A fogyó Hold és a pur-pur szilvástáska

Amikor egy hete erre a napra készülsz, hogy ezen a napon majd jól önmegtartóztatsz és koplalsz 24 órát… Mert időnként koplalni egészséges. Tudod. És Schwab Richard is megmondta, már az egész ország tudja. Szóval, igen, itt az ideje egy ilyen egészségtudatos napnak. Jól megtervezed mindezt. Tudatosan. Erre a napra pont elfogy minden finomság, amit az elmúlt napokban főztél, tehát nem lesz, amit aktuálisan meg KELL enni. Egyedül leszel. Párod egész nap vidéken, gyerek (gyerek… ) iskolában (délután meg ki tudja, hol, már nem számol be). Nem lesz komoly szellemi megterhelést jelentő míting, és – mint előző nap kiderült – futni sem tudsz még, hála a veszélytelen sífutásnak, aminek négy hete hódoltál. Szóval ki tudod majd bírni. És különben is, épp a fogyó Hold második napja van. Szóval tökéletes választás, tökéletes koplalós nap…

Amikor 12-t üt az óra (jellemzően te ilyenkor már igencsak éhes vagy), és épp egy jó kis meditációt tervezel a munkából kikapcsolódás- és az ebédről figyelemelterelésképpen, akkor befut a gyerek. Az elmúlt 3 évben nem éltél ilyen csodát, hogy hétköznap fényes nappal látod, de ma… Ma igen. Betoppan. Mondván, csak két óra volt megtartva az iskolában. És éhes, kér szépen ebédet. Mozarella paradicsommal, avokadoval, meg azzal a finom kiflivel jó lesz, mondja… Megcsinálod, mert hát úgy örülsz, hogy itthon van, és végre biztos lehetsz benne, hogy ebédel. Az anyai szíved repes az örömtől. A szemeid és a gyomrod már kevésbé az érett avokado látványától. És – hát egyem a lelkét, olyan jó gyerek – megdicséri az este készített kivis tápiókapudingot. Hogy milyen finom is lett az, anya. Ugye van még és kaphatok? felkiáltással tetézi be a bókot.

13 óra. Szedsz a soha ilyenkor itthon nem levő gyereknek az isteni tápiókapudingból. Kivit is teszel rá. Beburkolja. Akkor vacsorára megcsinálod megint azt a múltkori finom póréhagymás csirkét rizzsel? Érdeklődik. Újabb csoda. Immáron egy nap kettő: vacsorázni is itthon szándékozik. Persze, anya megcsinálja az ő mégpontosanegyhétig tinédzser kicsi szeme fényének.

15 óra 15 perc. Elrohansz az Aldiba beszerezni a csirkemellet és a póréhagymát. Csiripelnek a madarak, ez pár pillanatra elvonja a figyelmedet a gyomrod korgásának hangjáról. Az Aldiban elképesztően büszke vagy magadra, hogy képes vagy az emberekre mosolyogva pakolni a bevásárlókosárba. Az Ayranról sem feledkezel meg a „másik szívednek”.  Minden megvan, elérsz a pékségpulthoz…

Amikor már tudod, hogy alig van hátra a napból pár óra, aztán alszol és reggel 7-kor ehetsz. Mindjárt itt van. Amikor már úgy érzed, hogy ez gyerekjáték, hiszen eddig is kiválóan elvoltál (még a kivis tápiókapudingos kanalat sem nyaltad le). Amikor elképesztően nagyképűen még egy csokis kalácsot is beteszel a kosárba.

Akkor… Akkor meglátod. És csak állsz előtte, nézed ledermedve. Mert erre nem voltál felkészülve. Erre nem. A pur-pur szilvástáska… A kedvenced. Ami hetek óta sosem volt, amikor szerettél volna venni. Hányszor, de hányszor álltál itt, az üres rekeszt (és a rekesz mögött dolgozó alkalmazottat) percekig bűvölve, hátha kerül bele legalább egyetlen darab pur-pur szilvástáska. De nem. Már az illatát is elfelejtetted. Már igazán azt sem tudtad, hogy valaha létezett ez a pur-pur szerelem. És akkor ott illatozik a tele tálca frissen kisült pur-pur szilvástáska az orrod előtt.

Pur-pur szilvás kedvenc

Akkor az órádra nézel – 15.40-et mutat – és beteszel a kosárba négy darab pur-pur szilvástáskát. Megállapítod, hogy baromi messze még a reggel 7 óra. Otthon kipakolod a négy darab pur-pur szilvástáskát a kenyértartóba. A legaljára. És ráteszed az összes, még ott levő kiflit és zsömlét. Meg a csokis kalácsot. Arra gondolsz, milyen remekül kiválasztottad ezt a napot a koplalásra. De újra felidézed, milyen jót is tesz az egészségnek, és hogy Schwab Richard is megmondta. Elhessegeted a fejedből az őt ebben a pillanatban a fogyó Holdra száműző gondolataidat, magadba töltesz egy pohár vizet, és nekilátsz elkészíteni a póréhagymás csirkét.

A Schwab Richarddal készült interjút mindenkinek ajánlom! :)

És ezt a másik interjút is, szintén vele készült (Ezerarcú belső világunk, avagy a mikrobiom megkerülhetetlen szerepe).