Lélektúrák

  Utolsó napunkon várt ránk a leghosszabb utazás; Materáig közel 160km-t autóztunk. Matera nem Puglia, hanem Basilicata régiójának része, de mivel Baritól mindössze 65km-re található, a turisták ezt a híres helyet is meglátogatják. Hogy miről is híres ez a dél-olasz város? Azon túl, persze, hogy számos nagy filmet forgattak itt, pl. a Passió vagy a 2016-os Ben Hur, 2017-ben a Wonder Woman, 2021-ben pedig a Nincs idő meghalni című James Bond film néhány jelenetét? A történelmi városrészéről (Civita), ahol a barlanglakások, vagyis a sassok találhatók. Ez a rész a Sassi di Matera. Matera Már az őskorban is lakott volt ez a terület, hiszen a karsztosodás számos barlangot vájt a mészkőbe. Az elmúlt századok során ezeket a barlangokat vájták tovább a hegy belseje felé, majd bővítették úgy, hogy a barlang elé előszobát, előtereket építettek. Még az 1950-es évek elején is éltek ezekben a barlanglakásokban emberek, közel 18 000-en, víz és csatorna nélkül, elképesztő higiéniai körül...

  Negyedik napunk reggelén a fincsi reggeli után elindultunk a Salentoi-félsziget nyugati partja felé. Azt terveztük, hogy megnézzük Gallipolit, majd elindulunk észak felé a tengerparton, ahol megállunk a Santa Maria al Bagno, Porto Cesareo és Spiaggia Torre Lapillo nevű tengerparti látnivalóknál. Gallipoli Otrantotól 68km-re fekszik. Szép, napos utunk közben nézelődtünk. A kipusztult olajfák szomorú látványát időnként egy-egy új, apró csemetékből álló ültetvény vidította fel. Nagyjából félút után az útmenti táblák egy katedrálisról kezdtek mesélni. Annyiszor láttuk a táblát, hogy végül lehajtottunk a főútról, mert kíváncsiak lettünk. Ha egy jel ennyiszer szembe jön, érdemes követni az üzenetét, nem igaz? Parabita katedrálisa Parabita városkája 13km-re a Jón-tenger partjától található. Leparkoltunk a főtéren, ahol a mediterrán életérzés fontos jellemzője fogadott minket. Igaz, ezúttal egy cica előadásában. A katedrális sajnos nem volt nyitva, ami furcsa volt, lévén vasárnap dél...

  Pugliai utazásunk harmadik napján nem várt ránk sok kilométer. A végső célunk Otranto volt. Ez a városka Leccetől, a tengerparti látnivalókat is útba ejtve, kevesebb mint 50 km-re található. A terv az volt, hogy egy közértben kezdünk reggel, ahol ebédre vásárolunk némi harapni valót, és majd valahol egy tengerparti piknik keretében megebédelünk. Az első két napon úri módon délben és este is étteremben ettünk; ezúttal a költéseket egy kicsit vissza akartuk fogni. Gyümölccsel, olivabogyóval és tarallival a locorotondoi piac óta el voltunk látva. Izgatottan vártuk, hol is terít meg nekünk a nap során az Univerzum. A Salentoi-félszigetet, avagy a csizma sarkát keletről az Adriai-, nyugatról az Jón-tenger határolja. Erre a napra több olyan megállót terveztünk, mely az adriai part szépségeit tárja elénk. Polignano a Mare és Monopoli már mutatott nekünk csodálatos sziklapartokat, aranyló homokú strandokat. Kíváncsiak voltunk, mi mindent rejtenek a délebbi partok: Otranto és környéke. ...