400 - Merülés a Blue Hole-ban

Egy búvár életében nagy eseménynek számít, amikor először merül a híres dahabi merülőhelyen, a Blue Hole-nál. Ez a legendás merülőhely azonban sajnos nem elsősorban a különleges geológiai formációja miatt lett „híres”, hanem a sok itt történt búvárbaleset miatt. A Blue Hole egy hatalmas, sziklafallal körbevett lyuk, melynek a pereme a parthoz közel, a víz alatt 6m-en található. Több mint 100 méter mély itt a víz. 55 méteren pedig van egy 26 méter hosszú folyosó, mely kivezet a nyílt tengerbe. Kedvtelési célú és technikai búvárok, valamint szabadtüdős merülők is szép számmal megfordulnak ezen a merülőhelyen.

A merülési naplóm

Én összesen kétszer merültem itt, pontosabban két napon, összesen háromszor: először 2008. április 4-én. Ezen a napon kétszer is. A Buborék Búvárközponttal érkeztem erre az egyhetes egyiptomi búvártúrára. A két Blue Hole-os merüléseim a naplóm szerint a 78. és a 79. számú merüléseim volt. A második alkalom pedig már Dodóval volt, 2017 február 2-án. Ez a 384. merülésem volt.

Valójában mindhárom merülés során ugyanazt a tervet követtük, melyet itt, ezen a merülőhelyen a kedvtelési célú, már haladó búvárminősítéssel rendelkező búvárok szoktak: felszerelésbe beöltözve (kivéve, persze, az uszonyt, meg a maszkot) elsétáltunk az El Bells nevű merülőhelyre. Útközben a falon megnézhetőek azoknak a búvároknak az emléktáblái, akik a Blue Hole-ban leltek örök nyugalomra. Ez úgy kezdő búvárként tud nyomasztó lenni. De talán figyelmeztető is, hogy komolyan kell venni minden szabályt, amelyet a búvártanfolyamon megtanultunk. Szóval El Bellsnél másztunk be a vízbe, ahol a merülés egy kürtőben süllyedéssel indul. A kürtőből a nyílt vizbe érve kb. 26m mélységben kezdtünk visszafelé úszni a Blue Hole irányába a fal mentén. Az időben történő, fokozatos emelkedést követően 6m-en úsztunk be a Blue Hole-ba. Ezt ezen a mélységen körbeúszva, a három perces biztonsági megálló teljesítését követően fejeztük be a merülést.

Összességében ez egy nagyon klassz merülés. Izgalmas is: a kürtőben süllyedés, a Blue Hole-ba beúszás és a mélybe tekintés igazán felejthetetlenné teszi a búvárkodást. A fal is számos csodát és élőlényt rejteget, nagyon szép. Ami miatt viszont nekem emlékezetes maradt a Blue Hole, az a délutáni merülésünk egy különleges eseménye volt. Amire nem keveset készültem…

2008 tavaszára nemcsak bő 70 merüléssel lettem gazdagabb, hanem egyéb, a búvárkodás hozta élménnyel és tapasztalattal is. Voltak köztük szerelmek és könnyek, elválások és visszatérések. Nagy bulik és jóleső beszélgetések. Az biztos, hogy az érzelmi életem épp olyan volt ebben az időszakban, mint a tenger maga. Azt semmiképp nem lehet mondani, hogy nem léptem ki lépten-nyomon a komfortzónámból, amelyben addigi életemet éltem.

Mindezzel párhuzamosan ugyanakkor állandóan ott munkált bennem a vágy az érzelmi tengerem hullámainak megzabolázására is. Vagyis a komfortzónába visszatérésre és annak nyugodt keretein belül ringatózásra. Ezért időről időre elhatároztam, hogy na, most már aztán elég legyen a csapongásból, irgum-burgum. Persze, ezek az elhatározások, hát, hogy is mondjam, egyáltalán nem vezettek sikerre. Valamit nyilván rosszul csináltam. Ezért a dahabi út előtt új tervet kovácsoltam: spirituális szeánszot határoztam el, melynek keretében egyszer s mindenkorra megszabadulok minden rossz emlékemtől és tulajdonságomtól. Szuper! Éreztem, hogy ez lesz a megoldás! Nagy tudatossággal – és őszinteséggel – elkezdtem összeírni mindent, amitől meg szeretnék szabadulni. Amit az új, szép és boldog jövőmbe már nem szeretnék magammal vinni. A listámat pedig egészen 2008. április 4-én kora délutánig tökéletesítettem.

Persze, Kata barátnőmmel és merülőtársammal is megosztottam a terveimet. A közös búvártanfolyamok óta nagyon sokat merültünk együtt, és elég jól képben volt a listán szereplő tételek többségét illetően is. Szóval tökéletes személy volt arra, hogy tanúja legyen a nagy eseménynek. Magammal vittem egy szép, organza ékszertasakot, amelybe a listát összetekerve az ebédszünetben Katával szertartásosan behelyeztük. A terv az volt, hogy amikor a délutáni merülés során visszaérünk a Blue Hole-ba, akkor szépen beúszunk a közepébe – természetesen 6 méteren – , és ott ünnepélyesen elengedem a mélybe a csomagot. Szerencsére még időben eszünkbe jutott, hogy valamiféle súly is kell a lista mellé az organza tasakba, különben ott fognak lebegni az emlékeim. Sőt, még talán partra is vetődnek! Így néhány kis kővel még kiegészítettük a csomagot (és így megkíméltük a Blue Hole falát is a bontástól).

A merülés során minden a terv szerint zajlott, rendben megérkeztünk a Blue Hole-ba. Beúsztunk a lyuk közepébe, én pedig elővettem a zsebemből a kis csomagot. Egymásra nézve, bólintva elengedtem a feneketlen mélység irányába. Néztük, ahogy a sötét mélység felé tart a az organza tasak, benne minden rossz emlékemmel és tulajdonságommal.

Hosszasan és elgondolkozva bámultuk a finom ringatózását. A Nap beszűrődő sugarai meg-megcsillantak a fémszálakon.

A spirituális pillanatot Ádám kolléga törte meg, aki elég gyakran úszott egy kicsit mélyebben nálunk. Most is. És észrevette, hogy „valamit elhagytunk”. A fal mellől kilőve, szélsebesen odaúszott a süllyedő csomaghoz, és elkapta. Majd nézett fel ránk, büszkén, hogy megmentette.

Hát ebben a pillanatban nyert értelmet az a sok maszkürítési gyakorlat a búvártanfolyamról. Ez egy kötelező feladat, az alaptanfolyamon mindenkinek meg kell tanulnia a víz alatt kiürítenie a maszkját. Számtalan esetben mehet bele víz: például a merülőtársam véletlenül leveri a fejemről. Vagy párásodik a maszk, és én magam engedek bele vizet. A mutatvány új zajlik, hogy kissé hátradöntöm a fejem, a felső pereménél megtámasztom a maszkot a homlokomon, és az orromon át határozottan kifújom a levegőt. Ha elsőre nem ürül ki teljesen a víz, akkor a mutatvány megismétlendő.

Mindez akkor is nagyon jól jön, ha a búváron vagy buvarinán kitör a röhögőgörcs a víz alatt. Ekkor ugyanis elég gyorsan beszökik a víz a száj melletti redőkön a maszkba. A csoda csak az volt, hogy a reduktor a szánkban maradt. Mert Katával úgy, de úgy nevettünk Ádám mentőakcióját látva, hogy a könnyünk is folyt. Kiabáltunk és mutogattunk neki, hogy neeee! Ne mentse meg a rossz emlékeimet! Hadd menjenek a mélybe! Ádám végül megértette az üzenetet, és további útjára bocsájtotta a csomagot. A merülés végén magyarázatot követelt, de mi még akkor is úgy nevettünk, hogy alig bírtuk elmesélni neki, mibe keveredett.

Hát így alakult a Blue Hole-os kalandom. A szertartás természetesen nem váltotta be a hozzá fűzött reményeimet, de örök, és szerencsére vicces és klassz emlékké tette számomra a Blue Hole-merülést. Amikor 9 évvel később Dodóval itt merültünk, neki is elmeséltem a történetet.

Arra viszont még jó pár évet várnom kellett, hogy megtanuljam: sem a rossz emlékeim, sem a rossz és nem szeretett tulajdonságaim és érzéseim tekintetében nem az a megoldás, ha megszabadulok tőlük. El kell fogadnom őket az életem és a személyiségem részeként, és meg kell tanulnom megértenem őket, tanulni belőlük, és utána együttélni velük. Valójában nem elengedni kell ezeket, hanem épp ellenkezőleg: békével és szeretettel magamhoz ölelni. Még ha ez időnként nagyon is nehéz, és nem is megy azonnal.

 A 79. merülés :)

Hogy miért lelte annyi búvár a halálát a Blue Hole-ban? Nos, erre nem tudom a választ. Minden eset egyedi. Az biztos, hogy sokan kihívást látnak abban, hogy az alagúton átússzanak. Ez pedig egy kockázatos merülés. A kedvtelési célú búvárkodás mélységi határa haladó búvárminősítéssel 40 méter. Egyiptomban pedig 30 méter. 25-30 méter alatt már jelentkezik a nitrogénnarkózis, amely az ítélőképességet befolyásolhatja. 55 méterre lemerülve pedig nemcsak a nitrogénnarkózis lép fel, hanem ez a mélység épp a határon van az oxigén parciális nyomásának maximumát tekintve. Ezen a mélységen ugyanis közel 1,4 bar, és hivatalosan ez a maximum, amelyre merülést lehet tervezni. A túl magas parciális nyomású oxigén ugyanis káros a szervezetre: émelygést, rosszullétet és ájulást is okozhat. Végső soron pedig halálhoz is vezethet. 55 méteren sűrített levegővel merülni tehát egyáltalán nem ajánlott; kifejezetten veszélyes és kockázatos. Az egyéni paraméterek (egészségi állapot, hidratáltság, fáradtság, mentális állapot stb.) szintén befolyásolják a kockázati faktorokat; akár növelhetik is azokat.

Azok a technikai búvárok, akik ilyen vagy még nagyobb mélységekbe merülnek, nem sűrített levegőt lélegeznek a palackból, hanem a levegőtől eltérő összetételű gázkeveréket. De még ezen túl is számos szabálya van a technikai merüléseknek, melyek a biztonságos felszínre emelkedést segítik.