Tudatos konyhatündérség? Nem olyan egyszerű, mint gondolnánk…

 

2024. december 31-én publikálta az EU Bizottsága azt az új rendeletet, amely betiltja az élelmiszerekkel érintkezésbe lépő anyagokban (használati tárgyakban) a biszfenol-vegyületek – közülük kiemelten is a biszfenol-A (BPA) – alkalmazhatóságát. A szabályozás január 20-án lépett hatályba az Unió országaiban, de 18, egyes esetekben pedig 36 hónap felkészülési időszakot állapít meg a gyártók számára.

Dahl

Talán Ön is találkozott már egyes termékeken – például műanyag kulacsokon – a „BPA-free” megjelöléssel. Ma már sokan tudják, hogy ez a jelölés azt jelenti, hogy nincs a termékben ez a csúnya nevű szintetikus vegyület, a biszfenol-A. Ez pedig jó hír számunkra.

A vegyületet egyes műanyagokban, főként a 7-es kóddal ellátott műanyagok körében tartozó, átlátszó és tartós polikarbonát használati tárgyakban, valamint fémcsomagolások (pl. konzervek) belső és külső bevonataiban, befőttes üvegek fedőinek bevonataiban alkalmazzák. De nagyméretű, pl. borokat, söröket, tejtermékeket tároló tartályokban és az ilyen termékek szállításhoz használt csőrendszerekben is megtalálhatók. Továbbá egyes mikrobaszűrő-rendszerekben is használják őket.

A BPA egészségre gyakorolt hatását folyamatosan vizsgálták az elmúlt évtizedekben. Magzati és fejlődési rendellenességet okozó hatásának kockázata miatt babatermékekben, például cumisüvegekben és gyermek-ivópoharakban már 2011 óta tilos az alkalmazásuk. 2015-ben az EU Élelmiszerbiztonsági Hatósága 4 mikrogramm/testtömeg kg-ban (vagyis 4000 nanogramm/kg-ban) állapította meg a napi tolerálható bevitel határértékét, így ez az érték volt az irányadó az új, 2018-as szabályozás megalkotásánál. 2023-ban azonban a hatóság új szakvéleményt adott ki, melyben jelezték a vegyület immunrendszert károsító hatását is, valamint a korábbi irányadó mértéknek a 20 000-ére (!) csökkentették az emberi szervezet számára még tolerálható mennyiséget. Ezt a 0,2 nanogramm/testtömeg kg érték azonban már annyira alacsony, nehezen mérhető, kimutatható, hogy a jogalkotó a teljes tiltásról rendelkezett általános szabályként.

Egy 2014 és 2020 között zajló felmérés keretében 11 európai ország 2756 résztvevőjét vizsgálták: 92%-uk vizeletében a biszfenol-A koncentrációja meghaladta a biztonságos szintet.

Csak egy a sok közül…

Persze, ez a kémiai vegyület csak egy azon műanyag-adalékanyagok közül, melyek az élelmiszerekkel érintkező anyagokból – például csomagolásokból, ételtárolókból – az ételeinkbe kerülve komoly egészségügyi kockázatot jelentenek. A svájci Élelmiszercsomagolási Fórum 2022-ban publikált tanulmánya[1] szerint akár 388-ra is tehető azon vegyületek száma, melyek az egyes használati tárgyainkból az élelmiszerekbe átjutva egészségkárosító hatást fejthetnek ki. A tanulmány szerint ezen 388 vegyület közül 127 jelenlétének az élelmiszerekkel való érintkezésbe lépő anyagokban való kimutatásáról tudományos publikációk is értekeztek.

Az európai szabályozási háttér

Európában már közel 50 évre nyúlik vissza az élelmiszerekkel kapcsolatba kerülő anyagokra vonatkozó szabályozás. Az első irányelvet még 1976-ban hozták. Ma egy 2004-ben kihirdetett, de azóta sokszor módosított rendelet adja a szabályozás kereteit. A részleteit pedig nem kevés, egyéb jogszabály. 2020 decemberében döntés született a teljes szabályozási csomag felülvizsgálatáról. Az élelmiszerbiztonság és egészség kiemelt fókusza mellett az ún. Termelőtől az asztalig (Farm to Fork) Stratégia keretében – a Körforgásos Gazdaságról és a Kémiai Biztonságról szóló cselekvési tervekkel is összhangban – a fenntarthatóság is egyre kiemeltebb szerepet kap a jövő céljai között.

Így teszünk és így gondoljuk mi, fogyasztók

A szabályozások felülvizsgálata keretében az európai fogyasztók véleményét is kikérték.

Az egyik jelentős felmérésen[2] 2023 őszén kilenc tagállam fogyasztói vettek részt (Magyarország nem). Kiderült, hogy a résztvevők többsége bízik abban, hogy a jogszabályok biztosítják azt, hogy ne legyenek veszélyben. Az is kiderült, hogy előfordul, hogy tisztában vannak azzal, hogy egyes gyakorlatokon, magatartásokon (pl. nem mikrózható műanyagokban való melegítés) változtatni kellene, mégsem teszik meg. Többségük újrahasználja fagyasztásra a kiürült fagyis dobozokat, az elviteles dobozokban később is melegítenek ételt, vagy olyan műanyag termékeket használnak mikróban, fagyasztóban vagy mosogatógépben, melyeken nincs feltüntetve, hogy erre alkalmasak lennének.

A felmérés résztvevői az egyes konyhai anyagokról is elmondták a véleményüket. Szerintük az üveg mind biztonsági-higiéniai, mind fenntarthatósági szempontból a legjobb választás. Hátránya a törékenysége, valamint a szállítása nehéz tömege miatt nem egyszerű. A műanyagot mind biztonsági-higiéniai, mind fenntarthatósági szempontból a legkevésbé jó választásnak gondolják. Negatívumként jelölték az újrahasznosíthatóság átláthatatlansága, a mikroműanyagok kihívását, valamint a veszélyes anyagok élelmiszerekbe történő migrációjának kockázatát. A fémek a fenntarthatóság szemponjából az üveghez hasonlóan jó választásnak bizonyulnak, bár a szállítást esetükben is nehezíti a tömegük. Ami a biztonsági-higiéniai szempontot illeti, az üveg és műanyag között kerültek értékelésre. Esetükben negatívum az alumínium és a teflon jelentette kockázat. A kerámia esetében fordított a helyzet: a fenntarthatósági szűrőn – tekintettel arra, hogy nem megoldott az újrahasznosításuk – csak közép tájon szerepelnek. A biztonsági-higiéniai szempontot illetően azonban preferált választás a kerámia (bár kihívást jelenthet, hogy ha nincs jól kiégetve, akkor anyagok migrálhatnak belőle az ételbe). A fa is megmérettetés alá került: mindkét mérce alapján középen helyezkedik el a fogyasztók preferenciájában. Negatívumként ítélték meg az erdőirtást és azt, hogy nincs újrahasznosítás, valamint, hogy porózus jellege miatt nehéz tisztítani.

Ön melyik csoportba tartozik?

A felmérésen résztvevőket alapvetően három típusú fogyasztói csoportba sorolták: (i) a „környezetvédő” (ecological defender), aki a fenntarthatóságot tartja szem előtt a fogyasztói döntései során; (ii) a „visszafogott fogyasztó” (unassuming consumer), aki kevéssé elkötelezett a biztonság és a fenntarthatóség iránt, és döntéseiben inkább a kényelmesség befolyásolja; valamint (iii) az „egészségvédő” (health protector), aki nagyon jól értesült a potenciális egészségügyi kockázatokról.

Biztonság vagy fenntarthatóság?

Egy másik fogyasztói felmérésen[3] (ezen magyar fogyasztók is szép számmal szerepeltek) a kérdőívet kitöltők közül 72% nyilatkozott úgy, hogy az élelmiszerbiztonság fontosabb, mint a csomagolások újrafeldolgozhatósága vagy újrahasználhatósága. Ugyanakkor sokan közülük szívesen használnak újrahasználható csomagolásokat (pl. saját kulacsot).

A körforgásos gazdaság égisze alatt az egyik cél az újrahasználati gyakorlatok elterjesztése, az újrahasználható csomagolások népszerűsítése. A 2024-ben elfogadott új, csomagolásokra és csomagolási hulladékokra vonatkozó uniós rendelet szerint az italok és az elvitelre szánt ételek forgalmazóinak 2027. február 12-ig lehetővé kell tenniük a fogyasztók számára, hogy saját ételhordóikban és italtárolóikban vihessék haza a megvásárolt termékeket. Emellett – 2030-ig – törekedniük kell arra, hogy termékeik 10%-át valamelyik újrahasználható csomagolási formát alkalmazva kínálják.

Mit tehetek itt és most?

Az biztos, hogy nem kis feladat a mai világban környezettudatosnak lenni. Sem egészségtudatosnak. Ha bizonyos kihívást – például az élelmiszerekkel kapcsolatba kerülő anyagok és használati tárgyakét – egyszerre mindkét szűrőn át meg kell vizsgálnunk, még nehezebb dolgunk van.

Ha nem is egyszerű a feladatunk, néhány szabály betartása segíthet abban, hogy a kockázatokat jelentősen csökkentsük.

Első és talán az egyik legfontosabb szabály, hogy ha van, kövessük a gyártó utasítását arra vonatkozóan, hogy az adott, élelmiszerek készítésére, csomagolására, tárolására szánt használati tárgyat hogyan – és hogyan ne – használjuk. Tehetjük-e például mikróba, mosogatógépbe vagy fagyasztóba. Ha a gyártó kifejezetten azt jelzi, hogy a termék erre nem alkalmas, akkor ne is használjuk ilyen módon! Ha nincs rajta semmilyen jelölés, akkor inkább mellőzük a mikrózást vagy egyéb hőhatásnak kitételt (pl. mosogatógép használatát). Nem árt, ha megjegyezzük: a polietilén és a polisztirol 70°C fölött már zsugorodik. A polipropilén jobban bírja a hőhatást: kb. 120°C fölött kezd deformálódni.

Egy kis ismétlés sosem árt? Emlékezünk még a műanyag-kódokra, melyek a kis háromszögben találhatók? 1: PET (polietilén-tereftalát) 2: HDPE (vagyis nagy sűrűségű polietilén), 3: PVC (polivinil-klorid), 4: LDPE (vagyis kis sűrűségű polietilén), 5: PP (polipropilén), 6: PS (polisztirol), és 7: egyéb. Ezek közül a 3, 6 és 7 kódú műanyagok nem újrahasznosíthatók, ne tegyük ezeket a szelektív gyűjtőbe!

A „borospohár és villa” ikon jelzi, ha egy terméket azzal a szándékkal gyártottak, hogy az élelmiszerekkel kapcsolatba kerülhet. Barkácsboltban vásárolt műanyag dobozokba ne tegyünk semmilyen ételt, mert ezekre nem vonatkoznak a biztonsági előírások!

Műanyag tárolóban ne melegítsünk ételt, és ne is tegyünk bele forrón semmit!

A szilikon sütőformáknál kövessük a gyártó utasítását (pl. hogy milyen hőfokon használhatók). Ha sérül a szilikon, ne használjuk tovább.

Zománcozott, valamilyen tapadásmentes bevonattal ellátott edényekbe ne nyúljunk olyan eszközzel, és ne tiszítsuk olyan erős vegyszerrel, mely a bevonat sérülését okozhatja. Ha szemmel láthatóan sérült a bevonat, ne használjuk tovább. Ez igaz a szemmel láthatóan már elszíneződött, kopott kerámia tányérokra, bögrékre is.

Érdemes több vágódeszkát célirányosan, élelmiszer-specifikusan használni: amin húst vágunk, azon ne vágjunk kenyeret vagy zöldséget!

Ha egy edény, tányér vagy doboz esetében úgy ítéljük meg, hogy az már nem használható biztonságosan, mert szemmel láthatóan sérült, akkor sem kell kidobni. Egyéb tárgyak tárolására még alkalmas lehet akkor is, ha ételt már nem teszünk bele.

 Nem könnyű a tudatos konyhatündérség, de odafigyeléssel és folyamatos tanulással akár még „környezet- ÉS egészségvédőkké” is válhatunk.

(Ez a cikkem a Képmás magazin 2025. májusi száma Kis döntések, nagy dilemmák rovatában jelent meg. Köszönet a magazinnak, hogy hónapról hónapra megjelentetik az írásaimat!)

---

[1] Forrás: https://chemtrust.org/study-identifies-harmful-chemicals-in-fcm/

[2] Forrás: chrome-extension://efaidnbmnnnibpcajpcglclefindmkaj/https://food.ec.europa.eu/document/download/d29b239f-10b7-4bf6-ab8e-78539e4904af_en?filename=cs_fcm_citizen-eng-final-report.pdf

[3] Forrás: chrome-extension://efaidnbmnnnibpcajpcglclefindmkaj/https://food.ec.europa.eu/document/download/01fad268-afc4-4989-b842-d53bc582c404_en?filename=cs_fcm_revision_cons_202305_sum.pdf