Őrültség
Ma reggel befejeztem Adharanand Finn Ultrafutás című könyvét. Emivel (Marcialonga-futótársammal) együtt olvastuk: én hetekkel ezelőtt kezdtem, ő pár napja, és tegnap fejezte be. Ebből látszik, hogy nem csak gyorsabb futó nálam, de gyorsabb olvasó is. Az elmúlt napokban megvitattuk a könyvben foglalt eseményeket és élményleírásokat. És kérdezgettük egymást, nem őrültség ezt csinálni? Több száz kilométereket futni, szélsőséges körülmények között; hol fagyos mínuszokban, meredek hegyoldalakon, hol irgalmatlan hőségben egy sivatagban… Hogy lehet egyáltalán mindezt megvalósítani? Család, munka mellett hogyan lehet felkészülni ezekre a versenyekre? A szerző maga is keresi a válaszokat ezekre a kérdésekre, egyrészt magában, másrészt az ultrafutók világának egyéniségei között. Kapunk is válaszokat az olvasás során, és a könyv szép gondolatokkal zár. Engem sok szempontból elgondolkodtatott. Ki is jelöltem benne jó pár idézetet, gondolatot, amelyekhez majd biztosan vissza fogok térni. De...