A Stava-baleset (Síelős lélektúrák)

Nagyon sokszor jártunk már Val di Fiemmében, Stava – Tesero településeken, ez a kedvenc síterületünk. De minden egyes alkalommal, amikor itt járok, megemlékezem az 1985-ös, 268 ember életét követelő ipari balesetről. Idén duplán is, mert az egyetemen a Környezetvédelmi esettanulmányok című tantárgyból ezt a katasztrófát dolgoztam fel beadandó prezentációként.

A Stava múzeum előtt 2020-ban

A Stavat övező hegyekben az 1930-as évek óta bányászták a terület egyetlen ásványát, a fluoritot (fémgyártáshoz, fémek és kerámiák zománcozásához, vegyipari alkalmazásokhoz használták). 1961-62-ben épült meg a flotációs üzem és a melléktermékként képződő iszap tárolását ellátó első medence, mely fölé 1969-ben egy másikat is építettek. Az első tározó esetében 9m magas gátra kértek engedélyt, de 1969-ben már 25m magas volt az amúgy 25%-os lejtésű, mocsaras területre épült létesítmény. A második, felső tároló kialakítását semmilyen biztonsági felmérés, hatástanulmány nem előzte meg. Az üzemeltető vállalat 1974-ben felkért egy mérnököt, hogy vizsgálja meg a két, egymás fölötti iszaptárolót statikai szerkezetét, aki az 1975-ös jelentésében azt írta: „Furcsa, hogy még nem omlott össze.” Ezt követően semmilyen intézkedés nem történt, tekintettel arra, hogy a szükséges beavatkozásokat a vezetőség túl drágának ítélte, továbbá a hatóságok sem végeztek soha ellenőrzéseket. A baleset előtti időben a gát 50m magas volt, 39% meredekségű, és 300.000m3 iszapot tartalmazott. A felső tároló mintegy „ráült” az alsóra.

1985. július 19-én 12 óra 22 perckor a felső tárolómedence összeomlott, egyenesen rá az alsóra, melynek eredményeként a teljes tárolórendszer felmondta a szolgálatot, és az iszap lezúdult a völgybe. 180.000m3 iszap és 40.000-50.000m3 törmelék (több száz fa, épületek maradványai, talajerózióból származó hordalék) száguldott végig a völgyön, egész a völgy aljában fekvő Tesero városáig, 90km/h sebességgel, 4 perc alatt, 4,2km hosszan, 435.000m2 területen elpusztított mindent…

268 ember halt meg: 120 nő, 89 férfi, 31 fiatal és 28 gyermek (10 év alatti). 53 ház, 3 hotel, 6 ipari épület és 8 híd eltűnt a Föld színéről, további 9 épület súlyosan megsérült, és több száz fa elpusztult.

Temető és emlékmű

Emlékmű a temetőben

A balesetet szimbolizáló szobor

A bírósági eljárás 7 évig tartott. A vádlottak padján 10 ember ült: a felső tárolómedence tervezői, a létesítményt üzemeltető cégek vezetői, és a hatóság ellenőrzést elmulasztó dolgozói. Mind a 10 vádlottat elítélték több ember elleni gondatlanságból elkövetett emberölésért. Az ítéletben egyértelműen kimondta a bíróság, hogy a cégek az anyagi érdeküket a biztonság elé helyezték.

Hogy milyen okok vezettek a katasztrófához? Egyrészt emberi hibák: a céges monitoring hiánya, a mérnöki jelzés figyelmen kívül hagyása, a hatósági ellenőrzés teljes hiánya, és a gazdasági érdek előtérbe helyezése a biztonsággal szemben. Ami a szakmai oldalt illeti, a tárolók nagyfokú instabilitása visszavezethető volt a mocsaras talajra, valamint a felső tároló helytelen tervezésére (nem volt megfelelő vízelvezetés, és nem lett volna szabad pont az alsó fölé építeni). Továbbá a gát túl magas mérete és túl nagy dőlésszöge, valamint a tárolók helytelen töltése (ún. upstream-módszerrel, vagyis fölülről töltötték őket, ami gyors és olcsó, de a legkevésbé biztonságos megoldás) is közrejátszott a tragédiában.

Idén lesz 35 éve, hogy ez a szörnyűség megtörtént. Egy borzalmas tragédia, ami elkerülhető lett volna, ha emberileg és szakmailag a felelősek megfelelően jártak volna el… Ha a gazdasági érdek nem írta volna felül a biztonságot.

(Ezt a cikket a Stava múzeum saját brossúrájában található információkból írtam.)


 A Hotel Rio Stava a völgyben


A Stava-völgy

A Stava-folyó




Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Sanyi bá, köszönöm...

Az ötvenhez közeledve

Uszoda