Lélektúrák Szlovéniában (7. rész) - A Postojnai cseppkőbarlang

Egy másfél órás esős autózást követően péntek reggel megérkeztünk Postojnába. A tíz órakor kezdődő barlangtúrára jelentkeztünk, mert úgy terveztük, hogy délután legyen időnk a Predjamai vár megtekintésére is. Igazából ezt a napot egy extra napként vettük hozzá a szlovéniai terveinkhez; még első este Ljubljanában ugrott be az ötlet. Semmi nem sürgetett minket hazafelé, így örömmel maradtunk még egy napot.

Nagyon kíváncsi voltam a barlangra. Számtalanszor utaztunk már el mellette az autópályán, de még sosem látogattuk meg. Talán épp most jött el az ideje.

A Postojani cseppkőbarlang már több mint 200 éve látogatható. 1818-ra datálják a hivatalos felfedezését; ekkor készültek ugyanis a helyiek I. Ferenc osztrák császár látogatására, aki be szeretett volna kukkantani az akkor csak épp a bejárati termet jelentő barlangba. A látogatás előkészületei közepette egy lámpagyújtogató, Luka Čeć azonban egy kicsit bejjebb merészkedett a barlangba. Amikor visszatért, állítólag így kiáltott fel: „Ez egy új világ! Ez maga a Paradicsom!” Mert ő már látta, amit korábban még senki más: a csodát, mely a föld mélyében rejtőzött már vagy 3 millió éve a 70 millió éves mészkőben. Persze, ahogy az gyakran előfordul, szegény származása miatt egészen 1854-ig a barlang kincstárnokának tulajdonították a felfedezés jogát, és nem neki. Lukatól még a barlangi túravezetői feladatokat is megtagadták, amire pedig annyira vágyott. Egész életét a barlangnak szentelte. Az ő nevéhez fűződik annak felfedezése is, hogy a barlangban igenis élnek élőlények; 1831-ben ő találta meg az elsőt közülük, a barlangi pecebogarat. Ferdinand Schmidt bogarásznak adta az első példányt, aki írt is róla a könyvében 1854-ben, Lukát is megemlítve. Sajnos Luka ezt már nem élhette meg.

Azóta 24 km járatrendszert fedeztek fel a barlangban; sőt, több másik barlangot is és ezek összeköttetéseit a környéken. Több mint 40 millió ember látogatott már el a helyszínre, hogy megtekintse a csodálatos cseppköveket. Hogy mindezt megkönnyítsék, 1872-ben egy kisvasutat is üzembe helyeztek, hogy ne kelljen annyit gyalogolniuk a látogatóknak. 1883-ban pedig az első lámpa, 1884-ben az első elektromos hálózat is működni kezdett. Hat évvel korábban, mint a fővárosban, Ljubljanában.

1899-ben a világ első földalatti postahivatala is megnyitott; 1901-ben pünkösdhétfőn állítólag 13800db képeslapot adtak fel a látogatók.

Mi a helyzet ma? Ma 483 villanylámpa segíti a barlang megtekintését. Az első 3,7km-es szakaszon kisvonattal utazhatunk. Ez nagyon, de nagyon klassz! De tényleg! Én borzasztón élveztem. Mintha egy csodavidámparkban lenne az ember! Egészen gyorsan megy, és nagyon sok helyen iszonyú közel kanyarog a falhoz vagy a cseppkövekhez. Gyönyörű termeken és alagutakon haladunk végig, amíg megérkezünk az állomásra, ahonnan kezdetét veszi a másfél km-es gyalogtúra. Felmászunk a járatrendszer legmagasabb hegyére, majd leereszkedünk egészen a legmélyebb pontig. Hatalmas cseppkőtermeken haladunk keresztül. Közben magyar nyelvű audio guide segítségével ismerjük meg a barlangrendszert. A cseppkövek típusaitól kezdve a cseppkőképződés folyamatán át az egyes termek és cseppkövek elnevezéséig mindenről hallhatunk. Megtudhatjuk, hogy a nagy hidat, melyen a túra átvezet, az első világháború orosz hadifogjai építették. Hogy a cseppkövek vöröses színét vas- és alumíniumkioldódás, míg a szürkés színt magnéziumkioldódás adja. Minden évben élő Betlehem várja karácsonykor a látogatókat. A hatalmas koncertteremben pedig akár 60ezer ember is hallgathatja a hangversenyt a barlang mélyében.

Földalatti csodavilág 1.

Földalatti csodavilág 2.

Vörös cseppkövek

A túra végén, természetesen, vásárolhatunk mindenféle csecsebecsét a shopban, mielőtt visszaszállnánk a kisvonatra, amely a barlang kijáratához szállít minket. A végállomáson pedig megcsodálhatjuk a Pivka-folyót, amint hatalmas robajjal és erővel belép a barlangba. Neki köszönhetjük ezt a földalatti csodát.

Talán mindezek alapján azt gondolhatjátok, hogy ez egy hosszú program, de ez nem így van. Mindez másfél óra mindössze. Abszolút befogadható időtartamú a látogatás, még akár gyerekekkel is, és hatalmas élmény. Az ember csak kapkodja a fejét.

A leghíresebb és a Postojnai cseppkőbarlang jelképét adó cseppkő a Briliáns. Hófehér oszlopcseppkő, vagyis sztalagmit (a függőcseppkő a sztalagtit, ha pedig a kettő összeér, oszlopcseppkő keletkezik; ezt hívjuk sztalagnátnak). Ma is rejtély, hogyan keletkezhet egymához ilyen közel két teljesen más színű cseppkőoszlop. A Briliáns ugyanis egy hatalmas, szürke oszlopcseppkő társaságában ácsorog. Valóban impozáns, főleg a kettő együttese. Bár engem inkább egy habos süteményre emlékeztetett. Legalább is a csúcsa.

A Briliáns

Hogyan is keletkeznek ezek a természeti csodaalkotások, a cseppkövek?

A talajon átszivárgó, alapból enyhén savas esővíz a talaj gazdag szén-dioxid tartalmának köszönhetően még savasabbá válik. A szénsavas víz a mészkövet oldva jut egyre bejjebb és bejjebb a repedésben, közben pedig a fölötte levő vízoszlop súlyának köszönhetően nő a nyomása. Ennek következtében egyre több meszet old ki és visz magával. A barlang légterébe érve a nyomás lecsökken, elszökik a szén-dioxid – pont, ahogy a buborékos ásványvízből, ha hirtelen nyitjuk – ,  a mész pedig kiválik. Időnként a vízcsepp, mely még tartalmaz meszet, lecsöppen, és a talajon kezd építő munkába. Hosszú-hosszú évezredek, évmilliók kellenek ahhoz, hogy ilyen barlangcsodák létrejöjjenek. Itt Postojnában átlagosan 1mm-t nő egy függőcseppkő 10 év alatt. A növekedés üteme a vízáramlás intenzitásától függ. A járatrendszer legöregebb oszlopcseppköve a 16 méter magas Felhőkarcoló. 150 ezer évesre becsülik a korát.

Szinte már sztalagnát

Sztalagmit

Sztalagtit

No, de van még egy nagyon érdekes jelenség a barlangban, ami szintén kapcsolódik a vízáramláshoz. Egy fura, ámde nagyon különleges és egyedi, rózsaszínű állatka táplálkozása. Ő a proteusz, vagyis a vak gőte. A helyiek és a legenda szerint a barlangi sárkány. De emberhalnak is nevezik…

A proteusz a Postojnai cseppkőbarlang eddig felfedezett 115 állatfajának egyike. A legnagyobb és talán ezért a leghíresebb mind közül. Neki sincs szeme, ahogy a többinek sem – de minek, ugye, a vaksötétben! - , a hallása viszont nagyon jó. Messziről meghallja a vízáramlást, és tudja, hogy érkezik a táplálék. Értékes pillanat ez az életében, mert lehet, hogy 10 évet is várnia kell a következő ebédig. De bírja, akár 10 hosszú évig is, táplálék nélkül. És akár 100 évig is élhet. Bőre rózsaszín, szinte áttetsző, mert nincsenek benne pigmentek.

Láthatjuk-e a túra során ezeket a különleges, akár 25-30cm-re is megnövő állatkákat? Igen. Feltéve, ha odaférünk annak a mesterséges terráriumnak az üvegéhez, amelyben szerencsés esetben megpillanthatjuk őket. Fotózni nem szabad, mert minden fény árthat nekik.

Ha túl nagy a tömeg és túl kevés a türelmünk kivárni, amíg sorra kerülünk a sötét terráriumnál, akkor, persze, a neten is találunk róluk filmeket. No, és a shopban vehetünk mindenféle méretben nagyon pihe-puha plüss proteuszt is. Ezeket haza is vihetjük magunkkal , ellentétben a terrárium (és a barlang) lakóival😊

Mi azt hittük, hogy így télvíz idején hétköznap egyedül leszünk a barlangtúrán. Azzal nem számoltunk, hogy Olaszországban éppen 4 napos ünnepi időszak volt azokban a napokban. Így közel sem voltunk egyedül. Dodó látta élőben a proteuszt. Én pedig – türelem híján – a plüss verziónál maradtam. Na, jó, elárulom, nem magamnak vettem, hanem családunk legapróbb lánytagjánk. De amíg oda nem adtam, én is gyönyörködtem benne és simogattam időnként.

A Postojnai cseppkőbarlang tényleg egy szívet-lelket megragadó CSODA! Így nagybetűkkel. Ha még nem jártatok ott és bármikor a jövőben lesz rá lehetőségetek, nézzétek meg! Biztos vagyok benne, hogy Bryan is erre gondol, amikor azt énekli, Let’d do this 😉

Két hasznos információ a készülődéshez: i) a barlangban télen-nyáron 10°C van. ii)
ezen azoldalon tudtok jegyet foglalni, és egy csomó mindenről olvasni. Például megnézni a Proteust. Elárulom, én is sok mindent itt olvastam el ehhez a blogbejegyzésemhez.