Karácsonyi könyvesbolt
Mi szeretnél lenni, ha nagy leszel? Fodrász.
Gyerekkoromban nagyjából ezt a választ adtam
volna erre a kérdésre.
Így közel 50 évet ugorva, ha valaki megkérdezné, hogy
mi szeretnék lenni a következő életemben, akkor most azt válaszolnám, hogy
patológus. Még inkább igazságügyi orvosszakértő.
Dr. Richard Sheperd, a világhírű angol patológus
könyveit, A halál hét korát és a Holtak vallatóját tavaly olvastam. Pontosabban
az elsőt tavaly és idén is. Olyan hatással voltak rám, mint amikor egy gyerek felfedezi
élete álmát. Tudom, ez kicsit késői gyermeki felfedezés így 50 körül, de hát
mit tegyek? Gyerekkoromban a Kórház a város szélén és a Klinika valahogy nem
érte el ezt a hatást. Még Udo sármja is kevés volt. Akkor legfejjebb az
állandóan a szemébe lógó haját vágtam volna egy kicsit rövidebbre (vagy
legalább simítottam volna ki személyesen az arcából).
Persze, akár kérdés lehetne, miért is nem kezdek
bele most az orvosiba. Nos, azért tudok számolni. Mire oda jutnék, hogy
megvalósítsam az újdonsült életcélomat, már nagyjából saját magamon is
gyakorolhatnék. Szóval, nem, ez a hajó elment, legalább is ebben az életben. De
legalább lesz miért visszajönni 😉
Csak nem tudom, emlékezni fogok-e majd a küldetésemre időben, vagy majd
akkor is az ötödik ikszet taposom majd mire rájövök?
Persze, ezen a kérdésen még nem igazán mélázom.
Ráér. Egyelőre itt vagyok, és ez így van jól.
Ebben a tökéletes pillanatban pedig betértem egy nagy
könyvesbolt karácsonyi forgatagába. Igazából céllal érkeztem, mert a Giro-ról
szóló szép, rózsaszín könyvbe szerettem volna belekukkantani, hogy mit is kínál.
Egyszerűen imádok könyvesboltban lenni, órákat el
tudnék ott tölteni. Csak ámulok és bámulok, hogy mennyi csodálatos könyv
létezik. Simán tudnék válogatni egy bőröndnyit belőlük. Ugyanakkor a következő
pillanatban meg rámtör egy másik érzés: ha esetleg nekem is lenne egy könyvem,
lenne-e, aki a kezébe venné ennyi között, lenne-e, aki beleolvasna, talán még
meg is venné? Hát nem tudom.
A Giro-s könyvet nem találtam meg. Nem baj, akkor
ezt most nem kell megvennem, gondoltam.
Persze, azért sosem úgy néz ki nálam egy
könyvesbolt-látogatás, hogy bemegyek, rákérdezek egy könyvre, majd kijövök. Csak
körbesétálok már, ha ott vagyok…
Richard Sheperd könyvei azonnal ott voltak előttem
(nem tudom, hányezer könyv lehet a boltban, de én rögtön a publicisztika állványhoz
tévedek). Nézzük csak, mi van mellettük? A Háborúk orvosa. David Nott könyve.
Ah! A kezembe veszem, elolvasom a borító szövegét. Igen! Ez jó lesz! Elő a
mobillal; keresem, hogy elérhető-e e-könyvként. Igen! Szuper! Akkor ezt fogom
megvenni! Máris egy motiváció, hogy elinduljak hazafelé. Elsétálok a színes-vidám-romantikus
– és hatalmas – karácsonyi könyvkínálat mellett, egy kósza gondolat, hogy vajon
miért nem innen választok könyvet, azért átfut a fejemen, de tova is száll
gyorsan, még hessegetni sem kell.
Otthon izgatottan mesélem Dodónak, hogy milyen könyvet
találtam, és már nyitom is a laptopot, hogy megvegyem. Mintha a távolból még
hallanám, hogy azt dünnyögi, miért nem olvasok szépirodalmat.
Az online könyvesbolt, ha kiválasztok egy könyvet, még ajánl másik ötöt az oldal alján. Így még a virtuális kosaramba került Kerry Daynes törvényszéki pszichológustól Az elme sötét oldala is.
Na, jó, hogy ne ezzel a „sötét” hírrel érjen véget ez a poszt, elárulom még nektek, hogy a tegnapi olasz órán az egyik diáktársam mindenkinek hozott karácsonyi ajándékba könyveket. Mindegyik könyv valamilyen olasz vonatkozással bír. Nekem egy 1965-ös kiadású Dante összes művei jutott, amiben még egy lepréselt havasi gyopárt is találtam. Mellette pedig Gyovai Helén, az olaszmamma-blog szerzője könyve is a csomagomba került: Hol vagytok, olasz amorózók? Ebbe kilenc szerelmes történetet írt meg a szerző. Ígérem, ezekből a könyvekből is olvasgatok majd az ünnepek alatt.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése