A nemtudom szilva

Ti hallottatok már a nemtudom szilváról? Így nevezik a szatmár-beregi sík területein termő édes, nem magvaváló szilvafajtánkat. A mérsékelt égövön, a Kárpát-medencében az elmúlt századok időjárása nagyon is kedvezett a szilvatermesztésnek. 1887-ben Bereczki Máté a Gyümölcskertészeti vázlatok című munkájában 130 szilvatípust említett meg.

A napokban egy APPLiA-mítingen... Itt is volt néhány "nem tudom" a napirenden, ha nem is 130, de egyik sem a szilváról szólt :)

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én még sosem láttam a piacon a nem tudom szilva feliratot, és máshol sem olvastam vagy hallottam róla. Hogy hol jött mégis szembe, így 50 év szilvafogyasztás után az életemben ez az elnevezés?

Nos, ha hiszitek, ha nem, egy igencsak tudományos munkában, egy akadémiai doktori értekezés téziseiben olvastam.

Történt ugyanis, hogy meghívást kaptunk Dodó unokatestvére, Julcsi akadémiai doktori értekezésének a védésére, melynek címe a Csonthéjas gyümölcsfajok termékenyülési viszonyainak genetikai háttere volt. Persze, jól tudtam már, hogy Julcsi ezzel a témával foglalkozik, emlékeim szerint Dodó 2010-ben az első randinkon mesélt róla a Vörösmarty téri karácsonyi vásárban. Azt is tudtam, hogy 2008-ban a kutatásaival Junior Prima Primissima díjat nyert. Amelyet – mint később kiderült – édesapám adott át neki.

Nem ez az egyetlen díja. Több tudományos elismerésein túl 2018-ban Nők a tudományban Kiválósági Díjat is kapott. Tudományos kutatásai és publikációi mellett pedig tanít is; a MATE Genetikai és Biotechnológiai Intézetének Kertészeti Növénygenetikai Csoportjának tanáraként.

Julcsi a Mark my Professoron. Azt hiszem, ehhez nem is kell sok mindent hozzáfűzni, aki tanul és használja ezt a fórumot, pontosan tudja, mit jelent ez :)

Hogy miről szól Julcsi kutatása?

„A jövedelmező gyümölcstermesztés alapja a gyümölcsfák termésbiztonsága, ami a megfelelő mennyiségű és minőségű termés elérését jelenti. A végeredmény összetett, számos genetikai és környezeti tényezőtől egyaránt függ. A korszerű növénynemesítés olyan fajták előállítását célozza meg, amikkel a felmerülő nehézségek kiküszöbölhetők vagy hatásuk mérsékelhető. A klímaváltozás következtében hazánkban is egyre gyakrabban mutatkoznak kedvezőtlen időjárási körülmények (virágzáskor vagy a termésfejlődés korai szakaszában bekövetkező fagy, aszály vagy szüret idején jelentkező bőséges csapadék stb.), amik jelentős mértékű károkat okozhatnak. A termés kialakulásához vezető út első és legfontosabb lépése a megfelelő termékenyülés, ami kizárólag öntermékenyülő vagy egymást kölcsönösen jól termékenyítő fajták társításával biztosítható. Ugyan a virágzási időszakban bekövetkező fagy vagy a megporzó rovarok számára túl alacsony hőmérséklet végső soron a termékenyülés elmaradásával is járhat, viszont, ha genetikailag összeférhetetlen (inkompatibilis) fajták alkotnak egy ültetvényt, akkor még optimális körülmények között sem következhet be a termékenyülés. Az ültetvényszerkezet tervezésénél döntő fontosságú az egyes fajták termékenyülési viszonyainak pontos ismerete. Ez önmagában nem elégséges, de elengedhetetlen feltétele a terméskötődésnek.” (részlet a Tézisekből)

Míg korábbi kutatásai során a kajszibarackkal foglalkozott Julcsi, az elmúlt években, s így az akadémiai értekezésében is, kiterjesztette a munkáját más csonthéjasokra is: a mandulára, a meggyre, a szilvára és a babérmeggyre.

Ahogy a tézisek olvasása során a szilvához értem, nagy mosoly ült ki az arcomra. Nemtudom szilva. Ez most komoly? Van ilyen? Ez a hivatalos neve? Sosem hallottam, és pont egy akadémiai disszertációból tudom meg, hogy úgy hívják, hogy nemtudom? Nos, hát ez a helyzet. Ez a szatmári-beregi területek jellemző szilvájának a neve. Vajon az angolra fordított vagy angolul megírt cikkekben hogy nevezik? I don’t know plum?

A nemtudom szilva neve állítólag onnan származik, hogy amikor a környező városokból érkező emberek megkóstolták, megkérdezték, mi a neve ennek a finom szilvának. A helyiek pedig azt válaszolták, hogy nem tudom. Van egyébként egy másik neve is, méghozzá a penyigei szilva. De én azt olvastam róla, hogy ez a „kitalálmány”.

Julcsi a védésen az elérhető 35 pontból 35-öt, valamint rengeteg elismerő hozzászólást kapott, nem alaptalanul. Fantasztikus, hogy fiatal kora ellenére mekkora sikereket ért már el!

Azon gondolkoztam, milyen érzés lehet, ha valaki egy adott témának ilyen nagyszerű szakértője. Hogy bizonyos dolgokra ő jön rá először, és a kutatási eredményeit világszerte ismerik és használják is. A legapróbb részletekkel is tisztában van.

Dodó is ilyen: ő a búvárkodásban merült el nagy mélységekig, ha ez nem is jár együtt doktori fokozattal. Vagy az orvosok, akik térd- és csípőproblémákra, a jogászok, akik büntetőügyekre, ingatlanjogra, családjogra stb. specializálódnak. 

De említhetnék számos kollégát az APPLiA köreiből is. Vannak, akik a kémiai szabályozások részleteivel foglalkoznak teljes munkaidőben. Mások életét a készülékek energiahatékonysági paraméterei töltik ki. Egyszer el is beszélgettem egy kollégával erről a dilemmáról.

Számomra minden ilyen találkozás, beszélgetés, tapasztalat egy tükör. Egy tükör, amelybe belenézve megvizsgálom saját magamat. Mit látok benne magamból? Mit üzen ez nekem? Van-e teendőm, változtatni valóm? Vagy épp az a lényeg, hogy megerősít a saját gondolataimban, elhatározásaimban?

Az én életem valahogy sosem úgy alakult, hogy egy-egy apró részletben, kihívásban nagyon nagy mélységekben elmerülhettem volna. Vagy inkább úgy pontos fogalmazni, hogy elmerültem volna. Hiszen az én döntésem volt, ha sokszor korábban nem is tudatos, minden, ami történt velem.

Valahogy sosem ástam bele semmibe ilyen mélyen magam. Talán nézhetem úgy is a történetemet, hogy mindig továbbálltam, mielőtt nagyon mélyre ás(hat)tam volna.

Az ügyvédjelölti időszakomban a nemzetközi ügyvédi irodában sok területet kipróbáltam. Az iroda gyakorlata alapján jelöltként forgattak minket; így dolgoztam az ingatlanos, társasági jogi vagy a bankjogi „részlegen” is. Még az ügyvédjelölti évek alatt elvégeztem a jogász-közgazdász posztgraduális képzést a Corvinuson. Alighogy letettem a jogi szakvizsgát, jött az APPLiA, így épphogy létrejött a saját ügyvédi irodám, már fel is függesztettem a működését az APPLiA Magyarország cégvezetői pozícióját választva. A munkakörömben, egyedül lévén, igyekeztem mindennel képbe kerülni, minden szakterületet megérteni. Ez mára sem változott.

APPLiA nyári találkozó Budapesten (2024)

Tíz évvel az APPLiA-s indulásom után belekezdtem természettudományos tanulmányaimba a Szegedi Tudományegyetemen. De ott sem kémiát, biológiát, földtudományt tanultam. Pontosabban a környezettan, majd a környezettudomány képzések keretében minden területtel megismerkedtem. Persze, fontos megjegyeznem, hogy pont ezt is kerestem. Ez volt a célom. Mindenből szerettem volna tanulni, elérni egy olyan szintet, hogy a mindennapi életben több mindent értsek, a munkámban okosabb lehessek.

Családommal a Környezettan Bsc diplomaátadóján

A környezetes tanulmányaim közben végeztem el a gyógymasszázs-képzést is. Ez is egy olyan képzés volt, amely során az emberi test működéséről kaptam egy számomra megfelelő mélységű, horizontális-holisztikus tudást. Nemcsak a mozgás szervrendszeréről és a mozgásszervi betegségekről tanultunk, hanem mindenről. Természetesen nem lettem szemész, bőrgyógyász, sebész orvos, de egy nagyon jó tudást kaptam. Abszolút olyan tudást, amiért ezt a kurzust választottam.

A gyógymasszőr-vizsga után

Néha felmerül bennem a kérdés, hogy rengeteg mindent tanultam, de valójában nem is értek semmihez? Biztosan van, aki így gondolja. Én viszont nagyon is jól érzem magam a bőrömben. Úgy gondolom, hogy amiket tanultam életem során, az mind nagyon jó választás volt. Ahova sodort az élet, ott meg tudtam tanulni – elméletben és gyakorlatban is – pont azt, amire szükségem volt a továbblépéshez. Minden egyes puzzle darabka szépen a helyére került az életemről szóló összetett képen.

Hogy mennyi hiányzik még? Ezt nem tudom. Mert az ember élete egy izgalmas, nem tudom puzzle. És én szeretem a saját nem tudom puzzle-met, úgy, ahogy már látom kirajzolódni a képét. Belekerültek már 50 év eseményei. A családom tagjai. Emberek, akikkel összehozott a sors, rövidebb-hosszabb kapcsolatok. Padban végigült és kinn az utcán zajló iskolák… Munkahelyek. Hobbik. Megélt és végigjárt lélektúrák, hegyek és völgyek, időnként tengernyi mélységek. Az is lehet, hogy van egy-két elem, amely csak úgy külön figyel, és még semmihez nem tudom illeszteni. Ezeket sem szabad eldobni. Ki tudja, talán a kép később alakuló részének elemei lesznek majd.

Például, hála Julcsinak, a nemtudom szilva is egy ilyen elem. Vajon ez hova fog kapcsolódni a képben? Egyelőre nem tudom. Próbálgatom ide-oda illesztgetni…

Azt viszont tudom, hogy Julcsi kutatásainak és a munkájának köszönhetően remélhetjük, hogy még gyerekeink, unokáink és dédunokáink is élvezni tudják majd az édes ízét. Ahogy a doktori védésen megtudtam, lehet, hogy még az űrben, távoli bolygókon is…

Hogyan tovább? Fogok-e még valami újat tanulni az életemben? Bevallom, gondolkodom rajta. Belefér-e az életembe? Igen, bele! Ha bele akarom, hogy férjen, belefér. Szívesen tanulok-e? Igen, nagyon szívesen! Jó-e 50 fölött új dolgokat tanulni? Igen. Az idegtudományok egyre több bizonyítékkal szolgálnak arra, hogyan lehet új dolgok tanulásával fiatalon tartani az agyat, késleltetni annak időskori leépülését. Ahogy a testünket eddzük futással, úszással, jógával, úgy az agyat tanulással lehet edzeni.

Hogy egy új tanulmánynak most van-e itt az ideje? Nos, ezt még nem tudom.

Addig is, amíg ez eldől, tanulom tovább az olasz nyelvet! Hogy is van a nemtudom szilva? Hmmm… La prugna, non lo so?

A puzzle-m egy darabkája :)