Húszas kihívás teljesítve!

Ha már korábban olyan alaposan belemélyedtem újdonsült úszókarrierem elemezgetésébe, miért is hagynám abba, nem igaz? Szóval, hol is tartok most? Mert hogy azért elég sok változás történt az utóbbi időben… Leginkább a nyárból ősz lett, mely mostanra már akár télnek is megfelelhet a mi éghajlantunkon.

Szemüvegben :)

A helyzet az, hogy büszke vagyok magamra, mert teljesítettem a „húszas kihívást”. Nem adtam fel akkor sem, amikor bejött a hideg idő, és tényleg, de teljesen őszintén, egyetlen porcikám sem kívánta azt, hogy bemásszak egy hideg vizű medencébe. És erősen valószínűsítem, hogy ha nem lett volna rajtam a bérlet nyomása, akkor nem is szánom rá magam.

De végül csak összeszedtem minden erőmet, és hetente egyszer vagy kétszer elmentem az uszodába. És egyszer sem bántam meg.

Legutóbb meséltem, hogy a kezdeti benti, 50m-es medencében úszás után rászoktam a kinti, 33m-es medencére. Igazából nem is mentem volna ki, ha egy alkalommal nem lett volna éppen karbantartás alatt a benti medence. Ekkor – víz hiányában – nem lehetett benne úszni, és aggódtam is, hogy milyen lesz a kinti, zsúfolt medencében úszni.

Nos, az az igazság, hogy sokkal jobban szerettem a kinti medencét. Valahogy jobban esett a 33m-es táv. Azt éreztem, hogy ez ideálisabb nekem. Ebben a rövidebb medencében nem kellett pihenőket tartanom, hanem csak fordultam és úsztam tovább. Élveztem, hogy süt az 1,4 millió km átmérőjű csillagunk, a Nap, még barnulok is úszás közben, hurrá! Amikor kezdett igazán hűvös lenni, kölcsön vettem Beni fürdőköpenyét. Igaz, kicsit lógott rajtam, no de egy jó méretű is csak úgy lóg, és amikor kimászom a medencéből, akkor tök mindegy, hogy mi lóg, csak kicsit melegítsen. Az meg szuper volt, hogy az egyre hűtő levegőhöz képest a vizet egyre finomabbnak lehetett érezni.

Szóval egészen a kinti medence zárásáig, október végéig kinn úsztam. És erre az időszakra esett az is, hogy az 1600m helyett már 2000-rel is megpróbálkoztam.

Nem is okozott semmi problémát. Hoppá! Újabb önbizalomnövelő felismerés! Pedig változatlanul 90%-ban gyorsban úsztam. Bemelegítésként és levezetésként úsztam csak mellben, módosított lábtempóval, hogy ne gyepáljam a csípőízületemet.

Aztán eljött a november, és vissza kellett térni a benti, 50-es medencébe. Nagyon kíváncsi voltam arra, hogy fog esni a hosszabb táv. Ekkorra egyértelművé vált, hogy a mellúszás felejtős, maradt végig a gyors. Nem baj, gondoltam, majd megállok időnként egy-egy félperces pihenőre, ha sok így, gondoltam.

A legnagyobb meglepetésemre 2000m-t leúsztam 1 óra 2 perc 15másodperc alatt. Hűha! Ez lehet, hogy nem is olyan rossz? Hol is kezdtem? Igazából az elmúlt hónapokban nem követtem az eredményeimet. Ezen a napon valahogy megakadt rajta a szemem, amikor lenyomtam az órát.

Ilyenkor jól jön a Garmin, mert visszakereshetők az edzésstatisztikák. Összesen úsztam 22-23 alkalommal ebben a négy hónapban. Az első néhány alkalommal még nem volt bérletem, valamint elfelejtettem magammal vinni az órám. De meg tudtam nézni, hogy július 16-a volt az első alkalom, amikor már az órával úsztam. Az 50-esben, 1600m-t. 1 óra 10 perc 36 másodperc volt az időm.

November 4-én úsztam a 2000-et 1 óra 2 perc 15 másodperc alatt. Oké. Ez akkor határozottan fejlődés. Vajon képes lehetek 1 órán belül úszni ezt a távot? Maradt még két alkalmam. Miért ne próbáljam meg? Ekkor pihenőket már nem tartottam. Hogyan tudnék nyerni két percet? Úgy gondoltam, hogy azzal tudok időt nyerni, ha megpróbálok gyorsabban fordulni, nem csak amolyan komótosan.

November 6-án 58 perc 29 másodperc alatt úsztam le a 2000-et. Egy hétre rá, 13-án pedig 59 perc 1 másodperc alatt.

Visszaemlékszem az első alkalmakra is, amikor még 100m-t sem tudtam szinte egyben leúszni gyorsban. Pihennem kellett utána, vagy mellre váltani.

Mi ebből a tanulság? Hogy 50 évesen is lehet jelentős fejlődést elérni a fizikai állapotunkban. Én úgy gondolom, hogy az úszásom maga nem lett gyorsabb (talán ez a következő lépcső, a technika átvizsgálása). Hanem valahogy az anyagcserém lett jobb, és egyszerűen jobban bírtam. Elhagytam a pihenőket, sőt, a végére gyorsítottam a fordulókat is.

Hogyan tovább? Az egyértelmű, hogy jót tesz az úszás. Átmozgat, de nem terhel. Erősíti a légzést, az anyagcserét. Ha négy hónapnyi energiát fektettem bele, akkor most nem szabad kiszállni szerintem. Az a tervem, hogy heti egyszer el fogok járni a télen is. És talán megpróbálok egy kicsit tanulni és finomítani a technikámon is.

Mert az biztos, hogy van mit fejleszteni rajta. Hányszor fordult elő, hogy a mellettem levő sávban úszó semmivel sem úszott gyorsabb tempókkal, mint én, mégis három hosszat leúszott, míg én kettőt. Próbáltam ellesni a víz alatt, mit csinálhat másképp, min kellene változtatnom. De nem jutottam előbbre.

Nyilván egy edző sokat dobna a fejlődésemen, de ennyire azért nem fontos a kérdés. Egyelőre elég lesz YouTube tréner.

Meg is néztem pár filmet, ez tetszett a legjobban. 

Legközelebb ezekre a tanácsokra oda fogok figyelni. Vicces, hogy még teniszlabdával a kézben is lehet gyakorolni a jó technikát 😊

Korábbi két úszókalandos bejegyezésem elolvasásához kattints az úszás szűrőre alul!