Lélektúrák Szlovéniában (8. rész) - A Predjamai vár

A szakadó eső a cseppkőbarlang látogatása közben sem állt el. Víz, víz mindenhol… Azon a 150 méteren is jól eláztunk, amíg visszasétáltunk a hotelhez. Számítottunk az esős napra, de úgy gondoltuk, úgyis mindkét tervezett program „benti” program, szóval hadd essen csak, ha nagyon akar!

Délután a cseppkőbarlangtól 9 km-re található Predjamai vár volt az úticélunk. Ez egy nagyon különleges vár. Több mint 800 éve áll egy 123 méter magas sziklába építve. Ez a világ legnagyobb barlangi vára, és rajta van a 10 leghíresebb vár listáján is. Még a Guiness-rekordok könyvébe is bekerült. Számtalan filmforgatás helyszíne, és állítólag – romantikus volta miatt – népszerű esküvői helyszín.

A sziklába épült Predjamai vár

Dodóval az esőben

Hát ebből a romantikus fílingből nekünk a látogatásunkkor nem sok jutott. No, nem azért, mert bármi feszültség lett volna köztünk Dodóval. Vagy az animus-anima párosunkkal. Nem, ők ketten most szépen a helyükön voltak a négyesünkben. Pusztán a szakadó eső miatt nekem a vár egyértelműen félelmetes volt, és a romantikus szó még csak eszembe sem jutott róla. Nagyon hideg volt és nagyon, de nagyon vizes mindenütt. Beltéri programhoz képest, mivel ez tényleg egy sziklába vájt vár, egyes folyosókon, belső barlangi termekben szinte majdnem minden olyan vizes volt, mintha kinn álltunk volna a szabadtéren. Néha még a nyakunkba is kaptunk egy adagot.

Ahogy végigsétáltuk – és végighallgattuk az audio guide idegenvezetőnk által mesélt történeteket – , végig azon gondolkodtam, ha itt kéne töltenem pár napot, itt kéne laknom, azt hogy bírnám ki. A mai kényelmünkhöz hozzászokva tényleg elképesztően rideg, hideg és nedves volt a vár. Fűtés kizárólag a várúr hálószobájában volt; egy kandalló biztosított itt némi meleget. A mini-kápolnát ezen hálószoba mellé tervezték, így a vár ura és úrnője a meleg szobából egy ablakon át hallgathatta a misét. A vár többi lakója részére sosem állt rendelkezésre ilyen melegség. Persze, a belső barlangi járatokban egész évben állandó a hőmérséklet, nagyjából 10°C. Télen, a nagy hidegben talán beljebb húzódtak a melegebb járatokba. A világítást meg gyertyával oldották meg. Nyáron viszont valószínűleg épp jól jött a kinti hőségtől jól védő természetes légkondi, vagyis a vár és a barlang saját klímája. Érdekes egy kicsit beleképzelnie magát az embernek, hogyan is élhettek itt az emberek évszázadokkal ezelőtt. Egy biztos: nagyon energiatakarékosan.

Kilátás az egyik "ablakból"

Az idegenvezetőnk folyamatosan hangsúlyozta, hogy itt minden a biztonságot helyezte előtérbe a kényelemmel szemben. És valóban! A vár gyakorlatilag bevehetetlen volt az évszázadok során. Ráadásul, tekintettel arra, hogy mögötte és alatta komplett barlangrendszer található, kiváló búvóhelyeket is kínált. Valamint remek élelmiszertárolási lehetőségeket (természetes hűtés), és még egy nagyon fontos dolgot: friss, kristálytiszta, kifogyhatatlan karsztvizet! Tehát az ellenség a vízmérgezéssel sem próbálkozhatott; hiszen a lakók nem a kinti folyó vizét itták, hanem a karsztrendszer nyújtotta friss vizet.

A vár alatti táj

A vár leghíresebb ura a XV. században itt lakó Erasmus volt. Eléggé vad és harcos természetű, a hatalommal szembeszálló lovag, amolyan helyi Robin Hood volt. A várharcok során, főleg ünnepek alkalmával, húst és egyéb finomságokat adott a várat – sikertelenül – ostromló ellenséges katonáknak. A Wikipédia szerint egy időben még Hunyadi Mátyással is szövetkezett és vezetett közös hadjáratot. Halálát állítólag egy belső árulás okozta: egyik szolgája elárulta az ellenségnek, hogy melyik a vár egyetlen sérülékeny pontja. Ez a várúri illemhelyiség volt, ami a többi illemhelyiséghez hasonlóan kilógott a várfalból (WC-technológia híján a gravitációt vették igénybe). A szolga jelt adott az ellenségnek, amikor Erazmus a napi rutinját végezte, s így alulról egy ágyúgolyóval az örök harcmezőkre küldték.

Kiállítás a várban

Nem tudom, bennetek felmerült-e a kérdés a fenti sorok olvasása közben, vajon ez az Erasmus volt-e az az Erasmus, akiről a nemzetközi oktatási programot elnevezték. Bevallom, erre vonatkozó pontos történelmi tudás híján nekem a névről azonnal a program jutott eszembe. De belelátva a lovag történetébe, azért igencsak merültek fel bennem kételyek, hogy ugyanarról a személyről van-e szó. Nos, elárulom, hogy természetesen nem. Az oktatási és ösztöndíjprogram névadója is Erasmus, ráadásul nagyjából azonos időben is éltek ők ketten, de ezen Erasmus nem lovag volt, hanem németalföldi humanista tudós, Ágoston-rendi szerzetes, filozófus és teológus. Ő volt Rotterdami Erasmus. Szóval, Erasmus, Erasmus. De két külön személy.

A várat, ha esküvőkre nehezen is tudtam elképzelni, az teljesen érthető volt számomra, hogy filmforgatásokhoz tökéletes helyszín lehet. Nyilván témától függően. Állítólag a Trónok harca rendezőjét is megihlette. Bár idegenvezetőnk azt is elárulta a börtön- és kínzószoba megtekintésekor, hogy még a filmesek sem szeretnek a várban tartózkodni sötétedés után, mert állítólag olyankor felébrednek a szellemek és ott randalíroznak, no meg kísértenek.  Még egy ok a romantika ellen.

Persze, az én benyomásom és tapasztalatom senkit ne tartson vissza, ha esetleg ott szeretné tartani az esküvőjét. Szép, tavaszi-nyári, vagy akár őszi napsütéses időben biztosan barátságosabb arcát mutatja ez az egyébként valóban nagyon különleges helyszín. Meg hát ki tudja, simán lehet, hogy valakit épp a vad rejtélyek vonzanak, amikor esküvői helyszínt keres.

De esküvőtől függetlenül, a Predjamai vár megtekintése mindenképpen egy nagyon különleges élmény. Nem érdemes kihagyni, ha arra jártok. Nekünk összességében nagyon tetszett, és nagyon jó döntés volt, hogy a cseppkőbarlang mellett még ezt is megtekintettük.

A Predjamai vár bejárata

No, és ha már annyi szó esett esküvőkről, jöjjön most Bryantől az egyik legbulisabb, legtáncosabb nóta: I’ve been looking for you.

Csak majd óvatosan a vizes, csúszós sziklákon… 😉