Arbutus unedo, avagy szigorúan csak egyet eszem ?

Évek óta minden őszi, korculai túrámon megcsodálom ezt a zöld dzsungelt színesítő, vidám növényt. Tele van vele az erdő, még a mészköves, sziklás talajt is kifejezetten kedveli. Hol alacsonyabb, cserje jelleget ölt, hol kisebb-nagyobb faként ágazik szanaszét. Olyan, mintha egy kisgyerek rajzolta volna: élénk zöld, fényes levelei közül erőteljes és határozott, élénk piros és sárga pöttyök, apró labdácskák mosolyognak a kirándulókra. A Teremtő biztosan nagyon jókedvében volt, amikor azt mondta, legyen – és ilyen legyen – ez az Arbutus unedo.          

Arbutus unedo

Persze, azt is be kell vallanom, hogy bár már a 14. évemet töltöm Korculán, még sosem néztem utána annak, mit is kell tudni erről a növényről. A nevét sem tudtam. Ennek részben az volt az oka, hogy akárhányszor ott álltunk előtte, és próbáltuk segítségül hívni Google-tanárt, sosem volt térerő. Aztán valahogy elmaradt a kutatás.

Dodó annyit állított róla, hogy a helyiek szerint hashajtó a gyümölcs, és maximum 5-6 bogyót szabad enni belőle. Mert hogy ehető a termése, sőt, ha érett, akkor kifejezetten finom édes. Én pedig évek óta eszem is bőséggel. Nem 5-6 bogyót, hanem alkalmanként jóval többet. De én nem vagyok ebben a kérdésben mérvadó tesztalany, mert az én igencsak hektikus emésztési rendszerem bőven elbír ilyesmi „hashajtókat” (😊).

Szóval idén ősszel is folyamatosan csodáltam a nyugati szamócafát, mert ez a magyar neve az Arbutus unedonak, biciklizés és sétálás közben. És be is lakmároztam belőle. Utolsó este pedig megfejtettem a rejtélyt, és végre megtudtam a nevét és a tulajdonságait a vidám piros-sárga labdácskáknak.

Nos, az elnevezésében az arbutus szó a kelta arbois szóból ered, melynek jelentése szigorú erdő, az unedo jelentése pedig „csak egyet eszem”. Hmmm…

Egy horvát leírást is lefordíttattam a Deepl-vel, ott egy helyi idős úr azt mondta, hogy maximum 7 bogyót szabad egyszerre fogyasztani belőle a hashajtó hatása miatt. Szóval Dodó nagyjából jól tudta. Hiába, no, ő már ott Korculán igencsak helyinek számít.

Ez a harangvirágúak rendjébe, hangafélék családjába, szamócafák nemzetségébe tartozó növény a mediterrán sziklás lejtők növénye. De házi dísznövényként is nagyon elterjedt, mert az előző évi virágból az ősz folyamán kifejlődő terméssel egyidejűleg hozza az aktuális virágait is, így extrán látványos. Ezt, mondjuk, én eddig még sosem figyeltem meg. Talán vagy már elnyíltak, vagy még nem nyíltak ki a virágok, amikor nézegettem az Arbutus unedot az elmúlt években. Vagy egyszerűen a piros-sárga labdácskák elvonták a figyelmem a fehér virágokról. Mindenesetre állítólag itthon is lehet ültetni a kertbe, mert - 15°C-ig fagytűrő. Teraszon dézsában is lehet nevelgetni, de ekkor azért jobban kell vigyázni a fagykárokra.

A fa akár 10 méterre is megnőhet. A levele sok csersavat és arbutint tartalmaz, így főzete tisztítja a húgyutakat. Gyökeréből is készítenek főzetet, mely állítólag magas vérnyomás ellen hatásos. A gyümölcs maga remek C-vitamin forrás.

Arbutus unedo

Ha szeretnétek megkóstolni, íme a tanácsom: a legédesebbek a legnagyobb szemek, melyek tüskécskéinek vége jó piros és ha megfogjátok, már puha és szinte azonnal el is válik a szárától. Ha tapintásra még kemény, akkor hiába piros már, még éretlen. Azért is fontos, hogy érett és puha legyen, mert nem túl lédús, hanem inkább szemcsés maga a gyümölcshús, és ez éretlenül kifejezetten szárazzá és fanyarrá teszi. A helyiek lekvárt vagy pálinkát is főznek belőle. Bár én még ezekkel sem találkoztam.

Az idei őszi korculai napjainkról íme néhány video:

Itt például a Posip-emlékműhöz kerekeztünk fel. Ezt a túrát nagyon szeretjük, mert csodálatos szőlő- és olajfa-ültetvények között halad az út.

A szüret első napjai Korculán: már érett az oliva.

Egy nap kirándulni mentünk Smokvica fölé, a Kom-csúcshoz. Nem értük el magát a csúcsot; amikor kiértünk a tetőre, visszafordultunk. Hogy miért? Nos, íme: