Lélektúrák az e-ruhák világába (8. rész) - Újra Szegeden

Még 2023 januárjában kezdtem bele ebbe a mini-blogsorozatba, az e-ruhákról. Azóta sok víz lefolyt a Dunán. Meg, persze, a Tiszán is. A jogalkotó uniós szinten elfogadott és ki is hirdetett jó néhány jogszabályt. Például az új ekodizájn-keretrendeletet, mely kimondja, hogy 2025. közepétől tilos az el nem adott ruhák ártalmatlanítása (köznyelvi kifejezéssel „megsemmisítése”, de ha ezt mondanám, illetve írnám, Halász tanár úr sűrű villámokat szórna rám a menyországból; így viszont látom, hogy mosolyog, hogy csak nem volt hiába való az a felnőttkori tanulás). Aztán a hulladék-keretirányelv rendelkezése szerint 2025. január 1-től a textilhulladékokra is létre kell hozni külön gyűjtőcsatornát. A fenntartható és körforgásos textilstratégia alapján számos kampány és kezdeményezés látott napvilágot, és elkezdődött a ruhákra vonatkozó ekodizájn-szabályozás kidolgozása is.

Felgyorsultak a fejlemények az örök kemikáliák (vagyis a PFA-vegyületek) tekintetében, miután 2023. január 13-án öt tagállam a tiltásukat kezdeményezte, február 23-án pedig a Le Monde vezetésével 18 szerkesztőség bemutatta kutatási eredményeit az európai területek szennyezettségéről. A vízlepergető sídzseki dilemmája részben írtam erről.

Míg az Egy lélektúrával korábban írásomban arról értekeztem, hogy 2019-ben 53,6 millió tonna e-hulladék keletkezett a világon, melynek átlagosan 17,4%-át gyűjtöttük össze és hasznosítottuk, addig az idén napvilágot látott új E-waste monitorból megtudhattuk, hogy 2022-ben ezek a számok 62 millió tonnára és 22,3%-ra módosultak. Ej, no, lehetnénk hatékonyabbak!

Ami a mikroműanyagok kihívását illeti (Műanyagok a mosógépből címmel írtam róla), várhatóan valamikor 2026 táján lesz belőle gyártói kötelezettség. Méghozzá az akkortájt érkező új, mosógépekre vonatkozó ekodizájn-szabályozás keretében.

No, de mi a helyzet az e-ruhákkal?

Erről a témáról írtam egy cikket Szívverést figyelő póló, cukorbetegzokni, pizzarendelő tornacipő címmel a Képmás magazin novemberi számába. Nekem már megérkezett a tiszteletpéldány, holnaptól pedig a boltokban is kapható. 

Újra Szegeden

No, és az öltözködés és a divat volt a témája a tegnapi szegedi előadásomnak is. Ugyanis idén is meghívást kaptam az Alma materemtől, hogy a Környezetvédelem a gyakorlatban kurzus keretében meséljek a fiatal környezetmérnök hallgatóknak. Minden évben nagy örömmel megyek és veszek részt immár előadóként azon a kurzuson, melynek egykor, nem is olyan régen még a hallgatója voltam. 

Tegnap a fiatalokkal átbeszéltük általánosságban a ruhakihívásunkat.

„Az unió textilfelhasználása (fogyasztása) a negyedik a környezetre és az éghajlatváltozásra a legnagyobb hatást gyakorló területek között az élelmiszerek, a lakhatás és a mobilitás után. Ha a textilipar víz- és földhasználati igényét nézzük, akkor harmadik, ha pedig az elsődlegesnyersanyag-felhasználási igényét és a hozzá köthető üvegházhatású-gáz kibocsájtás mértékét, akkor az ötödik helyen áll a szennyezők sorában.”

Reset the trend. Fast fashion is out of fashion.

Ezt követően három kiemelt dilemma, a mikroműanyagok, az örök vegyületek, valamint az e-ruhák kerültek szóba. Közben, persze, azt is megnéztük, hogyan kapcsolódik minden egyes kihívás az APPLiA életéhez. Mert bár az öltözködés és a divat volt a fő kiindulópontunk, az egyes kihívásokban a háztartásigép-gyártók is érintettek. Minden mindennel összefügg.

A tegnapi előadásomra Dodó is elkísért, valamint korábbi tanárom és szakvezetőm, Rakonczai János tanár úr is meghallgatott. Apropó! A novemberi Képmásban, ha a Kis döntések, nagy dilemmák rovatom e-ruhás cikke után lapoztok még egyet, akkor ott is engem találtok. Mert ahogy az októberi számban, úgy ebben a novemberiben is két cikket írtam. Ezúttal a klímaváltozás kihívásairól is elmélkedtem, és hivatkoztam Rakonczai tanár úr kiváló könyvére, az Elfogyasztott jövőnkre.

No, és milyen üzenettel jöttem haza Szegedről? A tanár úr határozottan állította, hogy nekem meg kellene írnom a Néma tavasz folytatását. Ó, hát nem tudom, méltó lehetnék-e arra, hogy Rachel Carson mérföldkő könyvéhez foghatót alkossak. Mindenesetre hatalmas megtiszteltetés, hogy a tanár úr csak az előadásom miatt bejött az egyetemre, és úgy gondolja, hogy igen, írhatnék egy ilyen könyvet. Tényleg vannak kihívásaink, az életünk szinte minden területén. És ha végignézek ezen a bő egy éven, hogy mi mindenről dilemmáztam a Képmás hasábjain, hát valóban szép kis gyűjteményt áll most már össze. 

Ha nem is a Néma tavasz folytatását, de könyvet már régóta tervezek írni. Ki tudja, talán 2025-ben végre erre is sor kerül.