Irány Szicília (5., befejező rész - Mamma Etna)

Szombat reggel a megbeszélt időpontban kisétáltunk a hotel elé. Túravezetőnk, Saru már várt ránk. Gyors bemutatkozása így hangzott: Saru vagyok, itt születtem Szicílián, Cataniában, és mi, szicíliaiak, szeretünk jókat enni, inni és szerelmeskedni. Nos, mindent tudtunk. Szinte mindent.

Irány Mamma Etna!

Összegyűjtöttünk még néhány érdeklődőt, és egy 10 fős csapattal elindultunk a vulkán irányába. Útközben Saru mesélt. Azzal kezdte, hogy mindenki arra kíváncsi leginkább, hogy nem félelmetes-e egy aktív, működő vulkán közvetlen közelében lakni. A választ természetesen a mi kis csapatunk is érdeklődve hallgatta. Saru elképesztően lelkesen magyarázta, hogy nem, egyáltalán nem félelmetes. Sőt! Azért hívják ők a vulkánt Mamma Etnának, mert úgy vigyáz rájuk és gondoskodik róluk, ahogy egy édesanya a gyerekeiről. Ellátja őket ásványokban gazdag talajjal, amelyen kiváló szőlő, olivabogyó, narancs és citrom terem. Már ismerik a „rigolyáit”, a mozgásait, együtt tudnak vele élni. A természet része Mamma Etna és az ott élő emberek is. És nagyon is jól érzik így együtt magukat, harmóniában, mert az emberek tiszteletben tartják a természetet és erőit. Ráadásul az Etna kitöréseire a lassú lávafolyam jellemző. Bár a feljegyzések szerint a két legnagyobb kitörés, az 1169-es és az 1669-es 15 000, illetve 20 000 ember életét követelte, ma már azt valószínűsítik, hogy ez nem igaz. Mindkét kitörést ugyanis követte néhány év múlva (utóbbi esetben 24 évvel később) egy-egy nagy földrengés, és valószínűsítik, hogy a halálesetek sokkal inkább ezekhez köthetők, mint a kitörésekhez. Az 1669-es kitöréskor például a lávafolyam egy hónap alatt érte el Cataniat, az embereknek tehát bőven volt idejük biztonságos helyre költözni.

Első megállónk egy olyan rejtett helyen volt, melyet idegenvezető nélkül biztosan nem találtunk volna meg; le kellett ugyanis térni az útról. Köves ösvényeken haladtunk. A legutolsó nagyobb kitörés, az 1985-ös egyik jellegzetes helyszínére érkeztünk.

Dodóval

Életem egyik legérdekesebb és legkreatívabb előadásában volt részem: Saru ugyanis egy túrabottal és a kezével a laza, bazaltos talajba rajzolt, épített és rombolt. Így magyarázta el a sziget elhelyezkedését és Mamma Etna létrejöttét és mozgását.

Saru magyaráz

Szicília egy háromszög alakú sziget, melyet három tenger – a Tirén-, a Jón- és a Földközi- – határol. Az Etna valószínűleg két lemezszegély (az Afrikai és az Eurázsiai) egymás felé közelítő, majd egymás alá bukó (ún. szubdukciós) mozgásának eredményeként alakult ki. De ma már léteznek olyan elméletek is, melyek a létrejöttében a riftesedésnek, vagyis a távolodó lemezszegélyek esetén ható folyamatoknak is szerepet tulajdonítanak. Ezen két alapmozgás (távolodás és közeledés) mellett vulkánok még az ún. forró pontok, hot spotok mentén is létrejöhetnek (pl. a Hawaii-szigetek). Szóval ma még nem egészen tisztázott Szicília és környéke vulkánosságának kialakulása.

Szicília címere a sziget alakját mutatja

Saru azt is megmutatta, hogyan alakította ki a vulkán Catania mai területét. Fura módon ugyanis a vár a belvárosban áll. Nem volt ez mindig így; a várakat ugyanis jellemzően vagy hegytetőre, vagy a tengerpartra építették. Catania vára ez utóbbiak közé tartozott. Mindaddig, míg az egyik nagy Etna-kitörés meg nem növelte a területét. A várat azonban csodás módon megkímélte: a lávafolyam ugyanis nem rombolta porig, hanem egyszerűen megkerülte, és előtte terült el. Például a repülőtér ezen a lávafolyam által létrehozott területen található. A nap folyamán mutatott még Saru nekünk olyan, a hegyre épített pici kápolnát, melyet szintén teljesen épen hagynak a kiömlések. Nem úgy a sípályára épített egyik hotelt, melyről már másodjára nyilatkozott úgy Mamma Etna, hogy ezt ide, köszöni szépen, nem kéri.

Az Etna egyébként, ha nagyon lassan is, de folyamatosan mozog észak-nyugat irányába. Saru ezt nagyon szomorúan éli meg, mert tudja, hogy nekik cataniaiaknak egy idő múlva majd át kell adniuk Mamma Etnát a palermoiaknak. Itt éreztem némi harcias lelkületet Saruban a sziget másik felével kapcsolatban. De azt elismerte, hogy Palermoban tudják a legjobb cannolit készíteni.

Milyen magas az Etna? Ez változó, a kitörések formálják. Nagyjából 3350m körül van manapság. Négy nagy központi krátere van, és rengeteg kicsi, ún. parazitakráter. Van olyan Etna túra is, melynek keretében felvisznek egészen a tetejére. Ez egy egynapos túra, mely felvonózást, jeepezést, valamint ezek után még további, 1000m szint gyalogos leküzdését tartalmazza. A gyalogtúra hossza nagyjából 7 óra. Nem biztos, hogy oda a mezítlábas cipőim megfelelőek lennének, mert Saru szerint a csúcshoz közel olyan forróak a sziklák, hogy megolvad a cipőtalp. A kövek közé dobott zsebkendő pedig felgyullad. Mutatott róla videokat a telefonján.

Természetesen, ha tehettük volna, mi erre a túrára fizettünk volna be. De az Univerzum – és a Go Etna cég – döntése szerint ezeket az egynapos túrákat legkorábban májusban szervezik. A téli időszakban túl veszélyes a csúcstámadás.

Második állomásunk egy jégkunyhó volt. Egy olyan kis barlangot néztünk meg, melyet a nyomáskülönbségek hoztak létre, s melyet a hűtőgépek feltalálása előtt hűtőgépként, tartósításra használtak.

A "hűtőben" 

Ezt követően pedig elérkeztünk a napunk legklasszabb eseményéhez, a túrához. 1700 méteren egy bő órát sétáltunk Mamma Etnán. Nagyon különleges élmény volt a laza, fekete, bazaltos talajon járkálni. Annak idején az öthónapos Benivel inkább csak az autóból és a parkolóból nézegettem a tájat, nem indultunk neki az erdőnek és a krátereknek. Most Dodóval egy kisebb kráterbe be is másztunk.

Az Etnán

A teljesség igényével jöjjön most egy kis tudományos rész, nézzük meg, mit is kell tudni a bazaltról. Aki inkább az élménybeszámolót olvasná, ezt az apróbetűs részt nyugodtan ugorja át!

Legelőször is nézzük meg, mit is nevezünk kőzeteknek, illetve ásványnak. Az ásvány a Föld szilárd kérgének határozott kémiai összetétellel, általában kristályos szerkezettel és határozott formával rendelkező természetes egysége, építőeleme. A kőzet ezzel szemben a Föld szilárd kérgének nagyobb egységeit felépítő, ásványokból álló természetes anyaga. Geológiai folyamatok eredményeként jön létre: így beszélhetünk magmás, üledékes vagy metamorf kőzetekről. Utóbbiak az első kettőből jönnek létre a föld mélyében uralkodó magas nyomás és hőmérséklet hatására.

Magmának nevezzük a földkéreg tektonikailag meghatározott helyein (az asztenoszféra felső és a litoszféra mélyebb rétegeiben) izzón folyó szilikátos olvadékot (oldatot), melyben kristályosodni kezdő ásványok vannak. A magmás kőzetek ennek az izzó olvadéknak a megszilárdulásával jönnek létre. Két fő csoportjuk a mélységi magmás (intruziós) és a kiömléses magmás (effuzív) kőzetek. Ez utóbbiakat más néven vulkáni kőzeteknek is nevezzük. Az egyes magmás kőzeteket – a sok egyéb csoportosítás között – csoportosíthatjuk például a szilícium-dioxid (SiO₂), szilikát-tartalmuk alapján. Ha több mint 63%-uk SiO_2, akkor savanyú kőzetekről van szó, ilyen például a mélységi gránit és a kiömléses párja, a riolit. Ha az SiO₂ -tartalom 52-63% közé esik, akkor neutrális kőzetről van szó (pl. a mélységi diorit és a kiömléses andezit). 45-52% között bázikus kőzettel állunk szemben, ide tartozik a mélységi gabbró, és kiömléses megfelelője, a bazalt. A teljesség igényével emlékezzünk meg még az ultrabázikus kőzetekről is, melyek SiO₂ -tartalma 45%-nál kevesebb (pl. a peridotitok).

Most már jól be tudjuk sorolni a bazaltot a magmás kőzetek közé: kiömléses, bázikus kőzet. Lényeges elegyrészei a bázisos plagioklász, piroxén, olivin és az amfibol. Ha valaki idáig elolvasta a tudományos részt, itt már biztos feladja, szóval én is befejezem. És, megnyugtatásképpen jelzem, ezeket az ásványokat sajnos én sem tudtam soha megjegyezni. Az ásvány- és kőzettan az egyik legnehezebb tantárgyunk volt Szegeden a Környezettan szakon. A tankönyvhöz volt magyar-magyar szótár; csak ez a rész 40 oldal volt benne.

A séta után egy étteremhez érkeztünk; aki szeretett volna egy kávét inni vagy venni egy szendvicset, itt volt rá lehetősége. Mi készültünk ebéddel, így leültünk egy napsütötte farönkre, és megebédeltünk.

A félnapos kirándulás után Saru visszavitt bennünket a hotelhez. Búcsúzásképpen még emlékeztett a boldog élet három fő összetevőjére. Ismételjünk egy kicsit közösen: együnk, igyunk és szerelmeskedjünk jókat.

Saruval Mamma Etnán

Nagyszerű volt ez az Etna-túra! Szerintem mindenképpen megéri csatlakozni egy profi csapathoz. Biztosan meg lehet néhány dolgot találni, fel lehet fedezni útleírásokból is, de egyvalamit úgy nem kapunk meg: azt a helyismeretet, helyszeretet, amellyel egy ilyen nagyszerű túravezető rendelkezik. Azt a lehetőséget, hogy egy icipicit az ő szemével, szívével és lelkével láthatjuk Mamma Etnát. Ő mindig így mondta, kivétel nélkül. És át tudta adni, miért érzi így. Az útleírásokban elolvashatjuk, mi az Etna görög, mór vagy egyéb elnevezése, de sehol sem olvashatjuk azt, miért érzik a helyiek úgy, hogy Ő Mamma Etna.

Délután még sétálgattunk Taorminában. Megnéztük a katedrálist. Az utcán pedig különös találkozásban volt részem. Kitaláljátok-e, ki jött szembe?

A Katedrális Taorminában

Nos, képzeljétek, Béla a Studio Italiaból. Akivel karácsony után megvitattuk az órán, hogy februárban mindketten Szicíliára utazunk. Jót mosolyogtunk az Univerzum különleges játékán.

Vacsorára egy pici kis bárt választottunk. Én kihasználtam a lehetőséget, hogy még utoljára aranchinát ehetek. A bár mellett pedig volt egy nagyon helyes édességbolt. Ide is betértünk. Én pisztáciás fagyit kértem, Dodó pedig pisztáciás cannelit evett. A pisztácia is nagyon fontos szicíliai termék. Nézegettük a likőröket is a polcon. A tulaj pedig jó szemmel nyilván észrevette, mert hozott nekünk egy kis kóstolót. Bevált a marketing stratégiája: végül vásároltunk egy üveg likőrt magunknak, egyet pedig ajándékba.

Pisztácia minden mennyiségben... és formában :)

Az ajándékok listáját még kiegészítettük egy üveg mandulaborral másnap a reptéren. Én megkóstoltam korábban az egyik vacsorához; isteni volt! Inkább egy kellemes likőr, mint bor ez is, de Szicílián borként árulják. Apuéknak adtuk, és amikor legközelebb mentünk látogatóba, már egy csöpp sem volt belőle.

Epilógus

Ez a szicíliai utazás nagyon, de nagyon jól sikerült. Dodó is a szívébe zárta a mediterrán szigetet. Mivel ezen szűk egy hét alatt közel sem tudtunk mindent megnézni, elhatároztuk, hogy visszatérünk. Talán jövő februárban. Cataniába repülünk, megnézzük a Mamma Etna által őrzött várost, majd továbbállunk Szirakúza, Noto, Agrigento irányába. Talán Caltagironeba is eljutunk. Ez a kis városka a leghíresebb a kerámiáiról. Tudjátok, a mór fej virágcserepek. És a fenyőtobozok…

Ezzel még adós vagyok nektek. Hiszen fenyőtoboz-kerámiákkal is tele van Szicília. Ez is egy jelkép számukra: a termékenység, az egészség, az állandó megújulás jelképe. Hagyomány esküvőkre, jelentős életeseményekre ezt ajándékozni. A vendégszeretet, a szerencse szimbóluma is. Fotókon és a szívünkben mi is magunkkal hoztunk egy picit ebből a hagyományból. És most az élménybeszámoló zárásaként néhány képpel nektek is adok belőle. Köszönöm, hogy velem lélektúráztatok ebben a sorozatomban is.

Fenyőtoboz-kerámiák Szicílián

Ha pedig az aranchinát szeretnétek megkóstolni, Budapesten a Frankel Leó utcában megtehetitek! 😊