Duna menti bringakaland Németországban
A Duna-menti bringatúra Németországra eső, Donauschingen és Passau közötti szakasza közel 600km hosszú. Ezt akár egy bringatúra alkalmával is teljesíteni lehet. Mi azonban az előző évi Passau – Bécs szakasz végigtekerését követően úgy döntöttünk, ezúttal is elég lesz egy hétre egy 300km-es kalandtúra.
A tervezéshez a https://www.deutsche-donau.com/danube-cycle-path/
honlapot használtuk. Szállásainkat ezúttal is a Bett&Bike minősítéssel
rendelkező helyek közül választottuk.
2024 májusára esett a választásunk. Egy szombati napon indultunk útnak, autóval, Passauba. Itt egy parkolóházban hagytuk a kocsit, és egy rövid városnézés után a csomagokkal felszerelt bringáink társaságában vonatra szálltunk.
Egy átszállással, már sötétben és szakadó esőben, igencsak fáradtan értük el az úticélunkat, vagyis a bringatúránk kiindulópontját, Donauwörthöt. Bár nem szeretek késő este enni, a hosszú utazás után éhesek voltunk, így a panzió esernyőit magunkhoz véve besétáltunk (vagyis inkább szaladtunk) az aprócska belvárosba vacsorázni. A Römelkeller bei Maurizio nevű helyre esett a választásunk. Kiderült, hogy a tulajdonos Nápoly mellől érkezett; a forró Itália helyett inkább ebben a német kisvárosban tölti a nyarakat. Életünk legjobb pizzáját ettük. Kár lett volna kihagyni.
Szerencsére az időjárás másnap reggelre sokkal barátságosabb
kedvében ébresztett minket. Kellemes napsütésben indultunk útnak. A Duna menti
táj a folyam ismert arcától eltérően sokkal vadregényesebb volt. Ezen a
szakaszon a Duna még jellemzően sokkal keskenyebb, a hullámterek és árterek
zöldek. A bringaút sem mindenhol aszfalt; volt, ahol murvás töltésen vagy kényelmes
erdei ösvényen tekertünk, időnként kedves falvakat, kisebb városkákat érintve. Az
ebédidő Neuburgban ért minket. A városka egy igazi ékszerdoboz a fantasztikus
panorámájával és folyópartjával. Napsütéssel feltöltődve indultunk tovább. 64km
biciklizés után kora délután érkeztünk meg Ingolstadtba.
A következő napon 55km várt ránk. Gyönyörű napsütésben,
pipacsos mezőkön át haladtunk. Áttekertünk a wohburgi vízlépcsőn, ahol ismét
rácsodálkoztunk a víz erejére. Kényelmesen értük el aznapi úticélunkat, a híres
Weltenburg Kolostort. Meglepetésünkre a szállásunk, amelyet erre a napra
foglaltunk, a kolostor panziója volt. Örültünk neki, mert így a kerthelyiség
éttermében megkóstolhattuk a világhírű díjnyertes sörüket, a Weltenburger
Barock Dunkelt. A legrégebbi sörfőzdével rendelkező, bencés kolostor a Duna
egyik legszebb kanyarulatába épült 1050-ben. A korai vacsorát követően bőven
volt még időnk, hogy a parton sétáljunk. Így felfedezhettük azt is, hogy a
Dunakanyarban egy kis kiránduló hajó közlekedik. Úgy döntöttünk, reggel ezzel
folytatjuk utunkat.
Harmadik bringanapunkat ennek megfelelően egy nagyon szép
hajókázással indítottuk. Tényleg megéri ez a közel félórás program, mert
fantasztikus sziklák között kanyarog a vén folyó. Kelheimnél ismét bringára
pattantunk és Regensburg felé vettük az irányt. A piros-zöld pipacsmezők és a
felhők változatos sokasága elképesztő látványt tárt elénk az út során. Utóbbiak
miatt kissé aggódtunk, ezúttal nem is ok nélkül. Regensburg nem hazudtolta meg
a nevét: jó kis esővel fogadott minket. Nagyjából egy órát ácsorogtunk pár
kilométerrel a cél előtt egy vasúti híd alatt, mert olyan felhőszakadás kapott
el minket. Erre a napra elég is volt így a 42km. Miután az eső elállt, inkább
gyalogosan fedeztük fel az óvárost.
A felhők úgy döntöttek, hogy a negyedik napunkon is
színesítik az úti fotóinkat. Ezen a napon egy különleges emlékmű mellett
vezetett az utunk. Tettünk egy rövid kitérőt, és feltekertünk a német hősöket
bemutató Walhalla épületéhez.
A napóleoni háborúk idején I. Ludwig királyt egy olyan emlékhely
szeretett volna létrehozni, ahol mellszobrokkal és emléktáblákkal
tiszteleghetnek a kiemelkedő érdemeket szerzett német ajkú férfiak és nők
előtt, és ahol erősíthetik a nemzeti egység szellemét. 12 év építkezés után
1842. október 18-án adták át az emlékhelyet, a Lipcsei csata 29. évfordulójára.
Az épület egy költői gondolaton alapul: a lépcsőzetes alépítményt nemcsak azért
hozták létre, hogy a templomot megemeljék és a lejtős talajhoz igazítsák, hanem
azért is, hogy a kitüntetett személyeknek a halál után az átváltozáson
keresztül a halhatatlanságba való felemelkedését szimbolizálja. A Walhallában
helyet kapó uralkodók, tábornokok, tudósok és politikusok, valamint számos író,
zenész és művész a látogatók emlékezete által érik el a halhatatlanságot.
Tényleg monumentális ez az épület, és fantasztikus kilátás
nyílik a magasból a környező tájra. Mi a tervezettnél egy kicsit hosszabb időt
is eltöltöttünk a hősök társaságában, tekintettel arra, hogy ismét érkezett egy
jókora felhőszakadás. A vihar után azonban a felhők közül előbújó Nap kísérte
utunkat a délután folyamán. A szállásunk Straubing főterén volt. Az 58km
kerekezés után még maradt időnk egy kellemes sétára.
Ötödik bringanapunk meglehetősen kalandosra sikerült.
Kiderült ugyanis, hogy a Duna-menti bringaút építkezések miatt le van zárva. Mi
pedig nem voltunk kellően figyelmesek, amikor a terelő útra kellett volna
térnünk. Így begyűjtöttünk némi extra kilométert, mielőtt Winzerbe, az aznapi
szállásunk városkájába értünk. 56km helyett ezen a napon 65-öt bicikliztünk.
Annak ellenére, hogy a felhők ezen a napon is igencsak cikáztak felettünk, eső
nélkül megúsztuk. Csak amikor már a szállásunkon voltunk, szakadt le az ég.
Utolsó nap reggel is esett. Kényelmesen készülődtünk, nem
siettünk nagyon. Nem is kellett, mert Passau már nem volt messze: mindössze
42km várt ránk. Mire útnak indultunk, a cumulonimbusok már továbbálltak, és
csak a szép bárányfelhők díszítették a kék eget. Kora délután elfoglaltuk a
szállásunkat, és úgy döntöttünk, tekerünk még egy kicsit – immár csomagok
nélkül – az Inn partján. Az ausztriai Wernsteinig jutottunk, így ezen a napon
is meglett a bő 60km.
Összességében remek hetünk volt! Közel 350km-t bicikliztünk.
Az igencsak esős hét ellenére valójában egyszer sem áztunk el, végig
szerencsések voltunk. Előző évben azt gondoltuk, a Passau – Bécs bringatúrát
már semmi nem tudja felülmúlni. Ez a német szakasz azonban nekünk még jobban
tetszett. Változatosabb volt. A Dunának Regensburg fölött, ahol nincs még
hajóforgalom, teljesen más, számunkra ismeretlen, természetesebb arcát
ismerhettük meg. Vajon milyen lesz majd a Donauschingen – Donauwörth szakasz?
Már alig várjuk, hogy 2025 májusában megtudjuk!
(Ez az írásom - kicsit rövidebb változatában és kevesebb fotóval :) - a HTM magazin 2025 tavaszi számában jelent meg.)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése