A második legnépszerűbb italunk

A világ második legnépszerűbb italának alapanyagként szolgáló gyümölcsöt, egy különleges, piros cseresznyét, a Föld trópusi és szubtrópusi területeinek 50 országa 11 millió hektár területén termeszti. 2022 és 2023 közötti évben 165 és fél millió 60kg-os csomagot indítottak útjára, hogy a világ minden szegletében élvezhessük ízét és üdítő hatását. Így is tettünk: napi három milliárd csészényit fogyasztottunk ebből az aromás, barna színű italból, a kávéból.

Bevallom, nem tartozom a legnagyobb kávéfogyasztók közé. Az elmúlt évtizedekben jellemzően napi egy kávét ittam. Ebből is a legtöbb instant kávé volt. Akkor tértem át erre a fajta reggeli italra és tettem félre az ajándékba kapott kapszulás kávéfőzőnket, amikor kicsit utánajártam, mennyi nehézségbe is ütközik a kapszulák újrahasznosítása. Tavaly ősszel azonban megváltozott a családi életünk, amikor hosszas dilemmázás után beszereztük egy kotyogós kávéfőzőt. Azóta a reggeli kávézás szertartássá vált, és bár sokan számos érvet sorolnak fel a jó öreg kotyogós ellen, mi nagyon szeretjük. Annyira, hogy az elmúlt hónapokban két csészére növeltem a napi adagomat.

Vajon újdonsült reggeli szenvedélyem milyen hatással van a környezetünkre? Ezt a kérdést tettem fel magamnak.

Jó kávézást!

Fotó: Kékesi Donát (DKP Visual)

Honnan jön a kávé?

A kávé eredetéről több legendát is olvashatunk, és a kávétörténelem a maga izgalmas és olykor pikáns epizódjaival akár egy külön posztot is megtölthetne, így most álljon itt mindössze néhány fontosabb információ. A legnépszerűbb történet szerint valamikor Krisztus előtt 300 környékén egy etióp pásztor észrevette, hogy kecskéi, ha egy bizonyos piros gyümölcsöt legelésznek, sokkal élénkebbé válnak. Beszámolt erről a közeli szerzeteseknek, akik rájöttek, hogy a piros gyümölcs, vagyis a kávécseresznye magjából, a kávébabból finom ital készíthető.

Az arab világban már 1000 éve is több helyen gyógyszerként használták a kávét. Persze, nemcsak az egészségre gyakorolt jótékony hatásai, hanem élvezeti értéke miatt is rendszeresen fogyasztották. A XV-XVI. századra fontos gazdasági tényezővé vált a növény termesztése. Bár egyes források szerint tilos volt kivinni Arábiából, mégis megtalálta útját a világ más területei felé. A XVII. századi Európában egyre-másra nyíltak a kávéházak. Magyarországra a török hódítással érkezett meg a kávéfogyasztás kultusza.

Mennyi kávét fogyasztunk?

A worldpopulationreview.com honlapon megnézhetjük, mennyi kávét is fogyasztunk (a legfrissebb adatok 2022-ből származnak). Ha az országokat hasonlítjuk össze, akkor az USA, Németország, a Fülöp-szigetek, Japán és Brazília áll az első öt helyen. Hatodik Oroszország és hetedik Olaszország. Ennél talán érdekesebb adat az, amely azt mutatja meg, hogy mennyi kávét fogyasztunk az egyes országokban fejenként. Ebben a versenyben a Közép-Afrikai Köztársaság 52,1kg/fő mennyiséggel áll az élen. Nem tudom, ez nem valamilyen statisztikai hiba-e, ugyanis a második helyezett, Belíz, 25,5kg/fővel követi. A harmadik – ötödik helyezettek, köztük Luxemburg, 22kg/fő körül, a németek 7kg-ot, az olaszok 6,5-öt fogyasztanak fejenként. Az észak-európai országokban mindenhol 10kg fölött van az egy főre eső fogyasztás. Mi, magyarok, 1,96kg-ot, bár a KSH szerint ennél kicsit többet, nagyjából 2,8kg fogyasztottunk 2022-ben (és 2,7kg-ot egy évvel később).

Én kiszámoltam, nem volt bonyolult. Lemértem, hogy mennyi kávét teszek a kotyogós szűrőjébe. 18g-ot mutatott a mérleg. Ez nekem napi két adag kávé. Bár a kotyogósunk hivatalosan háromszemélyes, mi egy lefőzést két adaggá bontunk. Az interneten kutatva azonban azt látom, hogy nem járok messze az általános mennyiségektől. Egy adag presszókávéhoz ugyanis 7g kávét írnak elő, de azt is jelzik, hogy általában 7-9g-ot használnak. Ezzel az én méricskélésem a 9g/adagra akár még nagyjából átlagosnak is mondható. Így pedig egy évre 6,5kg kávé jön ki. Ez jóval a hazai átlag felett van, pedig a napi két kávé azért szerintem nem sok a kávéfogyasztók körében.

Nem mindegy, mivel főzünk…

2023-ban globális szinten az automata kávéfőzők tették ki a piac 61%-át. Ez a kategória magába foglalja a teljesen vagy részben automata eszpresszó készülékeket, valamint a filteres és a kapszulás kávéfőzőket. A manuális kávéfőzők a piac 25%-át adták (a maradék 14% pedig az egyéb kategóriákból állt össze).

Ha az európai kávéfogyasztási szokásokat vizsgáljuk, régiós jellemzőket találunk. Délen, ahol nagy hagyománya van a kávézásnak, és főként az erős, rövid kávékat szeretik az emberek, a legnépszerűbb kávéfőzők ma is az eszpresszó gépek és a kotyogós masinák. Ezzel ellentétben az északi országokban, ahol jóval magasabb az egy főre jutó kávéfogyasztás, a filteres kávéfőzők vannak leginkább használatban.

Nyugat-Európa sokkal vegyesebb képet mutat. És ami még feltétlenül megemlítendő, az a kapszulás kávéfőzők egyre gyorsabb terjedése.

Egy felmérés szerint globális szinten 2022-ben a piac 25,1%-át adták ezek a masinák, és 2028-ra a várható arányuk 37,54% lesz. Ez a tanulmány 6,89%-os növekedéssel számol évente. De a legtöbb, további felmérés is 5 és 8% közé teszi az éves népszerűségnövekedést.

Egy másik, 2023-as tanulmány szerint Európában a kapszulás kávé a teljes fogyasztáson belül 16%-ot képvisel.

Hogy melyik technológia tekinthető környezetbarátabb megoldásnak, és melyik kevésbé? Nos, ez egy nagyon bonyolult kérdés. Sok mindentől függ. Legfőképpen attól, hogy az életciklus mely szakaszát vizsgáljuk.

Ha csak a használati fázist nézzük, könnyen juthatunk arra, hogy a kapszulás kávéfőzők a legjobb megoldások. Ezek a masinák ugyanis a pontos adagolás által biztosítják a minimálisan szükséges kávé- és vízmennyiség felhasználását. Ráadásul az energiafogyasztásban is jó eséllyel pályáznak az első helyre, ugyanis, bár magas watt-teljesítményen dolgoznak, viszont a legrövidebb idő alatt készítik el a kávét. A kapszulák előállítása viszont nagyon energiaigényes folyamat, az életciklusuk teljes vizsgálatához pedig az is hozzátartozik, hogy ott van az az irgalmatlan mennyiségű hulladék, melyet a kapszulák jelentenek.

Egy sokak által hivatkozott sokkoló adat szerint 2018-ban 59 milliárd kapszula került forgalomba, és ennek 95%-a, 56 milliárd darab hulladéklerakókban végezte. . Ha ezeket a kapszulákat sorba raknánk, öt és félszer körbeölelnék a bolygót az Egyenlítőnél[1].

Tehát mindössze a kapszulák 5%-a került visszagyűjtésre és környezetbarát feldolgozásra. Az éves mennyiségben pedig akkor 7%-os növekedést prognosztizáltak; ezzel 2024-re 88,54 milliárd kapszula jön ki.

A Nespresso saját honlapja szerint globálisan a 35% visszagyűjtésnél tartanak. Ha ennek az adatnak hihetünk, akkor is ott van az a 65%, amely most még biztosan nem kerül újrahasznosításra.

A saját számításommal abból a két adatból indultam ki, mely szerint naponta iszunk három milliárd csésze kávét, és a kapszulás kávéfőzők nagyjából 25% piacrészt képviselnek, akkor naponta 750 millió kapszula hulladék képződik. Ami éves szinten még a fentinél is jóval nagyobb hulladékmennyiséget jelent (273 milliárd 750 millió darab hulladék kapszulát). Őszintén, nem tudom, hogy mi lehet a valós szám. De az biztos, hogy nagyon sok, és az is, hogy a kapszulák újrahasznosítása ma még számtalan kihívással küzd.

Ott van mindjárt az anyagösszetételük: egyes kapszulák műanyagból készülnek. De vannak, amelyek alumíniumból. Bár sok helyen olvasható, hogy ezek az alumínium kapszulák is gyakran rendelkeznek műanyag bevonattal, így valójában kompozit hulladékok, mely tovább nehezíti a feldolgozásukat. Ez sokszor tehát nem megoldható a hagyományos hulladékfeldolgozási módszerekkel, hanem speciális megoldást igényelne. A kapszulák között is megjelentek a komposztálható megoldások; de ahogy más termékek, például poharak, evőeszközök esetében, ez sem jelent ma még könnyű feladatot (jellemzően csak ipari komposztálási körülmények között bomlanak le, hagyományos, házi megoldások esetén – ma még – nem). Mi, fogyasztók ráadásul sokszor befolyásolni sem tudjuk, hogy a lakóhelyünkön milyen hulladékgazdálkodási megoldások állnak rendelkezésre. Így hiába létezik esetleg már jó megoldás, speciális kezelési lehetőség a kapszulák számára valahol a világban, nem biztos, hogy a hazai rendszerben is működik az adott megoldás.

Talán érdemes még megemlíteni, hogy a filteres kávéfőzőknél is van extra hulladék, a filter személyében. Az automata, elektromos kávéfőzők esetében pedig nem hagyhatjuk ki az elektronikai hulladékok kérdését sem.

Számos további tényező számításba vehető a környezeti lábnyom számításakor. A kapszulás kávéfőzőknél meg szokták még említeni, hogy a gyors működésnek köszönhetően nincs szükség a kávészemek erős pörkölésére. Az instant kávénál pedig előnyként értékelik, hogy egy csészényi italhoz kevesebb kávébabra van szükség, mint azon csésze kávék esetében, melyeket valamilyen főzőmasinával készítünk. Az ún. French press kávéfőzőkhöz nem kell áram, a kotyogós kávéfőzők esetében pedig a tartósság és az egyszerű szerkezet fontos környezetvédelmi előny.

Az eddigiekben kiemeltem néhány fontos környezeti vonatkozást, mely a kávéfogyasztáshoz kapcsolódik. De nagyon fontos tudnunk, hogy a kávéfogyasztási szokásaink teljes környezeti lábnyomának megértéséhez a fentiekhez hozzá kell vennünk a kávétermesztés és -feldolgozás kihívásait is.

A kávétermesztés és -feldolgozás környezeti lábnyoma

Egy tonna kávécseresznyéből nagyjából 200kg zöld kávébab nyerhető ki. A gyümölcsnek azonban mindössze 1-5%-a kerül a csészénkbe. A zacc mennyisége nagyjából a gyümölcs negyedét teszi ki. Ha a kávéfőzőbe töltött kávét vesszük alapul, akkor a csészénkbe annak 15-20, a zaccba pedig 80-85%-a kerül.

Azon túl, hogy irgalmatlan mennyiségű melléktermék keletkezik, a fenti, 2022/23-as referenciaévben több mint negyven millió tonna, ami hét Gizai piramisnak felel meg, a növény termesztése és feldolgozása számos környezeti kihívással néz szembe. Ezek közül a legtöbbet emlegetett kihívások az erdőirtás (1 csésze kávé „lábnyoma” 1m² esőerdő területe), a talajdegradáció és szennyezés, a biodiverzitás csökkenése, valamint a vízigényesség és a vízszennyezés (egy csésze kávé átlagos vízlábnyoma 132 liter). A kávé teljes életciklusa karbonlábnyomának 40-70%-át adja a termesztés és feldolgozás fázisa.

Kérdezhetnénk, miért ilyen nagy a szórás ebben az értékben. Azért, mert a tényleges környezetterhelés sok mindentől függ. Például attól, hogy monokultúrában vagy polikultúrában, árnyékban vagy napon termesztik-e a növényt. Mindezek pedig összefüggnek a kávé típusával is.

Arabica vagy robusta?

Bár több mint tízfajta kávé létezik, mégis alapvetően két fajta teszi ki a kávéforgalom nagy részét: az arabica és a robusta.

Ma a termelés nagyobb részét, 63%-át az oválisabb és nagyobb szemekből álló, komplexebb, ugyanakkor könyedebb ízvilággal rendelkező arabica adja. Ennek a kávéfajtának alacsonyabb a koffeintartalma, nagyjából a fele a robustáénak: 0,8 és 1,5% között van, míg karakteresebb ízű, kisebb és kerekebb szemű társáé 1,7-4,0% közé esik. Az arabica magasabb területeken (600-2200m) terem, és az árnyékot kedveli. Jóval érzékenyebb a környezeti körülményekre (talajminőség, elegendő csapadék) és az esetleges fertőzésekre, mint robusta társa.

Az arabica kényessége, vagy ha tetszik, igényessége miatt kisebb – és sajnos egyre csökkenő – hozammal kecsegtető, drágább kávéfajta. Ugyanakkor termesztése – tulajdonságaiból fakadóan – környezetbarátabb. Az árnyékban történő termesztés ugyanis sokkal jobban utánozza a természetes körülményeket.

A jelenleg a forgalom 37%-át adó robusta kávé az arabicaval szemben növekvő hozamokat jelez. Igénytelenebb a környezetét illetően. Jól tűri az alacsonyabb, melegebb, naposabb területeket is. De a nagyobb hozam árát rendszerint a környezet fizeti meg: a napos területeken növő monokultúrákat egyre gyakrabban erdőirtással hozzák létre. A mesterségesen kialakított, napos kávéültetvényeken a természetes flóra és fauna hiányában több kemikáliát kell alkalmazni, mely a talajminőség romlásához  és vízszennyezéshez vezet. Mindezek következményeként pedig csökken a biodiverzitás.

Hogyan lesz a cseresznyéből bab?

Ha a kávébab-előállítási technológiákat hasonlítjuk össze, a természetes módszernek a szárításos technológia tekinthető. Ezt főként Brazíliában, Etiópiában és Jemenben alkalmazzák. A lényege, hogy magát a gyümölcsöt a napon (kellő mennyiségű napsütés hiányában esetleg szárító berendezésben) szárítják addig, amíg a nedvességtartalma 10-12%-ra csökken. Ekkor választják szét a magot a tulajdonképpen eddigre aszalvánnyá vált gyümölcstől.

A mosásos technológiát Latin-Amerikában, Kolumbiában, Mexikóban és egyes afrikai országokban (pl. Kenyában, de Etiópiában is) alkalmazzák. Ennél a módszernél több lépcsőben áztatják és mossák a gyümölcsöt, mielőtt a kávébabhoz jutnának. Hátránya az óriási vízszükséglete (15-20 liter vizet igényel kávébab-kg-onként).

Egyes országokban, pl. Costa Ricában és El Salvadorban a két módszert vegyítve alkalmazzák.

Kávéból tea?

Bár mi az otthonainkban jellemzően csak a zacckihívással szembesülünk, a kávécseresznyének tulajdonképpen a teljes gyümölcs része a kávéfogyasztás melléktermékének tekinthető. Hiszen, mint láttuk, valójában a kávébab maga a gyümölcs magja. A feldolgozás során – annak módjától függő formában – ott marad a gyümölcs héja és húsa is. Ezek a részek közel sem kevésbé értékesek, mint a mag. Magas rosttartalmú gyümölcsrészek számos jótékony összetevővel. Ezek közül a jelentős antioxidáns-tartalmát szokták leginkább kiemelni. Egyébként a gyümölcs maga nyersen is fogyasztható. Állítólag kellemes, a sárgadinnyére emlékeztető íze van.

A Nemzetközi Kávészövetség 2022/23-as tanulmányában (Coffee Development Report) részletesen elemzi, hogy az egyes gyümölcsrészek mi mindenre használhatók fel. Az élelmiszer- és kozmetikai ipari felhasználásokon túl a mezőgazdasági (pl. talajjavító, takarmányozó) célokon át az energetikai és bioüzemanyag- és -műanyag felhasználásokig számtalan lehetőségünk van, vagy talán inkább ma még „lesz”, a kávézás reményeink szerint egyszer majd megvalósuló körforgásos gazdaságában.

Egy érdekes upcycling megoldást azonban megosztok. Hallottak már a cascaráról? Bevallom, nekem új információ volt, amikor ráakadtam. A cascara héjat jelent, és tulajdonképpen az aszalt kávégyümölcsöt jelenti. Ebből pedig tea készíthető. Biztosan ki fogom próbálni!

 Fair trade, avagy tisztességes kereskedelem

A tisztességes kereskedelem igénye kiemelt joggal merül fel a kávétermesztés és -feldolgozás folyamatában. A munkát ugyanis a legtöbb országban olyan farmerek, kicsi családi vállalkozások végzik, akiknek (amelyeknek) nagy része ma még nem tud megélni ebből a tevékenységből. A Nemzetközi Kávészövetség (ICO) azt a célt tűzte ki maga elé, hogy 2030-ra legalább a tagországainak (42) a felében meg tudjanak élni a kávétermesztést végző farmerek. Ha ez egy célkitűzés, ráadásul ilyen távoli, hol tarthatunk ma? 125 millió ember élete függ a kávétól világszerte, és közülük mindössze 875 ezren tartoznak valamelyik őket gazdaságilag, szociálisan és környezetvédelmileg segítő „fair trade” közösséghez. 2022-ben ezek száma 624 volt.

A termékeken elhelyezett Fair Trade logo többek között azt jelzi, hogy az adott termék, például kávé előállítása során garantáltan megfizették azt a minimum árat, amely a termelők megélhetését biztosítja. A szociális mellett a környezeti, fenntarthatósági szempontok is egyre nagyobb hangsúlyt kapnak. De, ahogy a Nemzetközi Kávészövetség is hangsúlyozza, mindaddig, amíg a megélhetés nem biztosított, nagyon nehéz bármilyen további fontos, pl. környezeti, fenntarthatósági szempontot érvényre juttatni.

Mit tehetek itt és most?

Azt gondolom, hogy a kávéfogyasztás nem egy egyszerű fenntarthatósági kihívás. Még senkivel sem találkoztam, aki – a húshoz hasonlóan – környezeti okokra hivatkozva utasította volna vissza a fogyasztását. Persze, azért biztosan vannak ilyen emberek is, de úgy érzem, az a pici csésze kávé, főleg, ha az egy üres eszpresszó, csak a picike környezetterhelés látszatát kelti. A kávéfogyasztásnál tehát a környezettudatosság sokkal inkább a részletekben rejlik, mint az igen-nem lehetőségekben.

Ugyanakkor a tudatosság már önmagában is egy nagy lépés. Tudni például azt, hogy a cukorral, tejjel, főleg a sok tejjel (és sok cukorral) fogyasztott nedű környezetterhelése jelentősen megugrik. Vagy tudni azt, hogy az árnyékban termesztett, időnként „shade grown” felirattal ellátott arabica kávé környezetbarátabb. Fontos ismerni a kényelmet és változatosságot adó kapszulás kávéfogyasztás árnyoldalait is.

A Fair Trade logot is kereshetjük, bár igen ritkán fogjuk megtalálni a kávécsomagolásokon, mert a nagy kávémárkák nem vagy alig forgalmaznak a minősítést kiérdemlő kávékészítményeket. De talán, ha időt szánunk a kutatásra, ráakadunk más olyan információra egy-egy gyártónál, ami azért jelzi a fenntarthatósági és tisztességes piaci körülményeket fontosnak tartó gyakorlatot.

A kávéfőzőt, akármilyet választunk is, rendszeres karbantartással óvhatjuk a korai hulladékká válástól. A kávépazarlás elkerülésére történő odafigyelés is fontos és szem előtt tartható gyakorlat. Ne főzzünk le többet, mint amennyit megiszunk!

No, és ott a zacc, mint lehetőség! Bár kiváló lefolyótisztító, de másra is alkalmazhatjuk. Például talajjavításra a kertben vagy a lakás cserepes növényei esetében. Megkérdezhetjük a közeli kertészetet, nem tartanak-e igényt rá (Ausztráliában a virágosoknál le lehet adni). Természetes bőrradírnak is remek (akkor is, ha nyilván ez a lehetőség csak egy pici mennyiségére korlátozódik). Én még receptet nem találtam hozzá, de állítólag süteményekbe is beletehető.

Előttem is számos feladat, kihívás áll még a tudatos kávéfogyasztás útján. Ez a kutatás nagyon izgalmas feladat, de csak a kezdet volt, mely elindított egy úton, amely még sok fejlődési lehetőséggel kecsegtet.

Szerintem az élvezeti értékéből semmit nem von le, ha tudatosan fogyasztjuk a második legnépszerűbb italunkat. No, és hogy melyik az első? Ezzel az információval még adós vagyok. Nem, nem a tea. És nem is a sör (ahogy néhány ismerősöm a rögtönzött szóbeli közvéleménykutatásomra válaszul adta). A megoldás sokkal egyszerűbb: a víz. Ha jól belegondolok, a tudatos kávézással egy kicsit még az aranyérmest is óvhatjuk.

Szeptember óta a Marcialonga-bögrémből iszom minden reggel :)

És egy kis ráadás....

A jó öreg kotyogós

A kotyogós, avagy ahogy a világ többi országában ismerik, a Moka Express kávéfőző története 1919-ben kezdődött, amikor Alfonso Bialetti megnyitotta a különböző fémeszközöket és gépeket létrehozó gyárát Milánóban. Az első kávéfőző 1933-ban került forgalomba. A gyár vezetését 1946-ban a fia, Renato Bialetti vette át. Egy 2009-es felmérés szerint az olasz háztartások 90%-a rendelkezdett legalább egy Moka Express-szel. Renato Bialetti 2016-ban halt meg, hamvait pedig egy nagyméretű Moka Expressben helyezték el a családi sírhelyen. A márka figurája, a feltartott ujjal kávét rendelő bajszos úr, az 50-es években született meg, és azóta is a Bialetti jelképe. A kapszulás kávézás térhódítása, valamint a Z-generáció kávékülönlegességek iránti vonzalma azonban rányomta bélyegét a cég működésére. Idei hír, hogy a felhalmozott adósságok miatt eladásra kényszerül a tradícionális vállalat. Bár a gyártás nagy része már korábban is Kínában zajlott (csak az alkatrészek összeszerelése történt Olaszországban), a jövőben a cég tulajdonosa is ázsiai befektető lehet.

 

Ez az írásom egy kicsit rövidebb formában a Képmás magazin szeptemberi számában jelent meg. A neten itt olvasható.

---

[1] 4cm kapszulamérettel számolva