Amire a világnak szüksége van (7. rész) - Egy kis csajos extra Junghoz (nemcsak csajoknak)

Többször emlegettem már ebben a sorozatban is a pszichológusomat. Igen, azzal a bizonyos forradalmárral való küzdelemben szükségem volt harcászati tanácsadóra. A netről választottam, sok-sok bemutatkozást elolvasva. Nagyon tetszett a jungi analitikus irányzat, amelyet képviselt, végül ezért választottam őt. És, természetesen, úgy érkeztem az első beszélgetésre, hogy Jung életét áttanulmányoztam.

Rendkívül jó beszélgetések voltak. A kíváncsiságom a pszichológusi szakma iránt sokszor felülírta a saját problémáimat, és nem nyugodtam addig, amíg magyarázatot nem kaptam, miért és hogyan jutott bizonyos következtetésekre például egy-egy Rorschach-táblát illetően. De a legizgalmasabbnak mégis az archetípusos gondolatait tartottam. Görög mitológiai alakokkal vont párhuzamot, és engem Athéné és Artemisz típusként jellemzett.

Most, hogy Jungot kezdtem olvasni, jutottam el oda, hogy ennek is utánanézzek. Jung ugyanis nem ezeket az archetípus-kategóriákat határozta meg, hanem valós személyeket (pl. Apa, Fiú, Anya stb.). Aki a bennünk élő istenekről és istennőkről könyveket írt, az a ma is élő jungiánus pszichoanalitikus, a San Francisco-i Pszichiátriai Klinika professzora, Jean Shinoda Bolen volt. Gondoltam, megrendelem a két alapművét, a nőkről szóló Bennünk élő istennőket, valamint a férfi párját. A neten elérhető volt mindkét könyv, de fura módon a női verzió két kiadásban: egy kék borítós és egy barna. Mivel a barna volt készleten, azt rendeltem meg. Csak, amikor megérkezett és már elkezdtem olvasni, akkor derült ki, hogy nem is egy könyvről van szó… Mert Bolen, mintegy a Bennünk élő istennők folytatásaként, megírta a Bennünk élő idősödő istennőket is. De ezt a borítón úgy sikerült „elrejteni”, hogy nekem nem tűnt fel. Szóval, nevezzük ezt – a freudi elszólás analógiájára – amolyan jungi véletlennek, ti. hogy sikerült tudatom ellenére a Bennünk élő idősödő istennőket megvásárolnom.

Miután ezen egy hatalmasat nevettem, majd nevettünk együtt Dodóval is, végigolvastam a könyvet, és őszintén ajánlom minden nőtársamnak, aki életútját tekintve hozzám hasonlóan valahol az A- és a B-oldal határa környékén jár.

De hogy most akkor már fogjuk kicsit csajosabbra a témát, Bolen a nők életében nem két szakaszt különít el, hanem hármat: fiatal nő, érett nő és bölcs nő szakaszokat, másképpen fogalmazva leány, anya és idősödő asszony korszakokat. A biológiával is párhuzamba állítja ezeket, méghozzá a női ciklus megjelenése, az anyaság, és a klimax határokkal. Fontos, hogy hangsúlyozza, hogy az érett nő korszakhoz nem szükséges, hogy egy nő anyává váljon, mert bármi iránti elkötelezettség (pl. munka, nemes cél stb.) megtestesítheti ezt a korszakot. Azt is írja, hogy míg a Bennünk élő istennők elsősorban az első, kicsit a második korszak hölgyeinek szól, addig az általam is megvásárolt könyv azért született meg, mert ő maga is belépett a harmadik korszakba, és a tapasztalatai alapján továbbfejlesztette az eredeti elméletét, azokra a nőkre fókuszálva, akik nagyjából valahol a második és harmadik korszak küszöbén tartanak az életükben.

Szóval végül is jó, hogy ezt a könyvet vettem meg, mert a 48. évemhez közeledve valójában ez adhatott nekem a legtöbbet. Megismerhettem belőle a „fiatal” istennőket is, és azt is, hogyan változnak ők az idő előrehaladtával, valamint az „bölcs” istennőket is. Ráadásul nemcsak a görög mitológiából merít ezúttal, hanem az egyiptomi, a hindu vagy a japán mondavilágból is.

Bolen valahogy úgy képzeli el a személyiség kibontakozását, hogy a jungi ego kontra árnyékvilágban ez utóbbiban megjelenő archetípusok egy bizottságot képeznek, mely bizottságnak az elnöke az ego. Ha jól működik a személyiség, akkor az ego szót ad minden szót kérő bizottsági tagnak: legyenek ők akár Szachmet vagy Káli, akik a felháborodást, az „ami sok, az sok” érzést képviselik. Vagy Uzume és Baubo, jókedv, a tánc és az alpáriság istennői. No, és ha az együttérzésért felelős Kuan Yin, Kannon vagy Tara kér szót, ők is meghallgattatnak. Persze, a praktikusság és intellektuális bölcsességet adó Métisz, a misztikus és spirituális bölcsességű Szófia, az intuitív és lelki bölcsességet képviselő Hékaté és az elmélkedő bölcsesség istennője, Hesztia mellett.

Szófia, Szent Szófia templom, 2022 júniusa (Misty filterrel :))

Tényleg nagyon sok érdekesség van a könyvben. Bár én a görög mitológiával hadilábon állok; valahogy annyira komplex az egész kép, a „ki kinek a kicsodája”, hogy akárhányszor próbáltam eddig életemben megjegyezni a „családfát”, mindig elvesztettem a fonalat. Jó volt most egy picit ismételni, és a görög istenek és istennők világán túl más kultúrákba is betekinteni. Megmosolyogtatott az indián kultúrák jellemző vonásának a leírása, mely szerint ezekben a kultúrákban az érett korba lépő indián asszonyok ún. törzsi anyák lesznek: ettől fogva a gondoskodásuk már nem csak saját családjukra terjedt ki, hanem a törzs összes gyermekére; tudásukat, tapasztalatukat innentől a teljes törzs jólétén munkálkodva kamatoztatták. Engem nagyon megszólított ez a gondolat…

Bolen szerint „Ha tudjuk, mely archetípusok működnek aktívan bennünk, akkor felismerjük, hogy életünk adott szakaszában mi fontos a számunkra.” Úgy képzeli el, hogy „Sorskovácsnak lenni a harmadik szakaszban azt jelenti, hogy mindaz, amit teszünk, és mindaz, amivé válni akarunk, összhangban áll azzal, ami a lelkünk mélyén igaz ránk. Ha eszerint cselekszünk, akkor az életünknek értelme lesz; ezt érezni fogjuk a csontjainkban, bensőnkben, szívünk mélyén.”

Az az igazság, hogy egyáltalán nem érzem magam öregnek. Általában úgy veszem észre, nem is ezt a benyomást keltem. De tudom, hogy 48 éves leszek, ezzel is tisztában vagyok. Ha megkérdezik, hova szeretnék visszamenni a fiatalságomban, akkor az őszinte válaszom az, hogy sehova. Tökéletes helyen és időben vagyok itt és most. A továbbra is megoldatlan derékfájásomat leszámítva életem talán legbékésebb, legaktívabb korszakához érkeztem, és egyáltalán nem zavar, hogy ez valahol az A-B-oldal váltásánál van, vagy ha női szemmel nézem, akkor valahol a „bölcs korszak” kezdetén. Sőt! Úgy gondolom, hogy végre eljutottam oda, hogy nem sodródom az életem tengerén, utólag próbálva megfejteni a miérteket és hogyanokat, hanem úgy tudok kihajózni az új vizekre, hogy felkészült, magabiztos és kalandra éhes kapitánya lehetek a saját hajómnak. Bolen szavaival élve sorskovács vagyok. Tudom, hogy az élet a jövőben is tartogat majd kihívásokat, nehezebb és könnyebb feladatokat, nevetést és könnyeket is. Talán a forradalmár is szót kér majd egy-egy bizottsági ülésen. De ha a külvilágban, egyéb szakmai üléseken egészen sikeresen navigálok a jó és előre vivő megoldások irányába, miért is ne tudnám ezt megtenni saját magamban? Annyi biztos, megpróbálom!

Mit is kívánhatnék ezek után minden sorstársamnak, mint jó sorskovácsolást! 

Íme még egy fotó a misztikus és spirituális bölcsességű istennőről elnevezett városból, Szófiából, az APPLiA Europe idei éves találkozójáról. Az általam elnökölt Nemzeti Egyesületek Bizottságáról, „Baubo-üzemmódban” 😊

APPLiA, Nemzeti Egyesületek Bizottsága (2022)