Amire a világnak szüksége van (6. rész) - Epilógus
„A legveszedelmesebb forradalmár bennünk van, és ezt tudnia kell annak, aki egészségesen akar átjutni élete második felébe.”
Hát, igen…
Ezzel a bennem élő forradalmárral én magam is megküzdöttem az elmúlt pár évben
rendesen. Valahol ez a mostani blogsorozat is még ennek a folyamatnak a része.
Bár most már határozottan a béketárgyalások fázisában vagyunk önmagammal.
A pályaorientációs előadások és az IKIGAI mellett az
utóbbi időszakban C. G. Jung volt még a segítségemre. A fenti idézet Jungtól
származik, A tudattalan pszichológiájáról című tanulmányából. Azért nagyon jót
mosolyogtam magamban azon, hogy az irgalmatlan mennyiségű jungi életműből
(melynek a magyarra fordított része is számtalan kötetet jelent) pont azt a
könyvet emeltem le a könyvesboltban a polcról, amely azzal a tanulmánnyal
indít, mely éppen ezt a fiatal kor – idős kor összehasonlítást is érinti.
Nagyjából egy órát töltöttem a könyvesboltban azon tanakodva, melyik könyvet
válasszam. Nem akartam hirtelen mindent megvásárolni, bár ez az indíttatás
gyakran eluralkodik rajtam, ha valamire vagy valakire nagyon kíváncsi vagyok.
Látva viszont a tényleg tekintetes mennyiséget, egybevetve az otthoni, még üres
környvespolcok lehetőségével (ez utóbbi konkrétan zéró), végül úgy döntöttem,
egyet választok, aztán majd meglátom. Cím alapján azonnal a Lélektani
típusokhoz meg az archetípusos könyvekhez nyúltam, de végül a Két írás az
analitikus pszichológiáról című könyvet vettem meg, mert az előszóban azt írták
a szerkesztők, hogy ez egy nagyon jó könyv azok számára, akik most kezdenének
bele Jung olvasásába. Istenem, milyen fantasztikus olvasmány! (Csak ne lenne olyan apró betűs a könyv...) Most erről is
órákat tudnék írni, hogy miért is jelent számomra folyamatos szellemi gyönyört
az olvasása, de akkor megint messzire kalandoznánk. Fókuszáljunk most azokra a
fő üzeneketre, amelyek engem megérintettek!
„Életünk
olyan, mint a Nap pályája. Ereje reggel állandón erősödik, míg forrón és ragyogón
eléri a delelőt. Ekkor következik az enantiodromia. További állandó előbbre
jutása erejének nem növekedését, hanem csökkenését jelenti.”
Ne
ijedjetek meg, az enantiodromia kifejezés fontos lesz, az ellentétek szabályozó
funkcióját jelenti. Nézzük csak, mit is ért alatta:
„…az élet ösvénye
a lejtő irányába vezet. Nincs energia ellentétek feszültsége nélkül: ezért kell
megtalálni a tudat beállítottságával való ellentétet. […] A tudatos
beállítottság egyoldalú álláspontjáról nézve az árnyék a személyiség egy
alacsonyabb értékű része, amelyet ezért erős ellenállással elfojtunk. De az
elfojtott személyiségrésznek tudatossá kell válnia, hogy az ellentétek közti
feszültség létrejöhessen, amely nélkül minden fejlődés lehetetlen. […] a tudat
is, esetleg anélkül, hogy sejtené, tudattalan ellentéte után kutat, különben
stagnál, tehát elsivatagosodik és elfásul. Az életet csak az ellentét
lobbanthatja lángra.”
Ez olyan klassz,
nem? Nekem nagyon tetszett! Nézzük tovább:
„Az
állandóan előrehaladó felismerési folyamat egyik további állomása az a
belátás, hogy az ellentétprobléma alapelvként benne rejlik magában az
emberi természetben. E kérdés szabály szerint az érett kor problémája.”
Mi
is a lényeg? A-oldal, B-oldal azonosan értékes, de fontos, hogy belássuk, hogy
máshogy kell hozzáállnunk. A fiataloknál Jung ún. természetes célról beszél, és
ebbe beleért mindent: tanulmányokat, családalapítást, társadalmi státuszt… A
B-oldalnál (na, jó, ő általában öregedő embert említ, ezt azért még én sem
vagyok hajlandó így használni egyelőre, maradjunk a B-oldalnál 😊), szóval itt az új cél a kulturális cél. Azt mondja, hogy a
fiatalok fő kihívása a szülőkről való
leválás és hogy azokat a projekcióikat, amelyeket a szülőkre vetítettek,
áttegyék másra. Például egy példaként szolgáló tanárra, ismerősre,
ismeretlenre. Ezért azt mondja, hogy a fiataloknak a külvilág nyújtja a
megoldást. Láthatjátok, miért jelent hatalmas kihívást, hogy kik is azok az
emberek, akik ma példaképként szolgálhatnak fiataljainknak…
A
B-oldalon – ahova az én értelmezésemben akkor jutunk, ha ezeket a gyermeki
projekciókat már ledolgoztuk, letettük – nem a külvilágban, hanem magunkban
kell keresgélnünk az előrejutáshoz. Méghozzá az ellentétprobléma lesz ebben a
segítségünkre. Ez nem kis kihívás… Hiszen sokszor elképesztő küzdelmeket
folytatunk, hogy elnyomjuk az ellentétünket, a negatív pólusunkat. De,
ugye-ugye, az árnyékunk nem tudunk szabadulni. Valamit tehát kéne vele
kezdenünk végre…
Mint
láttuk, épp a B-oldal feladata, hogy valahogy megbarátkozzunk végre ezzel a
sokszínűségünkkel.
A
B-oldalon tehát két fontos dolgot kell elkerülnünk: egyrészt, hogy
ragaszkodjunk az A-oldal struktúrájához, és a megoldásokat a külvilágban
keressük. Ide tartozik szerintem az is, amikor az életünk nehézségeiért,
boldogtalanságunkért mást hibáztatunk, a felelősséget másra toljuk át. Holott
épp itt az ideje, hogy magunkba nézzünk, és a saját életünkért vállaljuk a
felelősséget. Mindig lesznek mások, akik szebbek, okosabbak, gazdagabbak,
szerencsésebbek, mint mi. Még lehet, hogy olyanok is, akik boldogabbak. Ha a
Személyes Történetünket éljük, akkor nagy eséllyel mi is lehetünk boldogak.
Szerintem.
Másrészt
azt is el kell kerülnünk, hogy ha eljutunk oda, hogy meglátjuk és elfogadjuk az
árnyékunkat, akkor eldobjunk mindent a korábbi életünkből, és átcsapjunk az
ellentétünkbe. Itt példaként említi Jung azokat a pálfordulásokat, melyeket
általában életközépi válságra adott megoldásoknak nevezünk. Amikor valaki
hirtelen mindent eldob, amit addig élt… Munkát, családot, barátokat, élőhelyet
satöbbi, satöbbi. Nem. Nem ez a megoldás. A megoldás a saját egységünk
megteremtése, elfogadása, az árnyékunk integrálása a személyiségünkbe.
Tudom,
tudom… Ez nem könnyű feladat. És nem is fogok most arra választ adni, hogyan
lehet ezt megtenni. Egyrészt mert még én magam sem tudom. Mostanság lépek a
B-oldalra, és láttuk, hogy épp ennek az életszakasznak a feladata, kihívása ez
az ellentétprobléma. Másrészt meg azért sem, mert ezt tényleg mindenkinek
magában kell megtalálnia. Nekem is. Viszont nagyon boldog vagyok, hogy mindezt
úgy tehetem meg, hogy azzal a bizonyos forradalmárral már eljutottunk a
béketárgyalásokig. És mert tudom, hogy az életet csak az ellentét lobbanthatja
lángra. Én pedig ÉLNI szeretnék! Itt és most, ebben a világban, ebben az
Univerzumban. Hálás vagyok a szüleimnek, hogy itt lehetek, az én Dodómnak, hogy
igazi társam ezen az úton, Beni fiamnak, hogy engem választott édesanyjának, és
vele, általa az anyaság csodálatos érzése is megadatott nekem. És hálás vagyok
mindenkinek, aki az A-oldalon rövidebb-hosszabb ideig akármilyen szerepben
velem tartott az úton, és azoknak is, akik a B-oldalon tesznek (majd) így.
És hálás vagyok nektek is, hogy ezen a lélektúrámon is velem tartottatok!
Még egy kis csajos extrával érkezem hamarosan...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése