Úszókalandjaim folytatódnak
Na, jó, ez a kép nem most készült. Két hónappal ezelőtt Korculán. A nyáron. Bár még kb. egy hete is nyár volt. Most meg igencsak ősz van. Tőlünk nyugatabbra pedig havas tél. Őrült egy időjárás…
De mi a helyzet most? Én kifejezetten fázós vagyok, és tegnap reggel azon gondolkoztam, lehet, hogy mégis elhamarkodott volt az a húszas bérlet. Mert hogy egyetlen porcikám sem kívánja, hogy bemásszak a medence hűs vizébe.
Mit lehet tenni ilyenkor? Mert volt még 9 alkalmam a bérleten. Ez azért elég nagy motiváció.
Arra a megoldásra jutottam, hogy ha a benti 50m-es medence helyett inkább a kinti 33m-eset választom, akkor a vizet melegnek fogom érezni. Ebédidőben szoktam járni, mert akkor vannak a legkevesebben. Tegnap épp ekkor szakadt a legjobban. Egy szál fürdőruhában kisétáltam a 14 fokban. Kicsit bemelegítettem, és már alig vártam, hogy a gőzölgő vízbe érjek.
Varázslatos volt! Amikor a gyors és mély levegővételre kiemeltem a fejem, láttam a fekete felhőket kúszni az égen, hallottam szél süvítését, az eső kopogását a vízen, szurkáló és hideg érintését az arcomon. Mindezt misztikus párába csomagolva. Majd betettem a fejem ismét a vízbe, és szépen, lassan fújtam ki a levegőt. A csöndben, világos kék békében, a meleg víz ölelésében.
Továbbra sem úszom gyorsan, viszont mostanra kényelmesen leúszom akár egyben is 2000m-t. Már gyorsúszás közben sem kell külön hosszabb pihenőket tartanom. És elsősorban a légzésemre figyelek…
Ugyanis még valamikor bő tizenévvel ezelőtt olvastam egy könyvben, hogy az úszás milyen remek segítség a megfelelő légzés gyakorlásában. Az kristálytisztán megmaradt bennem, hogy ha mellúszásban úgy úszom, hogy csak minden második tempóra veszek levegőt, az egy tökéletes pránájáma gyakorlat. Azóta valójában, ha úsztam néha a tengerben, mindig ezt a technikát követtem.
Most újra elővettem a könyvemet, melyet Selvarajan Yesudian és Haich Erzsébet jegyez, és Sport és jóga a címe. A VI. fejezet szól arról, hogy az úszás a legtökéletesebb légzésszabályozó sport. Hogy miért?
Először is úszás közben biztosan nem lélegzünk felületesen: a teljes légzési kapacitásunk mindhárom részét megdolgozzuk a hastól a tüdőcsúcsig. Az úszás mindenkit légzésszabályozásra kényszerít. Amihez mondjuk, ha csak ülve végzünk légzőgyakorlatot, lehet, hogy semmi türelmünk nem lenne.
„A jóga úszásmód az egyetlen „sport”, amellyel… ha pránájámához nincs türelme… mindenki visszaállíthatja szerveinek normális működését. A teljes egészségnek, a visszaszerzett egyensúlyi állapotnak pedig a természetes következménye, hogy a kövér lefogy, a sovány meghízik…” – magyarázza a szerző a könyvben egyik páciensének. Íme a mellúszáshoz fűzött javaslata: „Az első kartempóval az orrán keresztül hatalmas lélegzetet vesz, azután rögtön a vízbe hajtja az arcát, mint a versenyúszók mellúszás közben. Csakhogy ön nem siet! A jóga titka épp a könnyed, erőlködés nélküli ritmikus úszás… Tehát az első lélegzetvétel után a vízbe hajtja a fejét: így mindenképpen kénytelen lesz visszatartani a levegőt… […] amikor benne van az arca a vízben, két nyugodt, lassú tempót halad. Amikor a második tempónál a melle elé veszi a két kezét, a víz alatt megkezdi kifújni a levegőt, úgyhogy amikor a második tempó végére ér és kidugja a fejét, a maradék levegőt már csak arra használja, hogy egyetlen rövid fúvással kifújja az orrából a benne maradt néhány vízcseppet… Ebben a pillanatban gyors, mély lélegzetet is vesz, a vízbe hajtja arcát, és ismét két tempót úszik víz alatt… Ezzel az ütemes, lassú úszással, ami tulajdonképpen nem egyéb, mint vízben végzett egyszerű pránájámagyakorlat. Ha naponta végzi, olyan egészséges lesz, mint a makk…”
A mellúszás mellett a gyorsúszás háromtempós levegővétele is hasonló hatású szerintem. A 2000m-t én egy óra alatt úszom le. Ez így fizikailag kiválóan átmozgat és erősít, és ráadásul még egy nagyon jó és intenzív légzőgyakorlat is.
Szóval hideg ide vagy oda, valahogy rá fogom bírni magam a heti kétszeri úszásra az őszi-téli szezonban is.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése