Az elektronikai termékeink és a búvárhajó
2024-ben 28 búvárhajót ért súlyos baleset. Az
esetek egy jelentős részében a tűz vezetett a katasztrófához. A tüzet pedig
jellemzően az elektronikai készülékeink okozták.
Vasárnap Budapesten került megrendezésre a Búvárbiztonsági Napok elnevezésű nemzetközi szakmai konferencia.
Az egyik
legérdekesebb és legelgondolkodtatóbb előadást a DAN (Divers Alert Network)
szervezetét képviselő Guy Thomas tartotta. Nyolc olyan kockázati témát
elemzett, melyeket mindannyian ismerünk, de nagyon ritkán tudatosítjuk
magunkban. Volt szó a vízben himbálózó búvárhajó-lépcsők jelentette
veszélyekről, palackmenet-eltérésekről, a Maldív-búvárszafarik során a
barokamra-lehetőségekről (és legfőképpen arról, vajon hányan tudjuk, mikor
juthatunk el a legközelebbi kamrába baleset esetén). És beszélt arról is, hogy
milyen kockázatot rejtenek az elektronikai termékeink lítium-akkumulátorai.
Az otthonainkban talán fel sem tűnik, hány
elektronikai kütyünk van már. No, de egy relatíve kicsi búvárhajón, ahol 20-30
búvár él együtt egy hétig, már sokkal szembetűnőbb lehet mindez. Főleg a
töltőlehetőségek korlátozottsága miatt. Ahogy Thomas egyik diájának fotóján is
remekül látszik. Mobiltelefonok, tabletek és/vagy laptopok, búvárlámpák
(fejenként több is), fényképezőgépek, videokamerák, ebook-olvasók… Hogy csak
néhányat említsek azok közül, amiket magunkkal viszünk. És ezt szorozzuk meg a
búvárok számával. Tartalék-akkumulátorok, töltők. Mert nyilván ezek is
kellenek.
Ott a minőség és biztonság kérdése. Tudjuk, hogy
még a szigorú európai szabványoknak megfelelő akkumulátorok használata során is
történhetnek balesetek. Nem véletlenül aggódnak úgy a repülőn, ha leesik egy
mobiltelefon. Vagy az e-bike boltban, ha elejtenek egy akkumulátort. Ezen utóbbi
esetben ezek a leesett akksik több hétre mennek tűzálló biztonsági dobozokba.
No, és mi a helyzet azokkal az olcsó termékekkel,
amiket mondjuk Kínából szerzünk be? Mert iszonyú áruk lett az utóbbi időben
ezeknek a kiegészítőknek. Míg 2017-ben, amikor a Nikon tükörreflexes
fényképezőgépem vettem, emlékeim szerint 8000Ft-ért vásároltam hozzá egy
tartalék akkumulátort. Egy hónappal ezelőtt ezt 27000Ft-ért tudtam megtenni. Érthető,
ha körülnézünk a neten, van-e olcsóbb megoldás. És van. És mindig lesz is. A
kérdés, hogy biztonságos-e.
Tom elmesélte, hogy a búvárhajókat ért legtöbb tűzeset
során ezek a töltőpontok – és ezáltal a tűz – a bejárati ajtó mellett volt.
Vagyis a hajókabinokból lehetetlen volt a menekülés. Megint csak egy olyan
dolog, ami addig talán keveseknek jut eszébe, amíg baj nincs.
Persze, mondhatjuk, hogy egy búvárhajó önmagában
is egy veszélyes üzem. Ráadásul az emberek többsége soha életében nem megy
búvárszafarira. De az is igaz, hogy ezekben a tűzesetekben is elég egy hibás
készülék vagy hibás töltés ahhoz, hogy tűz üssön ki.
És ez, ugye, akár otthon is megtörténhet. Abba az
irányba megy a világ, hogy egyre több használati tárgyunk igényel valamilyen
akkumulátort.
De tisztában vagyunk-e a kényelmi funkciók mellett
a lehetséges veszélyekkel is? Tudjuk-e például, hogy egyes veszélyes anyagok,
amelyeket nem szeretünk, amelyektől félünk és harcolunk azért, hogy a gyártók
ne használják a készülékeinkben, lehet, hogy épp az égést gátolják és a
biztonságért felelősek?
Sosem felejtem el azt a pillanatot, amikor -
talán 2018-ban - a nemzetközi elektronkai hullakokról szóló konferencián adtam
elő, többek között a mesekönyveimről és Forgó Morgóról, és egy
hulladékhasznosítót képviselő kolléga odajött hozzám, és azt mondta, ígérjem
meg, hogy a következő mesekönyvembe beleírom, hogy az égésgátló, bár veszélyes
anyag, de az életet mentheti meg! Mennyire vagyunk tudatos
akkumulátorhasználók? Tudjuk-e, hogyan töltsük biztonságosan az elektronikai
termékeinket, akkumulátorainkat, mi mindenre figyeljünk a használatuk során?
Azt hiszem, újabb remek Képmás-témát találtam
magamnak. Köszönet az elgondolkodtatásért Guy Thomasnak.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése