Lucidum intervallum, azaz az átmeneti feltisztulás (Síelős lélektúrák)
Az olaszországi síeléseinken mindig megemlékezem arról az emlékezetkihagyásos pillanatomról, amikor pár éve balesetet szenvedtem az egyik pályán. Mikor máskor történjen ilyen az ember lányával, mint amikor épp a gyógymasszőr tanfolyamon anatómia és klinikum ismereteket tanul. Az eset így duplán tanulságos volt.
Már a pálya vége felé jártam, amikor az egyik kanyarban nekem jött valaki hátulról. Ez a pillanat ezred része volt, azt sem tudtam, ki az. A következő emlékképem, hogy próbálok feltápászkodni a hóból, és ott ücsörög két snowboardos. Ebből azt gondolom, hogy a kettőjük közül az egyik jöhetett nekem, és nem, nem hagytak magamra. Ez is csak egy bevillanás volt, a következő, amire emlékeztem, hogy ülök a hóban a pálya alján, és mellettem áll Beni fiam és az öcsém (akik mindig sokkal gyorsabbak nálam, így a pálya alján szoktak várni). Később tőlük tudtam meg, hogy amikor felálltam a baleset után, felhívtam őket telefonon, jelezvén, hogy elütöttek, de minden rendben, és lesíeltem a pálya aljára. Nos, ezekre én egyáltalán nem emlékeztem. Ezt követően állítólag olyan voltam, mint tízmásodperces Tom az 50 első randi című filmből, vagyis az emlékezetem tíz másodpercig tartott, ezt követően kezdtem mindent elölről mesélni és kérdezni. Állítólag ezt eljátszottam legalább 6-8-szor.
Egy dologra viszont nagyon határozottan és tisztán emlékeztem, mégpedig arra, hogy magyarázom nekik, hogy a balesetnél az emlékezetvesztés az átmeneti feltisztulás, azaz a lucidum intervallum az epidurális vérzés jele lehet az agyban, így, ha megint elájulnék, akkor a mentősöknek feltétlenül mondják meg azt a kifejezést, hogy lucidum intervallum, ebből ők tudni fogják, hogy mi lehet a baj.
Hát, igen,
ez van, ha egy örökdiáknak olyan kiváló anatómia-klinikum tanára van, mint
Szántai tanár úr, aki úgy adja át az ismereteket, hogy holmi kis amnéziával
fűszerezett agyrázkódás sem korlátozhatja azok bevésődését és szükség esetén az
alkalmazását. Köszönet érte Tanár Úr!
Persze,
azért előbb-utóbb – Beni és az öcsém legnagyobb megkönnyebbülésére – tízmásodperces
Tomból visszatértem a saját elmémhez, és még szépen óvatosan le is síeltem
ahhoz a felvonóhoz, amelyikkel már eljutottunk az autóhoz, azzal meg a
kórházba. Ott nagyon profi módon azonnal kivizsgáltak, koponya CT, nyaki
röntgen, minden megvolt kb. húsz percen belül. Azért a végén az orvostól még
megkérdeztem, hogy akkor, ugye, most már tuti, hogy nem lucidum intervallum, és
minden oké lesz, aki egy széles mosollyal megnyugtatott, hogy ezt már
kizárhatjuk biztosan. Komolyan, kész szerencse, hogy Szántai tanár úr mindent
latinul tanított és követelt, mert fogalmam sem lett volna, hogy is van angol
szaknyelven az átmenti feltisztulás. Az orvos azt mondta, hogy tíz napig nem
végezhetek semmilyen fizikai és szellemi tevékenységet, és adott egy lapot, amin
minden szépen le volt írva angolul. Az is szerepelt rajta, hogy ne erőltessem
az agyam, ne gondolkodjak. Na, hát ezt azért nem sikerült maradéktalanul
betartanom, de vigyáztam magamra és ahogy jelezték, tíz nap múlva minden
tünetet – fáradékonyságot, fejfájást – huss, mintha elfújtak volna.
Idén is visszatértem a baleset helyszínére, és egy szuper nappal és remek síeléssel ismét felülírtam a korábbi eseményeket. És hogy mi a tanulsága mindennek? Az, hogy
örökdiáknak lenni nemcsak jó, de néha kifejezetten hasznos is! Most ti is jegyezzétek meg, hogy egy balesetnél, ha egy eszméletét vesztett személy magához tér és azt állítja, hogy jól van, minden rendben, akkor sem szabad elengedni, hanem azonnal mentőt kell hozzá hívni! Ahogy Szántai tanár úr tanította.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése