Síeljünk vagy ne síeljünk? - 4. rész: Kirándulás Trentoba

 

Sítúránk ötödik napján gyorsan eldöntöttük a kérdést, hogy síeljünk-e vagy ne. Olyan ködbe burkolóztak a hegyek – és az időjárás-jelentés sem kecsegtetett javulással –, hogy pihenőnapot szavaztunk meg magunknak. Pontosabban kiránduló napot. Mivel én még sosem jártam Trentino régió központjában, Trentoban, így erre az úticélra esett a választásunk.

Apuval Trentoban

Nagyjából egyórás, a hegyek között kanyargó, izgalmas utazás után érkeztünk meg Trentoba. Az észak-olasz városkáról azt tartják, hogy az alpesi és a mediterrán életérzés találkozó helye, és Olaszország egyik leggazdagabb városa. Egyes tanulmányok szerint pedig a legzöldebb is.

Kinéztem a neten, hogy itt található a Muse, vagyis a Museo delle Science, melyet Európa egyik legjelentősebb múzeumaként mutattak be. Ez volt tehát az első úticélunk.

Hatalmas, hatszintes, modern épület fogadott minket. Az egyes emeletek galériásak, tehát valójában a teljes tér, a hat emelet „egyben van”. Ezt erősítik a középső térbe, a „levegőbe” elhelyezett állatok; pl. madarak, a vaddisznócsapat és társaik. Fura konstrukció, de elképesztően látványos.

A Muse 6 emelete

Minden szintnek külön tematikája van. Rengeteg interaktív, digitális eszköz is színesíti a kiállítást, és egyúttal segíti a témák feldolgozását.

Nekünk borzasztóan tetszett ez a múzeum! Kreatív, látványos bemutatás, befogadható mennyiségű információ. Valójában olyan, mint egy hatalmas, izgalmas iskola. Voltak is osztályok szép számmal, hétköznap lévén. A gyerekek szemlátomást élvezték a kapott feladatokat, a látványos tanórát.

Hogy milyen vékonyak vagyunk... Csak egy-két jó tükör kell hozzá :)

Rengeteget gondolkozom azon, hogyan és mivel lehet, kell a mai világban megszólítani az embereket. Legyen szó akár gyerekekről, akár felnőttekről. Ha a környezeti kihívásainkat, a fogyasztói társadalom jellemzőit nézzük, hogyan tudnánk közösen egy kicsit jobb jövőt építeni? Én mit tehetnék ezért?  

Vajon egy ilyen remek múzeum megtekintése ad annyi motivációt a látogatóknak, hogy változtassanak egy-két olyan szokáson az életükben, amin érdemes lehet változtatni? Vajon elgondolkodnak-e, hogy ők mit tehetnének, milyen szerepet vállalhatnának a jobb közös jövő építésében?

Néhány pillanatkép a Museból

Milyen eszközök vannak a kezemben? Ha ebbe belegondolok, akkor egyértelmű, hogy ott van az írás. A honlapjaink (applia.hu, forgomorgo.hu), a Lélektúrák blogom, a Képmás és a HTM cikkeim. De belekeveredtem – minden előzetes küzdelmem ellenére – a Tik-tok világába is. Elfogadtam, megértettem, hogy ezek a rövid, edukációs videok tényleg eljutnak az emberekhez, és talán tényleg hasznosak tudnak lenni. Bár kezdtem megszokni magam ebben a szerepben, talán még egyre jobban szeretni is, mégis szívesebben írok, mint színészkedem.

De hogy lehet jól írni? Rendbe belefutok ilyen-olyan elutasításba. Hogy ez vagy az sok. Túl tudományos. Túl sok info. Nem elég könnyed. Jobbak a Dodós írások. Persze, a másik oldal is létezik. Aki meg azt kifogásolja, hogy már megint túl Dodós lett. Hogy az ismeretterjesztésbe nem fér bele annyi a magánéletből.

Nem könnyű műfaj az edutainment, azaz a szórakoztató tájékoztató edukáció. No, de ez maradjon az én személyes kihívásom, és mielőtt túl sok lenne az elmélkedés, induljunk tovább a Muséból – ahol egy kellemes és könnyű ebédet is elfogyasztottunk –, Trento belvárosa felé.

Trento főtere

Még mindig borongós volt az idő, de nem esett. Egy rövid sétát terveztünk a főtér környékén.

Maradt még bőven látnivaló a városból. De ezeket majd legközelebb nézzük meg.

Egy idézetet szeretnék még veletek most megosztani, zárszóként. T. H. White angol író Üdv néked, Arthur, nagy király című művéből egy részletet (Héctor Garcia és Francesc Miralles Ikigai című könyvében olvastam):

„A szomorúság ellen – felelte Merlin, és elkezdett pöfékelni – a legjobb orvosság a tanulás. Ez az egyetlen, ami mindig használ. Előfordulhat, hogy megöregszel, és minden tagod reszketni fog, előfordulhat, hogy éjszakánként álmatlanul hallgatod, milyen rendetlenül kering a véred, előfordulhat, hogy eszelős gonoszok elpusztítják körülötted a világot, vagy aljas emberek sárba tiporják a becsületedet. Csak egyetlen orvosság van rá – tanulni. Megtanulni, milyen a világ, és miért olyan, amilyen. A tanulás az egyetlen, amibe sosem fárad bele az ember, amit sose érez idegennek, gyötrelmesnek, ijesztőnek, elkedvetlenítőnek, az egyetlen, amit sose bán meg. A tanulás való neked. Nézz csak körül, mennyi tanulnivaló van. Egy emberöltőn át tanulhatsz asztronómiát, három emberöltőn át természettudományt, hat emberöltőn át irodalmat. S ha milliárd emberöltőn át belefáradtál a biológiába, orvostudományba, teológiába, földrajzba, történelembe és közgazdaságtanba – nos, akkor még mindig megtanulhatod, hogyan kell megfelelő fából kocsikereket gyártani, öt évig tanulhatod, hogyan kell vívásban megverni az ellenfelet. Aztán újból kezdheted a matematikával, amíg el nem jön az ideje, hogy megtanulj szántani.”

Már csak egy epizód van hátra a Síeljünk vagy ne síeljünk? sorozatomból. Hozok nektek benne egy kis teniszt, bringát és futást is.  

Köszönöm, hogy eddig velem tartottatok!