Lélektúra az e-ruhák világába (3. rész) - Azok a fránya számok...
Szóval, ott tartottunk, hogy a legutolsó felmérés szerint évente 53,6 millió tonna elektronikai hulladék keletkezik a világon (vagyis fejenként 7,3kg), és ennek mindössze 17,4%-a kerül összegyűjtésre és környezetbarát feldolgozásra. Ez utóbbi két dolgot jelenthet: vagy az újrahasznosítást, amikor egy adott készülékben felhasznált nyersanyagokat visszanyerik és visszaforgatják a gyártási folyamatokba, vagy ha ez nem lehetséges, akkor környezetbarát ártalmatlanításra kerül sor.
No,
de a fenti számok a teljes világra értendők. Hogy néz vajon ki mindez, ha az
egyes kontinenseket vesszük górcső alá?
Ázsiában
keletkezik a legtöbb e-hulladék; évente 25 millió tonna. Majdnem a teljes
mennyiség fele. A visszagyűjtési arány náluk 11,7%. Amerikában 13 millió tonnáról
beszélhetünk, mindössze 9,4%-os gyűjtési aránnyal. Afrika 3 millió tonnával és
1%-kal, Óceánia pedig 0,7 millió tonnával és 9%-kal vesz részt ebben a
statisztikában.
És
mi a helyzet Európában? Európában évi 12 millió tonna e-hulladékot képzünk, de
a visszagyűjtési és feldolgozási ráta itt a legmagasabb, 42,5%. Amikor az
APPLiA Magyarország létrejött, és a szabályozás Európa-szerte kötelezővé vált a
2000-es években, akkor még csak 33% körül tartottunk. Viszont ha azt nézzük,
hogy egy személyhez mekkora e-hulladék-mennyiség köthető, akkor itt
Magyarországon évi 10-15kg-ról beszélhetünk. Tőlünk nyugatabbra ez a szám még
magasabb; a skandináv országokban pl. 25kg fölött van.
Jogosan
merülhet fel bennetek a kérdés, vajon mi történik az elektronikai hulladékoknak
azzal a részével, amely nem kerül be a hulladékfeldolgozási rendszerbe? Nos, ez
nagyon jó kérdés. Nem tudjuk. Egy részük illegális feldolgozás alá kerül, ami
közel sem környezetbarát megoldás. Hogy is lenne az, ha például gyerekek vagy
végtelenül szegény emberek a saját egészségüket közvetlen veszélynek kitéve
égetik le a műanyagot az egyes fémalkatrészekről, pl. vezetékekről, hogy a
fémet el tudják adni? Másik részük nyilván valahol a természetben végzi. Ez
pedig azért probléma, mert ezek a készülékek tartalmaznak veszélyes anyagokat
(pl. higanyt, ólmot, brómozott égésgátlókat), melyek idővel a talajba, a vizekbe
kerülhetnek megfelelő feldolgozás hiányában. A talaj- és vízszennyezéshez pedig
egyike a legfontosabb környezeti kihívásainknak.
A
klímaváltozáshoz is hozzájárul a megfelelő kezelésbe nem kerülő hulladékáram.
A régi hűtőkben és légkondikban alkalmazott hűtőközegek (klórozott és/vagy
fluorozott szénhidrogének) a légkörbe kerülve gyorsítják a globális felmelegedést.
A számok azt mutatják, hogy 98 millió tonna szén-dioxidnak megfelelő hűtőközeg
került így a légkörbe 2019-ben.
És
akkor még nem beszéltünk az elvesztegetett másodnyersanyagokról. Főleg a
vasról és a rézről, de – nyilván kisebb mennyiségben – akár nemesfémekről,
aranyról, ezüstről is beszélhetünk. Legalább 4 millió tonna veszik el belőlük
most évente.
Mi
várható a jövőben? A jelentés azt jelzi, hogy 2030-ra 74 millió tonnára nő
az évente keletkező e-hulladék-mennyiség a Földön. Egyértelmű, hogy ez a
leggyorsabban növekvő hulladékáram.
Vajon
ebbe a 74 millió tonnába belekalkulálták már az okos ruhákat is?
A
salzburgi konferencián számomra az egyik fő üzenet az volt, hogy akármilyen
szélsebesen is fejlődik a hulladékfeldolgozó ipar, a hulladékmennyiség
jelenlegi növekedésével nem tud lépést tartani. Láttam előadást elképesztően
futurisztikus LCD-monitor feldolgozó gépről. Úgy nézett ki, mintha a jövőből
érkezett extra high-tech vonat lett volna. Óránként 60db monitort tud
feldolgozni. Vagyis percenként egyet! Tényleg fantasztikusan ügyes masina. És
nincs is egyedül a piacon. Mégsem elég mindez jelenleg ahhoz, hogy megküzdjünk a
keletkező e-hulladékok mennyiségével.
Az
egyik előadó szerint a megoldás az lenne, ha a gyártók úgy terveznék meg a termékeket,
hogy azok könnyen feldolgozhatóak legyenek az életútjuk végén. Desing for
recycling. Ezt a kifejezést használta. Számára tehát igazából még az ún. ökodizájn
sem elég…
De
mi is az az ökodizájz? Milyen kötelezettségeket határoz meg a jogalkotó a terméktervezéssel
kapcsolatban, és hogyan fognak ezek a szabályok változni a jövőben? Ezzel
folytatom a következő részben.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése