Lélektúrák Szlovéniában (6. rész) - Bled
Bled különleges geológiája és festői tájképe miatt egy közkedvelt és jól ismert turisztikai úticél. Nem találkoztam még olyan emberrel, aki járt ott és ne áradozott volna a szépségéről.
A
körbelátható és körbejárható méretű tavacska, benne egy apró kis szigettel és
spirituális központtal, a tó partján hatalmas sziklával és a sziklán már
1004-ben is írásos emlékkel rendelkező várral, a Júlia-Alpok környező hegyei
által őrizve valóban egyedülálló ékszerdoboz. Talán a blediek még a
bohinjiaknál is türelmesebben várták a teremtést, s miután Isten rájött, hogy róluk
is megfeledkezett, őket ezzel a csodával kárpótolta.
A
tó, melyet glaciális és tektonikus erők hoztak létre, 1,4km2
területű; nagyjából 2km hosszú és másfél km széles. Legmélyebb pontja 30m, mely
a kis szigethez közel található. Itt haladt végig a jég, mely a mély árkot
vájta, a pici sziget pedig valaha olyan magas hegycsúcs volt, hogy a táj
átrendeződése után is szárazföld maradt. A tó 475 méteres tengerszint feletti
magasságon található, a tó partján a vár pedig az 599 méter magas sziklára
épült. Tehát egy jó kis 125 méteres emelkedéssel kell számolnia annak, aki
felmászik a várba a tópartról.
A
különleges geológiai adottságain túl mi mindenről híres még ez a település?
Nos, én a számunkra is fontos történelmi, valamint a természetgyógyászati jelentőségét
emelném ki.
1938.
augusztus 29-én itt került aláírásra a Bledi-egyezmény Magyarország, valamint a
kisantant államai (Csehszlovákia, Románia és Jugoszlávia) által. Az
egyezményben a kisantant elismerte Magyarország egyenrangú fegyverkezési jogát,
cserébe Magyarország lemondott a Trianoni békeszerződés által elvett területek
erőszakos visszafoglalásáról.
Persze,
ha már történelem, akkor azt is meg kell említeni, hogy mind Karagorgevic, mind
Tito itt építette ki nyári rezidenciáját. Ez a ház ma tóparti luxusszálloda. A
második világháborúban a Bledi-vár náci főhadiszállás volt.
De
evezzünk most inkább békésebb időszakok felé. Élt a XIX. században egy híres, svájci
természetgyógyász, Arnold Rikli. Bled neki köszönheti a turizmus fellendülését,
ugyanis, miután saját betegségéből itt gyógyult ki, Rikli Bledben hozta létre
saját természetgyógyászati központját az 1850-es években. A központ gyorsan az
arisztokrácia által kedvelt luxushellyé vált. A speciális Rikliterápia három fő
részből állt: egyrészt hidroterápiából, mely ebben az esetben a hideg vízben
úszást és egyéb fürdőterápiákat jelentette, helioterápiából, egyszerűbben
szólva napozásból (melyet meztelenül kellett megvalósítani), valamint a friss
levegőn történő sétából. Ez utóbbi céljára különleges ösvényeket alakítottak ki
a hegyoldalban. Ha a várban elidőzünk a Riklinek emléket állító toronyterem
kiállításán, akkor azt is megtudhatjuk, hogy ezen három fő terápiapillér
mellett fontos volt még a masszázsterápia, valamint a vegetáriánus és az
alkoholt mellőző étrend is. Ez utóbbi, mármint az étrend, lehetett a
legnépszerűtlenebb terápiás elem, mert – ahogy megtudható a kiállításon –,
Rikli kínált azért alternatívát az elégedetlen arisztokratáknak.
Azért,
ha jól belegondolunk, a Rikli-terápiát többféleképpen is értelmezhetjük.
Egyrészt remek marketingprogramként, hiszen az amúgy mindenki számára elérhető
megoldásokat, mint az úszás, napozás és séta némi aprósággal kiegészítve,
ügyesen, luxusprogramba csomagolva adta el a gazdagoknak. Másrészt láthatjuk
azt is, hogy a természet számtalan gyógyító csodát kínál nekünk, hiszen a víz,
a napfény, a jó, hegyi levegő és a rendszeres, közepes intenzitású mozgás, mint
a séta vagy az úszás tényleg csodákra képes. Főleg, ha még egészséges
táplálkozással is kiegészítjük. Nagyjából ezt hívjuk egészséges életmódnak. Harmadrészt,
és talán ez az első kettőnek egyfajta eredménye is lehet, tekinthetjük mindezt
egy tükörnek is, amelybe, ha belenézünk, megláthatjuk önnön gyarlóságunkat. Azt
a kihívást, hogy vajon mennyire vállalunk felelősséget a saját sorsunkért és
mit teszünk meg saját magunkért, szemben azzal, hogy mennyire várjuk a
megoldást másoktól vagy ilyen-olyan csodamegoldásoktól, csodaszerektől.
Mi
Dodóval ezúttal a terápiának csak a harmadik összetevőjét, a jó levegőn történő
sétát alkalmaztuk, a hideg vízben úszást, valamint a meztelen napfürdőzést,
különös tekintettel a téli időjárásra és a napsütés hiányára, kihagytuk. Úgy
terveztük a napunkat, hogy először áthajózunk a kis szigetre, majd felmászunk a
várba.
Előbbire
az elektromos hajót választottuk, mely a Park Hotel előtti kis kikötőből indul
óránként. 15 perc alatt vitt el minket a szigetre, ahol egy órát kaptunk körülnézni.
Ez bőven elég, mert tényleg aprócska földterületről van szó. A leghíresebb
épület a XVII. századi barokk Szűz Mária búcsújáró templom. Különlegessége a
szép freskóin túl, hogy az oltár előtt a padok közé lóg be a harangkötél,
melyet meghúzva bárki harangozhat. Állítólag szerencse éri, aki ezt megteszi.
Egyet tippelhettek, hogy kettőnk közül harangozott-e valaki, és ha igen, ki.
Nos, igen, eltaláltátok.
Dodót
a harangozásnál sokkal jobban érdekelte a harangtorony tetejében elhelyezett
óra, melynek minden alkatrésze jól látszott. Mert, természetesen, felmásztunk
az 52 méter magas toronyba a 92 lépcsőn. Szerencsére (ami a harangozást
követően, láthatjátok, elég gyorsan megérkezett), éppen déli 12-kor értünk fel
az órához, így Dodó megcsodálhatta működés közben a bonyolult szerkezetet.
Persze, Dodó azóta sem látja át a tágabb igazságot és összefüggéseket… De hol
vagyunk még a közös lélektúráink végétől…
A partra visszatérve nekiindultunk az ösvénynek, mely a várba vezetett minket.
Nekem
borzasztóan tetszett a Bledi-vár! Egyrészt fantasztikus volt a kilátás, még így
a misztikus ködben is. Másrészt nagyon jól megcsinálták a szlovének. Van
minden, amire egy látogató vágyik: múzeum befogadható mennyiségű
információhalmazzal, ajándékbolt (rengeteg plüss sárkánnyal, kézműves
kozmetikumokkal és egyéb helyi csecse-becsékkel), nyomda ott álló autentikusan
öltözött nyomdásszal, aki a Gutenberg-féle nyomdagéppel mindenféle
érdekességeket nyomtat az érdeklődőknek. Amelyek, természetesen
megvásárolhatók. De ha nem vásárol az ember, akkor is kedvesen, udvariasan és
türelmesen elbeszélgetnek vele. Meg, persze, apró kis kápolna Betlehemmel és
karácsonyi zenével. QR-kóddal letölthető applikáció, mely végigkalauzol a
váron. Borospince, füvészkert… Étterem és kávézó. Szóval, tényleg nagyon klassz
és befogadható program a vár megtekintése.
A
tópartra visszaérve sétáltunk még kicsit, megnéztük a helyi karácsonyi vásárt,
majd visszaindultunk az autóhoz. A borongós idő ellenére az eső ezúttal is
elkerült minket. Talán még ez is a harangozás hozadéka volt.
Az
autóba beszállva ezen a ponton már egy kicsit izgultam, mit fog szólni Dodó, ha
megint Bryan Adams-et indítom el a zenelistán. De semmilyen ellenkezést nem
tanúsított. Még mindig bírta… Jól felhangosítottam az egyik kedvenc számomat a
So happy it hurts albumról. On the road…
Hiába, imádom!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése