Lélektúrák

A napokban sokat olvasni arról, hogy milyen minőségben, pontosabban összetételben gyártják a gyártók az egyes szénsavas üdítőket. Például a Fantát. Ez eszembe juttatta azt a horvátországi történetet, amikor Krk szigetén és egyben Krk városkában egy kellemes vacsorához Coctát, Oranginát vagy Jamnicát szerettem volna rendelni. És egyik sem volt. De ne rohanjunk így előre, kis türelem még, és elmesélem, mit is mondott a pincér. Előbb arról írok, hogy is állok én ezekkel a szénsavas üdítőkkel. Az első és legfontosabb, hogy sosem vásárolok belőlük itthonra. Ennek három oka van: (i) szeretem ezeket, főleg a kólát; (ii) tudom, hogy nem egészségesek, (iii) rengeteg PET-hulladék lesz belőlük. Az első ok talán furcsa: igen, szeretem a kólát és a gyömbért. Néha a Fantát és a Sprite-ot is, de ezek nélkül kiválóan elvagyok. Ha viszont valahol van hideg kóla, tutira azt iszom. Na, ezért nem veszek itthonra. Mert ha vennék, nem tudnék ellenállni. Éttermekben időnként iszom kólát is vagy g...

Tegnap elmentem úszni. Ez így önmagában eléggé semmitmondó megállapítás. Mert hát emberek sokasága jár úszni. Én azonban viszonylag ritkán teszem ezt meg. Ennek az elsődleges oka, hogy irtózom a medencékben és a zuhanyzókban úszkáló hajaktól (a hajfóbiám , tudjátok). Tegnap viszont valahogy úgy éreztem, adok egy esélyt a 2. kerületi Gyarmati Dezső uszodának. Két okból is: egyrészt mostanság az erdő iszonyúan bogaras. A meleg kevésbé zavar a táncfutásnál, a fülembe, szemembe állandóan bekíváncsiskodó apróságok viszont annál inkább. Másodsorban azért, mert pár hónapja, már nem emlékszem, milyen indíttatásból, megrendeltem egy 2. kerület kártyát. Mire készen lett és átvettem, már nem emlékeztem az eredeti motivációra, de elhoztam egy prospektust, hogy tanulmányozzam, mire is jó ez, ha már megcsináltattam. Megakadt a szemem az uszodán. Szóval második ok: hadd használjam valamire a kártyát, ha már kiváltottam (ti. kedvezménnyel vehetek jegyet az uszodába). Tényleg iszonyú régen úsztam. Má...

  Gyakorlatilag még két hónap és két nap van hátra, hogy betöltsem az ötvenet. Valahogy ezt az Univerzum is tudhatja, mert sorra jönnek szembe az ötvenes nőkről szóló elemzések és tanítások. Ma például a Telex „rólunk” szóló sorozatának második része; ennek kapcsán gyorsan az elsőt is elolvastam (megosztom a hozzászólások között). De sokkal inkább mosolyogtam azon, hogy a nyaralás alatt olvasott könyvem egyik fejezetében is találtam egy részt, ami úgy szól, hogy tegyük fel, hogy egy 50 éves nő vagy… Tegyük fel! Valahogy mindig sikerül jól beválasztani a nyaralós könyvekkel. Tavaly Dr. Richard Sheperd, híres angol patológus két könyvét faltam be, szinte szó szerint, pedig mindkettő igencsak vaskos: A halál hét kora és a Holtak vallatója című könyveket. Imádtam mindkettőt! Annyira, hogy az elsőt néhány hete újra is olvastam. Talán morbidnak hangzik ez, de szerintem pont azért, mert a holtakat vallatja Dr. Sheperd, és a halál hét korát (a hét évtized fő halálokait) elemzi, nagyon is...