Duna-menti bringakaland - 6. rész - Elmélkedések

Az előző délutáni esős tekerés után reggelre minden ruhánk és táskánk megszáradt. Tudtuk, hogy ezen a napon is esős időre számíthatunk, így megfelelően felöltözve indultunk útnak. Egy átkelést terveztünk erre a napra: a legrégebbi, Ybbs – Persenbeug vízerőművön. A nap célállomása a Duna bal partján fekvő Emmersdorf volt.

A Wallsee-i kastély lentről

Wallsee városkájából a vizes utcákon óvatosan leereszkedve még egyszer megcsodáltuk a kastélyt, majd folytattuk utunkat a Duna jobb partján. A folyamatos esőnek köszönhetően ez a tekerés most inkább amolyan elmélkedős-magunkba fordulós volt. No, meg persze, Duna-nézős.

Duna… A maga 2850km-ével Európa második leghosszabb folyama a Volga után. A németországi Donauschingenben ered, és hatalmas deltatorkolattal, 3 ágra (Kilia-, Sulinai és Szent György-) szakadva ömlik a Fekete-tengerbe. Útja során tíz országon halad keresztül: Németország, Ausztria, Szlovákia, Magyarország, Horvátország, Szerbia, Bulgária, Románia, Moldova és Ukrajna területén. A vízgyűjtő-területe további hét országot érint. Magyarország teljes területe a Duna vízgyűjtőjéhez tartozik; a folyam hossza nálunk 417km.

A medencékben – ötön is áthalad – alluviális jellegű a Duna: azaz építő, hordaléklerakó. A medencéket elválasztó hegyvonulatokban ezzel szemben bevágó jellegű. Vagyis itt pusztít. Az egyik kedvenc szavam, melyet már felnőtt fejjel a Szegedi Tudományegyetemen tanultam, a meanderezés. Egy folyó, ha kanyarog, akkor meanderezik. Talán ti ismertétek korábban is; nekem új volt ez a kifejezés. Nos, a Duna is igencsak sokat meanderezik: ha egy medencébe érve a sodrása lecsökken.

Nem sokkal Ybbs előtt egy aprócska útszéli büfénél álltunk meg ebédelni… És egy kicsit száradni, melegedni. Az a tipikus kis helyi, fapados-szőnyeges családi üzemeltetésű vendéglátó volt, ahol ráadásul egy hagyományos kályha biztosított nagyon-nagyon jóleső meleget. Az ételkínálat a kolbászvariációk-sültkrumpli-saláta-palacsinta menüből állt. Dodó főként az elsőből, én pedig a kolbászmentes lehetőségekből lakmároztam jóízűen.

Az ebédet követően már nem volt messze Ausztria legelső vízerőműve, az Ybbs városát Persenbeuggal összekötő vízerőmű. 1959-ben épült, és 2020-ban jelentős felújításon esett át, melynek eredményeként a teljesítményét 6%-kal növelték. Ez 22 000 háztartás éves energiafogyasztásának megfelelő kapacitást jelentett.

Persenbeug

Az Ybbs - Persenbeug vízerőmű

Ausztria energiafelhasználásának kétharmadát vízerőművek adják. Természetesen a dunai vízerőművek a legjelentősebbek ezek közül. De sok, kicsi erőmű található kisebb vizeken is: a Drau, az Enns, az Inn, a Mur és  Salzach folyókon.

A Dunán összesen 11 erőmű található, a nussdorfi (bécsi) kicsi, 5MW-os erőművet is beleszámolva. Teljesítményük, ha a nussdorfit nem számoljuk, 132 és 328MW között van; összesen 2515MW-ot adnak. Összehasonlításképpen Paks négy blokkja 4X500MW, azaz összesen 2000MW teljesítményt nyújt, és ezzel Magyarország energiaellátásának közel felét biztosítja. A dunai vízerőművek teljes villamosenergia-termelése meghaladja a 12 millió MWh-t. Mindez megújuló energia.

Hogyan is működik egy ilyen vízerőmű? A víz energiáját a vízerőmű turbinái első lépésként mozgási energiává alakítják át. Majd a turbinára csatlakoztatott generátor ezt a mozgási energiát alakítja át villamos energiává. A dunai vízerőművek egyes turbinái a 7,5 méteres átmérőt is elérik. Hatalmasak!

A vízerőművek az energiatermelés mellett segítenek a folyószabályozásban is: az aszályos és áradásos időszakok eltérő vízhozamainak kiegyenlításében, valamint a hajózás biztosításában. No, és hídként is funkcionálnak.

Az Ybbs-Persenbeug erőművön áttekerve folytattuk esős utunkat a Duna bal partján. Ezen a napon tényleg folyamatosan, egész nap esett az eső. A kapucni alatt a vizes szemüvegen keresztül az utat bámulva azon is újra elgondolkoztam, mennyire fantasztikus ezeknek a bringautaknak a minősége! Sehol egy hupni, egy mélyedés, kátyú, egy gyökér által feltört útszakasz. Otthon talán a Hungaroring lehet ilyen… Elképesztően elkényeztetett minket Ausztria. Ez is az az AHA-élmény volt számunka: aha, szóval ilyen bringautak is léteznek a világon.

Bár buckákat és lyukakat nem kellett kerülgetni, az esős felület különleges kihívással ösztönzött minket mégis aktív figyelemre: házas és ház nélküli csigák, továbbá giliszták csatlakoztak hozzánk a bringaúton. Miközben igyekeztünk őket kerülgetni, tudományos megfigyelésekre is lehetőség nyílt: megfigyeltem, hogy a csigák mindig keresztben közlekednek az úton. Megszámlálhatatlan sokaságú csiga igyekezett a biciklis út egyik oldaláról a másikra. De mindössze egyetlen egy közlekedett velünk, vagyis az úttal párhuzamosan. Szerintem érdemes lenne eme tudományos megfigyelést további tudományos vizsgálatokkal bővíteni. Meg vagyok győződve, hogy ha Nobel-díjat nem is, de Ignobel-díjat lehetne nyerni egy komplex, csiga-útátkelési stratégiákat elemző tanulmánnyal.

Az Ignobel-díjakat először azon kutatók kapták, akik a legfeleslegesebb, legértelmetlenebb, legvérlázítóbb kutatásokat publikálták. Olyanokat, melyeket nem érdemes megismételni. Később, a harmadik évezredben azonban egyre inkább azon tudományos szakcikkek szerzőit díjazták, akik előbb megnevettetik, majd elgondolkodtatják az olvasót. Minden évben szeptemberben, két héttel a Nobel-díjak bejelentése előtt adják át a díjakat a Harward Egyetemen, mindig 10 témában (de az egyes témakategóriák évente változnak).  A nyertesek 60 másodpercben mondhatják el a közönségnek a kutatásuk lényegét. Az idő pontos betartásáért mindig egy 8 éves kislány felelős; ő Miss Sweetie Poo, aki egy perc letelte után elkezdi mondogatni, hogy „Please stop, I’m bored.”.

Bevallom, ahogy a meanderezés szót nem ismertem korábban, úgy az Ignobel-díjakról is csak pár éve olvastam. Amikor a kémia-szerelem, szintén a szegedi tanulmányaim kezdetén, magával ragadott. Lente Gábor Vízilónaptej és más történetek a kémiából című könyvét ekkor olvastam, és mindenkinek ajánlom! Rendkívül érdekes és szórakoztató, nem utolsó sorban hasznos ismeretekre lehet belőle szert tenni. Ebben a könyvben van egy írás Tudomány, de minek és kinek? címmel, no, ez szól az Ignobel-díjak történetéről. A Wikipédia pedig táblázatban bemutatja a korábbi évek díjazottjait; ezt is érdemes böngészni, ha jókat akartok szórakozni. Biztosan kíváncsiak vagytok, volt-e már magyar díjazott. Igen. Nekem az egyik kedvencem a szitakötők és a fekete sírkövek kapcsolatát vizsgáló kutatás. De Lente Gábortól azt is megtudhatjuk, hogy Teller Ede 1991-ben az elsők között kapott Ignobel-díjat a világbéke megteremtése érdekében tett szolgálataiért.

Még néhány példa a Wikipédiáról, kedvcsinálásképpen: mely ország bankjegyeire tapad a legtöbb életképes baktérium (közgazdasági díj, 2019); milyen gyorsan távozik a vesekő a hullámvasúton (orvosi díj, 2018); annak bizonyítása, hogy az állatkertben a csimpánzok pont annyiszor utánozzák az embereket, mint az emberek a csimpánzokat (antropológia díja, 2018); a macskák egyszerre felvett folyékony és szilárd halmazállapotának megfigyelése (fizika-díj, 2017).

Szerintem egészen nagy eséllyel indulhatnék a csigastratégia alaposabb kutatásával ezen a versenyen. Annyira elmerültem eme elmélkedésben, hogy kis híján túltekertünk az aznapi szállásunkon. Az emmersdorfi panzió volt utunk legelegánsabb (és legdrágább) szállása. De így két nap esőben tekerés után pont jól esett egy kicsivel több kényeztetés. Ami, mint kiderült, még az ágy masszázsfunkcióját is magába foglalta.

Mai kisfilmünk: