Amire a világnak szüksége van (8. rész) - A szaturnuszi kiképzőtábor vége

„A Szaturnusz olyan, mint egy lelki kiképzőtábor, kék-zöld foltokat szerzünk az egonkra, naponta küzdünk a feladással, de mégis csináljuk, kitartóan. És egyre bátrabbak, erősebbek leszünk, még végül az életre szóló bölcsesség és gyakorlati tudás ajándékával távozunk egy új életszakaszba.” Ezt a gondolatot Balogh Eszter (Padparadsa Astrology) írta nemrég a blogjában, és nekem nagyon tetszett. Az asztrológusok szerint március óriási változásokat hoz majd. A Szaturnusz három évet tartózkodott a saját jegyében, a Vízöntőben, s ha a saját életemet nézem, Eszter fenti idézete kiválóan megállja a helyét. De tudjátok, hogy az én lelki kiképzőtáboromban a forradalmárral már eljutottunk a béketárgyalásokig.

No, persze, ott van még a Plútó is, a lélek és a kollektív tudattalan bolygója, mely egy nagyon lassú mozgású bolygó. Vagyis ma már törpebolygó. 248 év alatt kerüli meg a Napot, és 15-20 évet tölt el egy-egy jegyben. Amikor én születtem (és még sokan mások is abban az időszakban), a Mérlegben járt. 2008-ig a Bakig jutott, és most fog majd márciusban ismét jegyet váltani, és a Bakból a Vízöntőbe lépni.

Persze, mindenki a saját életén látja, érzi, hol tart, milyen változásokon ment át az elmúlt időszakban. Az okokat, motivációkat és a segítő lehetőségeket is egyénileg értelmezzük. Az biztos, hogy én a saját életemben nagyon érzem ennek az időszaknak a fontosságát és a jelentőségét. És azt sem bánom, ha bárki úgy látja, hogy ennek az oka „pusztán csak” az életközépi válság, és a Szaturnuszhoz semmi köze. Ha így is van, akkor is örülök, hogy engem megkörnyékezett ez a válság, mert bár tényleg egy lelki kiképzőtábor volt számomra ez a három év, talán elmondhatom, hogy életre szóló bölcsességgel és gyakorlati tudással gazdagodtam ebben az időszakban, és léphetek tovább egy új korszakba.

Már szombaton terveztem megírni ezt a számvetést az Amire a világnak szüksége van elmélkedésem kvázi utánkövetéseként, de kicsit több idő kellett a gondolkodáshoz. Talán azért is, mert ezekben a napokban folyamatosan jöttek a tükrök: az Univerzum egymás után tolta őket az arcomba, hol állásajánlat, hol irodalmi pályázat, hol pedig családi vagy baráti események, történések formájában. Tényleg olyanok ezek a napok, mintha valaminek a lezárásaként még el kéne végezni a maradék rendrakást. Mint amikor egy hosszabb utazás előtt ki kell még enni a maradékokat a hűtőből, le kell vinni a szemetet, be kell fejezni a határidős munkákat, el kell intézni a sürgető feladatokat. Amikor minden felgyorsul, felpörög, feltolul. Mert zárni kell és indulni. Zárni az ajtót és indulni a reptérre, állomásra. Zárni egy korszakot és indulni egy újba.

Életemnek ezt az utolsó félévét alapvetően meghatározta az egészség, az élet és a halál kérdésén való elmélkedés, amellyel szűkebb és tágabb környezetem számtalan formában szembesített. Talán a legnehezebb lélektúrára az a tanárnő indított, aki a szegedi előadásomat szervezte, és aki a PhD-ra szeretett volna engem mindenképpen rábeszélni. Decemberben itthagyott minket. 55 éves volt. Az Univerzum úgy rendezte, hogy életem első tudományos publikációja, melyre szintén ő beszélt rá, és melyhez társszerzőként a nevét is adta, épp a temetése után jelent meg. Magát a betördelt cikket a halála utáni napon küldte el nekem a főszerkesztő. Bár a PhD-ról lemondtam, mert úgy gondolom, hogy nélküle nincs értelme, azt viszont megfogadtam, más módon fogom kamatoztatni azt a képességemet, amelyet ő bennem látott és értékelt. Nem mondtam tehát le a kutatásról, sem a tanításról, amelyre a PhD lehetőséget adott volna, csak a magam lehetőségei alapján fogok ezekkel élni. A GeoMetodika Magazin, melyben a közös cikkünk megjelent, fontos volt a számára, mert a földrajz tanárokhoz szólt. Ezért ebben a magazinban a jövőben is szívesen publikálok majd olyan témákban, melyek segíthetik a ma tanárait abban, hogy eligazodjanak a környezeti kihívásainkban, illetve legfőképp ezek diákokhoz való közvetítésében.

Szeged, KörnyÉsz Fórum, 2022 május

(Farsang Andrea tanárnő az első sor szélén)

Ehhez hasonlóan megragadok a jövőben minden olyan lehetőséget, legyen az akár írás (egy mesekönyv, egy könyv, egy blog, egy tudományos publikáció) vagy előadás, amellyel át tudom adni mindazt, amit én tudok és amit én gondolok. Hogy egy kicsit hozzájáruljak a világunk gyógyításához. Valójában ez a cél. A világunk mai állását értelmezni, és megoldásokat keresni arra, hogy ami jó, az még jobb legyen, ami pedig javításra szorul, azt ki tudjuk, meg tudjuk javítani. Minden más ehhez csak eszköz. Eszköz egy iskola, a tanulás, eszköz az írás és az előadás, egy rádióinterjú. Eszköz lehet egy munkahely. Szerencsére az APPLiA nekem sok szempontból ilyen lehetőség, amiért hálás vagyok.

Talán a legjobb összefoglaló ez lehet rólam… Véletlenül (?) ezt is egy asztrológiai könyvben olvastam: „A kilencedik házban vagy annak csúcsán álló Ikrek tanuló a tanár házában; mohón vágyik a tudásra, és ennél is hevesebb vágy sarkallja arra, hogy megossza e tudást másokkal. […] Komoly tanulást jelenthet, ha utazik.” Lehetne ez a Lélektúrák blogomnak a mottója is, nem? 😊

Összességében azt gondolom, hogy minden nehézségével és fájdalmával, no meg örömével és sikerével, nagyon hálás vagyok ezért a hároméves szaturnuszi vagy ha így tetszik jobban, életközépi kiképzőtáborért.

Mivel a KSZGYSZ épp a napokban mutatta be a szegedi előadásomat, most már itt is megoszthatom. Tökéletes lezárása ez ennek az Amire a világnak szüksége van sorozatnak, melyet épp ezen előadást követve kezdtem írni.

(A sorozat korábbi részei 2022 júniusnál olvashatók.)

 

Hálából Farsang Andrea tanárnőnek

Drága Tanárnő! Kedves Andrea! Hálás vagyok, hogy öt évig a diákod lehettem. Hálás vagyok, hogy az ötödik év végén elvállaltad, hogy a szokatlan diplomamunka-témám konzulense legyél. Hálás vagyok, hogy úgy gondoltad, elég jó lett a diplomamunkám ahhoz, hogy benevezd a Magyar Mérnöki Kamara Környezetvédelmi Diploma pályázatára, melyen díjat is kaptam. Hálás vagyok, hogy soha nem adtad fel a reményt, hogy a diplomamunkám kutatásából megcsinálom életem első tudományos publikációját. Hálás vagyok, hogy segítettél is ebben, és társszerzőként a nevedet adtad hozzá. Hálás vagyok, hogy hittél bennem, és abban, hogy jó kutató lennék. Hálás vagyok, hogy 2022 tavaszán megszervezted a KörnyÉsz Fórumot, melyen ezt az előadást megtarthattam. Ígérem, hogy ezeket sosem feledem, és igyekszem méltó lenni a jövőben is ahhoz, ahogy engem láttál.