuk. Mert ez a csapat-futószám egy jótékonysági futás. Hat szervezet közül kellett választani. És csapatnevet is ki kellett találni…

A hat szervezetet áttanulmányoztam. Mindegyik helyi szervezet, és mind abszolút jó célokért dolgozik. Nem volt könnyű döntés.

Engem az egyik már az első pillanatban megszólított, de végül hármat választottam segítségképpen a csajoknak. Ők pedig a napokban rám hagyták a választást, de nagyon örültek annak, amelyiket kiválasztottam. Amelyik először megszólított. A Bel da Matti egyesület.

Íme a szervezet bemutatkozása:

"Bel da matti azt jelenti, hogy csodálatos. Amazing. Ezt posztolta mindig Elisa a közösségi médiában. A ziano di Fiemme-i Elisa Deflorianról van szó, aki egy tragikus hegyi balesetben vesztette életét. Vidám, nagylelkű és sportos lány volt, aki képes volt lelkesedést és pozitivitást közvetíteni, nyomot hagyva a közösségben. Elisa mélyen szerette a hegyeket és a sportot: túrázás, foci, sífutás, futás, hegymászás, síalpinizmus voltak a kedvencei.

A „Bel da Matti” ma egy egyesület, amelynek célja a sport és a csapatjáték népszerűsítése az iskolákban, valamint olyan projektek támogatása, mint például egy vagy több hely (például régi bivakok) helyreállítása a Val di Fiemme hegységben."

Elisának 27 év adatott meg. A szeretett hegyei végül túlzottan ragaszkodtak hozzá, és egy síelés végén többé nem engedték hazatérni. Rákerestem a neten: egy elképesztően nyitott és vidám tekintetű, energikusságot és csupa jóságot és szépséget sugárzó lány volt. Elgondolkoztam ezen… Egyfelől tragikus, hogy ilyen fiatalon elszólítta a sors. Másfelől lehet, hogy ő a 27 éve alatt többet élt és többet tett, több fényt hozott mások életébe, mint sok ember 70-80 év alatt.

Tovább él a helyi közösségben, a helyi programokban, az egyesület tevékenységében. Lám, még minket is megtalált…

Tökéletes választás számunkra a Bel da Matti. És végül úgy döntöttünk, hogy a csapatnévben is megjelenítjük.

Persze, sok ötlet előzte meg a végleges választást… Három nyelvben is gondolkodtunk: a magyar, az angol és az olasz. Voltunk Sanyi bá tanítványai, (Le tennis) donne di Papa Sandro, Fast&fabulous, Fit&fabulous. És még Fifties&fabulous is.

De végül a nevezési lapra ma reggel az Amazing Amiche került. Az MI még egy logot is készített nekünk, rólunk, a megadott infok alapján.

Ígérem, hallotok még rólunk… 😉