Irány Szicília! (2. rész - Palermo)
Megérkezésünk napján felkerekedtünk és az óvárosi részen sétálgattunk. Palermo Szicília fővárosa, és arany kagylónak is nevezik különös, hegyekkel és a tengerrel körülölelt fekvése miatt. A normann és az arab időszak is rajta hagyta keze nyomát. Ennek ékes megtestesülése például a Palermoi katedrális. Két híres uralkodó, II. Roger (normann) és II. Frigyes sírja is itt található; utóbbi Palermot tette meg a Német-Római Birodalom fővárosává.
Sétánk során picit a Mercato del Capo piaci hangulatába is belekósoltunk. Bár már jócskán délután volt, így inkább a pakolási műveletekben volt részünk. No, meg abban, ami a nap végén marad az utcán. Az az igazság, hogy is fogalmazzak, szóval Palermoban nem kis kihívást jelent a hulladékgazdálkodás. Igazából az ember fél perc alatt túllendül a kérdésen, ha egyébként azért jött, hogy Palermot kicsit megismerje. Ha nem tenné, akkor valójában mással sem foglalkozna. Így mi is az apró utcácskákra és a helyi jellegzetességekre fókuszáltunk.
Izgalmas
volt megfigyelni a parkolási rendet is. A zebra náluk szabad parkolóhely;
pontosabban nem szabad, mert jellemzően ott is állnak autók. A sarok és az 5
méter szabályát is speciálisan értelmezik: megfigyelésem szerint náluk ez úgy
érvényesül, hogy a sarokról 5 métert még simán ki lehet lógni, bele a
kereszteződésbe.
Palermo
középpontja egy érdekes útkereszteződés: ez a Quattro Canti. A teret Il teatro
del Sole-nak, vagyis a 16 millió C°-os égitestünk, a Nap színházának is hívják:
az építészeti tervezésnek köszönhetően különleges fényjátékban részesíti az
épületeket.
Másnapra
hagytuk a Kapucínusok Katakombáinak meglátogatását. Ez a temetkezési hely arról
híres, hogy 1284 mumifikálódott holttestet rejt; köztük 163 gyermekét.
Pontosabban egyáltalán nem rejti, vagyis csak annyira, hogy magába a
katakombába be kell mennünk. Ott azonban vagy a falon levő kis mélyedésekben
vagy egymás fölötti polcokon mindenki láthatja a halottakat. A legtöbbjük már
inkább felöltöztetett csontváz, de vannak olyan testek is, melyek még
tartalmaznak szöveteket. Többszáz évre tekint vissza ez a temetkezési hely. Amikor
a kapucínus rend megkapta a földterületet a XVI. században a városvezetéstől,
még nem tudták, hogy különlegességet kaptak. Erre akkor jöttek rá, amikor egy
exhumálás során észrevették, hogy az első ide temetett barátok teste hosszú
évek után sem bomlott le. Ezt égi jelként értékelték, és 1787-ben meghirdették a
szigetlakóknak, hogy bárki temetkezhet ide. Persze, aki kifizette a temetkezés
díját. Egy idő után már külön folyosókat jelöltek ki a nőknek, a gyerekeknek, a
férfiaknak, sőt, még egyes foglalkozásoknak is, valamint a szüzeknek. Az utolsó
halottak a 20. század elején kerültek ide. A leghíresebb közülük a 2 éves Rosalia
Lombardo holtteste. A kislány 1920-ban tüdőgyulladásban hunyt el. Szülei
bebalzsamoztatták. Így most is úgy fekszik ott, mintha csak aludna.
Készültem
lelkiekben erre a látogatásra. Gondolkoztam azon, ha az ott eltemetett emberek
tudták volna, hogy egyszer majd turistalátványosságként fogja őket nézegetni az
egész világ, vajon mit szóltak volna? Akkor is oda szerettek volna kerülni? Azt
gondolták-e, hogy ha a testük ily módon jobban megmarad, akkor a túlvilágon
vagy a feltámadáskor előnyben lesznek azokkal a társaikkal szemben, akik
holtteste a földbe kerül? Egyesek még azt is meghagyták, milyen ruhában
kell őket kiállítani, és mikor milyen ruhára kell majd cserélni az öltözéküket.
A halál misztériuma mindig is az emberiség része volt. Része ma is, és mindig
az is marad. Mindenkinek szíve joga, hogy miben hisz. Számomra ebben a témában
érdekes és elgondolkodtató olvasmány volt Michael Newton: Journey of souls
(magyarul Lelkünk útjaiként jelent meg) című könyve, melyben a hipnózissal
foglalkozó pszichoterapeuta azokat a tapasztalatokat összegzi, melyeket
páciensei a hipnózis állapotában meséltek el neki a korábbi életeik közötti létfázisokról.
Vagyis lelkünk útjairól.
Én úgy
gondolom, hogy ha hiszünk, ha nem hiszünk abban, hogy a halálunk után is jön valami,
akkor is érdemes ebből a mostani életünkből a legjobbat és a legtöbbet kihozni.
Nem beszélve önmagunkról, a saját testünk, lelkünk, szellemünk fejlődéséről,
jobbá válásáról. Elfogadva és tiszteletben tartva azt, hogy éppen hol tartunk
az utunkon. Értékelve minden útitársat, akivel találkozunk, akik rövidebb vagy
hosszabb időre elkísérnek minket. És, igen, egyszer majd mind eljutunk oda,
hogy ennek a földi utunknak vége lesz. És akkor majd mindannyian megkapjuk a
kérdéseinkre a válaszainkat. Ki tudja, talán olyan helyzet is előfordult már,
hogy a katakomba látogatói önmaguk korábbi testeit nézegették turistaként (anélkül,
hogy tudtak volna erről). Lehet, hogy egykor én is egy voltam közülük?
2022. januárjában
indult egy tudományos kutatás. Negyvenegy gyermek holttestének vizsgálata során
arra kerestek választ a kutatók, hogy kik lehettek, milyen életet élhettek és
hogyan halhattak meg a gyerekek. Valamint a mumifikálódási folyamatra is
kíváncsiak voltak. Röntgenkészülékekkel vizsgálták a holttesteket. A kétévesre
tervezett kutatási projekt talán mostanság fejeződik be. Annyit találtam róla a
neten, hogy 2022 szeptemberében még visszatértek fogmintákat venni. Erkölcsi
kérdéseket is felvetettek, és egy tanulmányt is készítettek 2022. márciusában.
De ez a tanulmány sincs ingyen: ha az absztrakton túl a részleteket is el
szeretnénk olvasni, akkor 48 óra alatt 53 dollárért megtehetjük. A világon
semmi sincs ingyen: 1787-ben a temetkezésben volt, ma a holttestek nézegetésében van
üzlet. De még az etikai kérdéseket tárgyaló tudományos tanulmány elolvasásában
is.
Eleve
eldöntöttem, hogy nem fogok készíteni fényképeket a holttestekről. De ez
jelenleg tilos is. Ha szeretnétek mégis képeket látni Rosaliaról és a falhoz
rögzített emberekről, akkor ezen oldal alján a Qubit-cikkben láthatjátok ezeket.
A
katakomba után a Normann Palota és a benne található híresség, a Cappella Palatina
felé folytattuk utunkat. Ezt a híres kápolnát II. Roger terveztette 1130-ban.
Utunk
során – ezúttal teljes pezsgésében – megtekintettük a Mercato del Capot, és a
Mercato di Ballarrò-t is, Palermo két leghíresebb piacát.
A
délután folyamán pedig ellátogattunk Palermo botanikus kertjébe. Ez nálunk állandó
program, ha utazunk: ha van botanikus kert, szeretünk benne bóklászni. Az sem
zavart minket, hogy pár csepp eső is esett ezúttal a délelőtt folyamán
gyülekező felhőkből.
Már
Palermo belvárosában, majd a Normann Palota kertjében is találkoztunk egy nagyon
különleges fával. Ez a hatalmas fikuszféleség Ausztráliából származik, és fantasztikus
látványt nyújt a maga kusza és gigantikus megjelenésével.
Ez a napunk épp húshagyó keddre esett. A húshagyó kedd a farsangi szezon és a karneválók utolsó napja.
A Hetedhétország így ír erről az időszakról:
"A téli ünnepkör utolsó része a farsang, amikor karneválok és vidám felvonulások váltják egymást. A karneválok már évszázadok óta izgalmas látványosságnak számítanak. A farsang hazája Olaszország, ahol ez a régi római Saturnália ünnepekből származott, amelyeket a keresztény egyház nem tudott a nép tudatából kiirtani, és kénytelen volt e régi pogány ünnepeknek némi vallásos színezetet adni.
Az elnevezés a középkori latin carne levare, „a hús elhagyása” kifejezésből alakult ki. A hús szó azonban nem csak a keresztény ünnep böjtmegelőző jellegére utal, hanem a farsangi eszem-iszomra is. Ilyenkor ugyanis rengeteg hús (disznó, marha, és csirke) fogyott."
Másnap, hamvazó szerdán kezdődik a nagyböjt, mely a húsvéttal zárul. A
farsangi szezonban és húshagyó kedden ezért sok húst fogyasztanak a
hagyományokat követők, egyes karneválok pedig világhírűek (pl. a velencei).
Szicílián
is számos városban rendeznek farsangi mulatságokat és karneválokat. Palermo környéként
a Termini Imerese-i és a Corleone-i a leghíresebb. A Catania-i állítólag a sziget
legrégebbi karneválja (bár ahogy olasz oldalakon olvasgattam nyelvtanulási és a
helyszínhez talán autentikusabban kötődő helyi leírásokból, ezt a címet több
városka is magának tudja be). Nekünk most nem volt részünk ünnepségben, de a
nyomait láttuk az utcákon: gyakorlatilag Palermoban, Cefaluban és Taorminában
is konfettiszőnyegen járkáltunk. Palermoban egyetlen karneváli díszlettel
találkoztunk az utcán; gyorsan csináltunk is róla fényképet.
Szerdán
reggeli után továbbindultunk Cefaluba. Február 14-éhez, hamvazó szerdához
érkeztünk. De én nem erről szeretnék írni. Idén ugyanis ez a vallási ünnep épp Valentin-napra
esett. A szerelem ünnepére.
Az
élménybeszámolóm következő részében a Cefalu-i léleltúráimmal folytatom.
Érdekességek, felhasznált irodalom
Palermoról a Hetedhétország elbeszélésében (szeretem ezt az oldalt)
A Quibit cikke a katakomba-kutatásról
A tudományos tanulmány 48 órára 53 dollárért (de az absztrakt ingyenes)
Karneválok Olaszországban (Hetedhétország)
Palermo today (karneválok)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése