Lélektúrák

"Ültünk a kollégákkal a tesi tanszéken, beszélgettünk. Egyszer csak belépett Tamás. – Nem tudnátok valamilyen sportot javasolni a lányomnak? – kérdezte. Hét éves, most kezdte az iskolát. Mondtam neki, hogy hozza le a Blökére hozzám teniszezni." Csapatkép Ezt a történetet valamikor tavaly mesélte el Sanyi bá, az egyik látogatásom alkalmával. Épp ideje volt, hogy 42 évvel az események után végre megismerjem a részleteket, hogyan is indult a tenisz pályafutásom. Amely, ha nem is végződött Wimbledonban, teljességgel meghatározta a gyerek- és fiatalkoromat. De valójában az egész életemet. Az ovis úszócsapat Az ovis úszóedzések után így kerültem a teniszpályára, a Feneketlen-tóhoz, Sanyi bácsi szárnyai alá. Az első saját teniszütőmet Ausztriából kaptam, ha jól emlékszem, keresztapám hozta nekem. Egy Fischer volt, nagyon menő. Nem fa ütő volt, pedig akkortájt az volt még a jellemző. Kicsit messze volt minden nap a XV. kerületből iskola után elbuszozni a Feneketlen-tóhoz, edzés u...

Az alábbi cikkem a Képmás magazin áprilisi számában jelent meg. Ezúton is köszönet érte Nagy Andrásnak és Erdélyi Gábornak, a Berguson képviselőinek. Dodóval a tavalyi Duna-menti bringatúránkon Képmás magazin, 2024. április Kis döntések, nagy dilemmák rovat Környezetbarát az e-biciklizés? Utazáshoz készülődünk: májusban a Duna-parti bringaút Donauwörth – Passau szakaszát tervezzük végigtekerni a férjemmel. Az első kérdés, amit fel szoktak tenni nekünk, ha lelkesen ecseteljük a terveinket, hogy e-bike-okkal tekerünk-e. Nem. Hagyományos bicikliket használunk. A tavalyi túránk alkalmával figyeltük a többi bringást, és azt állapítottuk meg, hogy a korunkat (én 49 vagyok, a férjem 56) és a biciklinket tekintve a csekély kisebbséghez tartoztunk. A két legnagyobb csoportot ugyanis a vegyes korösszetételű e-biciklisek, valamint a fiatal sportoló országúti kerékpárosok alkották. Ha biciklis oldalakat böngészünk, a legtöbb esetben az e-bike-ok környezetbarátságát, fenntarthatóságát hangsúlyo...

Szombat reggel a megbeszélt időpontban kisétáltunk a hotel elé. Túravezetőnk, Saru már várt ránk. Gyors bemutatkozása így hangzott: Saru vagyok, itt születtem Szicílián, Cataniában, és mi, szicíliaiak, szeretünk jókat enni, inni és szerelmeskedni. Nos, mindent tudtunk. Szinte mindent. Irány Mamma Etna! Összegyűjtöttünk még néhány érdeklődőt, és egy 10 fős csapattal elindultunk a vulkán irányába. Útközben Saru mesélt. Azzal kezdte, hogy mindenki arra kíváncsi leginkább, hogy nem félelmetes-e egy aktív, működő vulkán közvetlen közelében lakni. A választ természetesen a mi kis csapatunk is érdeklődve hallgatta. Saru elképesztően lelkesen magyarázta, hogy nem, egyáltalán nem félelmetes. Sőt! Azért hívják ők a vulkánt Mamma Etnának, mert úgy vigyáz rájuk és gondoskodik róluk, ahogy egy édesanya a gyerekeiről. Ellátja őket ásványokban gazdag talajjal, amelyen kiváló szőlő, olivabogyó, narancs és citrom terem. Már ismerik a „rigolyáit”, a mozgásait, együtt tudnak vele élni. A természet része ...