Okosodó autóink (Képmás)

Az alábbi írásom a Képmás magazin 2024 szeptemberi számában jelent meg. Az autómárka a cikkben nem szerepelt, itt azonban fel tudom vállalni :)

Szóval jöjjön akkor az Okosodó autóink című írásom.


Idén nyáron júliusban lépett hatályba az az autókra vonatkozó biztonsági szabályozás, mely szerint az unió piacán eladásra kerülő minden új autónak tartalmaznia kell az ún. intelligens sebességszabályzó rendszert. Ezt az ISA-rövidítés (intelligent speed assistance) jelöli. Ez a rendszer figyelmezteti a vezetőt, ha átlépi az adott helyen érvényes sebességhatárt.

Júniusban vettem át az új autómat. A munkahelyem illetékesei a jócskán kilencedik évét taposó céges autó cseréje mellett döntöttek, így felmerült a kérdés, milyen autót válasszunk a benzin üzemű után. Mivel a belvárosban gyakran tömegközlekedem, és az autót jellemzően inkább hosszabb utakra használom, úgy gondoltam, hogy számomra nem az elektromos, hanem a hibrid autó lenne a jó választás. A Toyota Corolla Cross mellett tettük le a voksunkat. Mivel ez a Toyotának egy új típusú autója, így már a júliusi dátum előtt is az ún. ISA-rendszerrel került értékesítésre (az új típusú autókra ugyanis ez a szabály már 2022. július 6-a óta érvényben van). Az autómban ez az ún. RSA (road sign assist), vagyis jelzőtábla-felismerő rendszerként működik: nemcsak a sebességkorlátozásokat, hanem egyéb útjelzéseket is jelez nekem.


A szép új autóm

Persze, minderről én semmit nem tudtam, amikor olívazöld szoknyámban megérkeztem a Nagy Találkozásra. Előző autómban még automata váltó sem volt, nemhogy ilyen-olyan okos funkciók. Így volt mit felfedezni, megtanulni az első hetekben. Az ISA-hoz nem is kellett sok idő: gyakorlatilag a szalonból kikanyarodva, amikor először átléptem a sebességhatárt 1km/órával, villogni kezdett a kijelző, majd pár másodperc múlva három pittyegéssel jelezte az új társam, hogy nem elégedett a vezetésemmel.

A szabályozás[1] szerint a gyártók többféle lehetőség közül is választhatnak arra vonatkozóan, hogyan is jelezze az autó a vezetőnek a sebességhatár-átlépést: képileg, rövid villogó jelzéssel, rövid hangjelzéssel (ezek egyike sem lehet folyamatos, a vezető figyelmét zavaró), a gázpedál finom jelzésével, vagy akár a sebesség automatikus, finom visszavételével. Minden esetben meg kell adni a lehetőséget a vezetőnek arra, hogy felülbírálja a figyelmeztetést. Továbbá arra is, hogy az ISA-rendszert kikapcsolja az autón (az autó leállítását követő újraindításkor azonban az ISA is automatikusan újra kell, hogy induljon).

A legtöbben, akik mellettem ültek az első időszakban, azt javasolták, kapcsoljam ki. Bevallom, gondolkodtam is rajta; végül azonban úgy döntöttem, hogy inkább igyekszem figyelni rá, és betartani a korlátozásokat. Ez egyáltalán nem is olyan könnyű, mint azt elsőre gondolnánk. Autópályán, továbbá Budapesten egy-egy egyenletes haladást lehetővé tevő hosszabb útszakaszon, ha épp nincs dugó, elkezdtem használni az adaptív tempomatot is: ezen nem csak a sebességhatárt tudom beállítani, hanem az autó a követési távolságot is maga tartja; vagyis fékez is, ha szükséges. Többször megmosolyogtam, amikor az M3-as bevezetőjén a külső sávban 80-ra állítva a sebességhatárolót a felüljáró emelkedő szakaszán gyorsítva, majd a lejtőhöz érve 81-re, majd 82-re szökött fel az autó sebessége. Az ISA pedig önmagát is figyelmeztette: először villogni kezdett a 80-as tábla a kijelzőn, majd érkezett a három pittyegés is. Nagyon korrekt, hogy nem csak engem figyelmeztet, hanem önkritikus is az új autóm.

Azonban nemcsak a vezetési stílusomat kellett jelentősen átalakítanom, hanem meg kellett barátkoznom a mögöttem haladó türelmetlen, gyakran villogó-dudáló sofőrtársaim haragjával is. Akik sokszor szintén egyezményes, bár jogszabályban nem lefektetett visszajelzéseket adnak az új vezetési stílusomról, amikor a következő piros lámpánál a decensebb autózásom ellenére is beérem őket.

Hova is rohanunk valójában?

A közúti balesetek 90%-a emberi hiba miatt történik. A halálos kimenetelű balesetek 65%-a azért következik be, mert az autóvezetők megszegnek valamilyen közlekedési szabályt; 30% esetében ez a sebességhatár átlépését jelenti.[2]

Ha a kontinensek statisztikáit hasonlítjuk össze, akkor láthatjuk, hogy Európában történik a legkevesebb halálos áldozattal járó közúti baleset: az ACEA, az Európai Autógyártók Szövetsége által publikált 2023/24-es „zsebkönyv” (tanulmány)[3] szerint 2021-ben egymillió lakosra átlagosan 45 halálos közúti áldozat jutott (ez a szám 2011-ben még 66 volt). Magyarországon az átlagnál magasabb, jócskán 50 fölötti volt ez a szám, és ezzel az uniós országok közül hátulról a hetedikek voltunk 2021-ben. Európa unión kívüli térségében 91, Észak-Amerikában 119, Közép- és Dél-Amerikában 172, Afrikában 272, Dél-Ázsiában 158, a csendes-óceáni térségben pedig átlagosan 164 a millió lakosra jutó halálos áldozatok száma.

Miért is vannak a sebességhatárok?

Teljesen egyértelmű, hogy elsősorban a közlekedés biztonságát szolgálják az előírt korlátozások. Abba talán kevesebben gondolunk bele, hogy környezetvédelmi szempontból is fontosak: a szén-dioxid kibocsájtás és a levegőszennyezés csökkentése terén is van jelentőségük.

Az Európai Zöld Megállapodás (Green Deal) célul tűzte ki a karbonsemlegesség elérését 2050-re. Mind az uniós, mind a hazai tanulmányok megállapítják, hogy a közlekedés az egyetlen olyan terület, ahol az 1990-es szinthez képest növekedett a szén-dioxid kibocsájtás. Az unióban a közúti közlekedés az üvegházhatású gázok kibocsájtásának nagyjából ötödéért felelős. A személygépkocsikra és a kisteherautókra már most is (2020 óta) van jogszabályi korlátozás[4] előbbiek esetén 95g/km lehet a maximum kibocsájtás (utóbbiaknál pedig 147g/km). További szigorítások és a nehézjárművek kibocsájtásának szabályozása 2025-től érkezik.

A neten számos tanulmány lelhető fel, mely a járműsebesség és a vezetési stílus környezeti hatásait elemzi. Egy 2011-es tanulmány szerint Belgium lakóövezeteiben, ahol 50km/óráról 30-ra csökkentették a megengedett sebességet, 25%-kal csökkent a szén-dioxid kibocsájtás. Több tanulmány jelzi, hogy a környezetbarát vezetési tréningeken való részvétel, vagy az autók digitális visszajelzéseinek figyelése jelentősen hozzá tud járulni a karbonlábnyom csökkentéséhez. Egy 2022-ben publikált kutatás[5],  melyben Torontó és Peking autósainak vezetési szokásait vizsgálták, azt mutatta ki, hogy Torontóban sokkal nagyobb arányban lépik át a megengedett sebességet az emberek, és a nagyobb sebesség magasabb károsanyag-kibocsájtást eredményez a sebességhatárt jobban respektáló pekingi vezetési szokásokhoz képest.

Bevallom, jómagam is gyorsan felfedeztem, hogy a Toyotám digitális visszajelzései számomra is hatékony motivációt jelentenek, hogy környezetbarát módon használjam az új autóm.  Folyamatosan nézem, hogy mennyi az autóm pillanatnyi és az átlagfogyasztása, mikor működik a villanymotor és mikor a benzines, vagy éppen mikor van a mutató az ECO-területen. Az autóhoz kapcsolódó applikáció, mely minden út esetén pontozza is az ECO-teljesítményemet, ráadásul a gyorsítás, haladás és a lassítás területén külön-külön is, szintén inspirál a környezetbarát vezetésre. Vagyis arra, hogy nyugisan gyorsítsak és lassítsak (természetesen, ha a forgalmi helyzet nem igényel más reakciót), és figyeljek arra, hogy a lehető legkiegyensúlyozottabb sebességgel, az aktuális korlátozásokat betartva vezessek. Ennek eredményeként a kezdeti 6,1L/100km fogyasztást közel egy hónap alatt 5,7-re tudtam lenyomni. És ma ott tartok, hogy egy-egy szükséges nagyobb gyorsítás vagy fékezés, vagy a Budai-hegyeken való átkelés esetén szinte görcsbe szorul a gyomrom és félőn nézem a műszerfalat, hogy mikor ugrik vissza 5,8-ra az átlagfogyasztás. Felteszem, ez a szélsőséges viselkedés az új autóval való szerelmi kémia része, és idővel, ahogy más szerelmek esetében is, a kezdeti őrült reakciókat átveszik majd a békésebb, hosszabb távú kötődési megoldások.

Az viszont biztos, hogy nem fogom az ISA-t sosem kikapcsolni, és mind közlekedésbiztonsági, mind környezetbarátsági szempontból a jövőben a decens vezetés híve maradok. Úgyhogy, kedves Olvasó, kérem, legyen türelmes az olívazöld Toyota Corolla Cross-szal közlekedő autósokkal. Nem tudom, hányan vagyunk összesen, de az egyikük biztosan én vagyok.

Tudta, hogy az autók színe alapján is készül baleseti statisztika? A kártörténettel rendelkező autók 51%-a barna színű. Alig lemaradva, 50,6 és 49,8%-kal következnek a sárga és a piros autók, majd 49,1%-kal a feketék és 47,7%-kal a sötétkékek. A „legkevésbé balesetes színek” a szürke (44,7%), valamint a fehér (44,5%)[6].

Kirándulós, biciklizős, futkorászós és egyéb lélektúra-gondolataimat osztom meg ebben a blogban. Időnként egyedül járok erre-arra, de legtöbbször férjemmel, Dodóval alkotunk túracsapatot. Örökdiák is vagyok. Jogász, jogász-közgazdász, okleveles környezetkutató diplomám van, és gyógymasszőr végzettséget is szereztem az évek során. Foglalkoztatnak életünk nagy kérdései. Legyen szó akár környezeti kihívásainkról, akár egészségtudatosságról, akár a lélek nagy kérdéseiről. Életem és egyéni gondolataim nem választhatók el munkahelyemtől, hivatásomtól: az APPLiA Magyarországtól. Ezért időnként appliás területekre is kirándulok. Állandó rovatom a Képmás Magazinban 2023-ban indult Kis döntések, nagy dilemmák címen. Néhány írásomat itt a blogon is elolvashatjátok. 2024 óta a HTM (Hegyisport- és Túramagazinban) is írok a kirándulásainkról. Mesekönyveim a www.forgomorgo.hu oldalon olvashatók pdf-formátumban. 2024-ben szeretném az első kettőt megújítani. Novelláim a Felhő Cafén: https://felho.cafe/?s=m%C3%A9sz%C3%A1ros+fanni Hálás vagyok, hogy velem tartotok a lélektrúráimon.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Az ötvenhez közeledve

Kép
  Gyakorlatilag még két hónap és két nap van hátra, hogy betöltsem az ötvenet. Valahogy ezt az Univerzum is tudhatja, mert sorra jönnek szembe az ötvenes nőkről szóló elemzések és tanítások. Ma például a Telex „rólunk” szóló sorozatának második része; ennek kapcsán gyorsan az elsőt is elolvastam (megosztom a hozzászólások között). De sokkal inkább mosolyogtam azon, hogy a nyaralás alatt olvasott könyvem egyik fejezetében is találtam egy részt, ami úgy szól, hogy tegyük fel, hogy egy 50 éves nő vagy… Tegyük fel! Valahogy mindig sikerül jól beválasztani a nyaralós könyvekkel. Tavaly Dr. Richard Sheperd, híres angol patológus két könyvét faltam be, szinte szó szerint, pedig mindkettő igencsak vaskos: A halál hét kora és a Holtak vallatója című könyveket. Imádtam mindkettőt! Annyira, hogy az elsőt néhány hete újra is olvastam. Talán morbidnak hangzik ez, de szerintem pont azért, mert a holtakat vallatja Dr. Sheperd, és a halál hét korát (a hét évtized fő halálokait) elemzi, nagyon is...
Továbbolvasok »

Uszoda

Kép
Tegnap elmentem úszni. Ez így önmagában eléggé semmitmondó megállapítás. Mert hát emberek sokasága jár úszni. Én azonban viszonylag ritkán teszem ezt meg. Ennek az elsődleges oka, hogy irtózom a medencékben és a zuhanyzókban úszkáló hajaktól (a hajfóbiám , tudjátok). Tegnap viszont valahogy úgy éreztem, adok egy esélyt a 2. kerületi Gyarmati Dezső uszodának. Két okból is: egyrészt mostanság az erdő iszonyúan bogaras. A meleg kevésbé zavar a táncfutásnál, a fülembe, szemembe állandóan bekíváncsiskodó apróságok viszont annál inkább. Másodsorban azért, mert pár hónapja, már nem emlékszem, milyen indíttatásból, megrendeltem egy 2. kerület kártyát. Mire készen lett és átvettem, már nem emlékeztem az eredeti motivációra, de elhoztam egy prospektust, hogy tanulmányozzam, mire is jó ez, ha már megcsináltattam. Megakadt a szemem az uszodán. Szóval második ok: hadd használjam valamire a kártyát, ha már kiváltottam (ti. kedvezménnyel vehetek jegyet az uszodába). Tényleg iszonyú régen úsztam. Má...
Továbbolvasok »

Síeljünk vagy ne síeljünk? - 1. rész: Yellowstone és Val di Fiemme

Kép
  Hányszor, de hányszor írtam már az olaszországi síeléseinkről… Több mint 30 éve érkeztünk először a Dolomitok csodálatos lejtőire. Akkor még nem tudtuk, mennyi kaland vár majd ránk a következő évtizedek során. És én, személy szerint azt sem tudtam, hogy egyszer majd eljön egy pillanat, hogy ezeket a kalandokat elkezdem más szemmel nézni. Idén ismét más szemmel néztem a világra. Ó, és hát amúgy még a szemüveg- másság is megállja a helyét! Ez egy új síszemüveg ugyanis. No, majd erről is mesélek! Ezen a képen apuval ülünk egy szuper, hatszemélyes felvonón. Ketten. Itt régen egy lassabb, kevésbé párnázott, négyszemélyes lift járt. Kellett ehhez az örökdiákságom, vagyis az, hogy a 40-es éveimben elvégeztem Szegeden a Környezettan és Környezettudomány képzéseket. Ezek az évek hozták meg a felismerést: hogy a fenébe tudtam úgy leélni 40 évet, hogy a környező világunk működéséből valójában semmit nem értettem. De ezzel a felismeréssel egyidejűleg az időnként iszonyatos küzdelemmel megs...
Továbbolvasok »