Uszoda

Tegnap elmentem úszni. Ez így önmagában eléggé semmitmondó megállapítás. Mert hát emberek sokasága jár úszni. Én azonban viszonylag ritkán teszem ezt meg. Ennek az elsődleges oka, hogy irtózom a medencékben és a zuhanyzókban úszkáló hajaktól (a hajfóbiám, tudjátok). Tegnap viszont valahogy úgy éreztem, adok egy esélyt a 2. kerületi Gyarmati Dezső uszodának. Két okból is: egyrészt mostanság az erdő iszonyúan bogaras. A meleg kevésbé zavar a táncfutásnál, a fülembe, szemembe állandóan bekíváncsiskodó apróságok viszont annál inkább. Másodsorban azért, mert pár hónapja, már nem emlékszem, milyen indíttatásból, megrendeltem egy 2. kerület kártyát. Mire készen lett és átvettem, már nem emlékeztem az eredeti motivációra, de elhoztam egy prospektust, hogy tanulmányozzam, mire is jó ez, ha már megcsináltattam. Megakadt a szemem az uszodán. Szóval második ok: hadd használjam valamire a kártyát, ha már kiváltottam (ti. kedvezménnyel vehetek jegyet az uszodába).

Tényleg iszonyú régen úsztam. Már a tengeri pancsolásokat leszámítva. Azt hiszem, hogy szeretek úszni, mellúszásban. Amikor jó sok évvel ezelőtt nyaranta egyszer-kétszer elmentem uszodába úszni, 1000m-t mellúszásban nyomtam végig. Néha beiktattam egy-két hossz gyorsúszást. De azt nem nagyon bírtam szusszal, míg a mellet gyakorlatilag korlátlanul.

Ovis úszocsapat és a szigorú Tivadar edző

Az ovis úszókarrierem során is ebben voltam a legjobb. Akkor úsztam utoljára rendszeresen. Vagyis első általánosban. Mert ott jártunk úszni az osztállyal. Hetente. Iskolaidőben. Ezeken az edzéseken, persze, remekeltem, köszönhetően az ovis úszóedzőm katonai kiképzőtáborának. Emlékszem, az edző gyöngyhalásznak vagy Angliának hívott; utóbbi nevet azért kaptam, mert volt egy szuper úszósapkám, amin egy angol zászló volt. Anyu vagy Apu hozta nekem Angliából. Már nem emlékszem, melyikőjük. Előbbit meg azért, mert remekül át tudtam úszni a medencét egy levegővel.

Ha ugrunk egy nagyot, a búvártanfolyamok során azért kellett némi úszást is produkálni. A merülésvezetői tanfolyamon kellett úszni, már nem tudom, mennyit. Sikerrel vettem a feladatot.

No, de vissza a tegnaphoz. Az 50 méteres benti medencét választottam, azt remélve, hogy a többség inkább a kinti medencékben úszkál. Rendben is volt minden, egy ideig ketten úsztunk egy sávban, majd egyedül maradtam. Kényelmes volt. És mivel kötelező az úszósapka (vittem én is), nem úszkáltak hajak. Hurrá! Teljesen rendben volt a medence.

50 perc alatt leúsztam 1500 métert. Ebből nagyjából 500-600m lehetett gyorsúszás. Meglepetés volt számomra, hogy ennyit bírtam úszni (összességében is, de gyorsban külön is). Jellemzően váltogatva úsztam: 50, max. 100m gyors után mellre váltottam. De még így is elégedett voltam a teljesítményemmel. Így évek távlatából (főleg, ha az ovis vagy az első osztályos úszóedzésekhez mérjük), nem is rossz, gondoltam. Még azt is lemértem, hogy mennyi idő alatt úszom le 50 métert gyorsúszásban. Nem a Garminnal, mert azt elfelejtettem magammal vinni (ebből is látszik, hogy az úszókarrierem annyira lemaradott, hogy eszembe sem jutott, hogy a medencei teljesítményemet is mérhetem már az órámmal). Hanem a nagy digitális órákon néztem az uszoda két végében a falon, amelyek másodpercet is mutatnak.

1 perc 10 másodperc. Szuper! Eléggé beleadtam mindent ebbe az egy hosszba. De akkor ezt most mihez is kéne viszonyítanom? Legyen mondjuk a magyar női csúcs. Amelyet jelenleg Senánszky Petra tart. Petra, aki uszonyosúszóként már mindent sokszorosan megnyert, amit csak lehetett. Számos világcsúcs, világbajnoki cím az övé. És azért, hogy olimpián is részt vehessen, mert sajnos az uszonyosúszás a mai napig nem olimpiai szám, az utóbbi időben levette az uszonyát. 2023. május 20-a óta pedig ő a hazai csúcstartó 50 méter gyorson. Megdöntötte Hosszú Katinka 2014-ben felállított rekordját.

És azóta két alkalommal már a sajátját is. Jelenleg a magyar rekord női 50 méteres gyorsúszásban… 24, 56 másodperc. Úszta Senánszky Petra idén június 22-én, s ezzel az ereményével Európa-bajnok lett. A foci mellett erről sem volt sok hír a médiában. Gratulálok!

És valóra válik a nagy álma is: megy a párizsi olimpiára. Hajrá, Petra! Nagyon drukkolok neked!

Szóval most már van viszonyítási alapom. 1 perc 10 másodperc vs. 24,56 másodperc 😊 Ha-ha!

Tudom, mi lehetett a gond! Hogy én nem fejessel indítottam. Vagy, hogy nem tartott felém épp a nagy kékségből egy cetcápa 😊

Még némi érdekesség a rekordokhoz: a Wikipédián táblázatban látni lehet a korábbi eredményeket is. Az első, amit tartalmaz a táblázat, 1928. június 9., Stieber Sarolta, 34,4 mp. Közel 100 év alatt 10 másodpercet javítottak a magyar úszónők.

Hogy alakult ez a férfiak esetében? 1922. június 4, Kenyery Alajos, 27mp – 2009. július 31., Takács Krisztián, 21,42mp.

 

Nem, nem vettem tervbe, hogy felveszem a versenyt Petrával. De azt igen, hogy fogok úszni is a jövőben. Valószínűleg egyre inkább át kell majd térnem a szeretett mellúszásról a gyorsra, mert sajnos nemrég kiderült, hogy a bal csípőmben igencsak komoly fokú artrózis van, és ma érzem is, hogy a mellúszás lábmozdulata nem nagyon tett jót neki. A gyors egyébként a gerincemnek is jobb valószínűleg.

Szóval most a nyári melegben biztosan beiktatok majd hetente 1-2 úszást. Legyen mondjuk a cél először az 1 perc 5mp az 50 méter gyorson. Utána meg majd az 1 perc. És igyekszem nem elfelejteni magammal vinni a Garmint. Kalkulálja csak szépen bele abba a VO₂max-értékbe az úszó erőfeszítéseimet is, nem igaz? 😉

De azért azt még elmesélem, hogy ma őszintén örülök, hogy tegnap végül nem úsztam 2000 métert. Annyira élveztem az úszást, és annyira nem éreztem, hogy megterhelő lenne, hogy majdnem belekezdtem még 10 hosszba. De végül valami súgta belülről, hogy elég lesz így elsőre az 1500m. Ma nem mondom, hogy nincs izomlázam. Nagyjából mindenemben. Szóval jobb csak szépen, fokozatosan. Tudom, hogy elég magamat legyőzni.