Lélektúrák

Futok. A városmajori futókör rekortánja szalad a lábaim alatt. Egy csapat vidám teniszező gyerek mögött kapcsolódom be a futók sorába. Igen, teniszezők. A lányok öltözékéből nyilvánvaló. Kocognak. Többen 20-30 méterre belesétálnak a kocogásba. A fiúk közül néhányan levágják a kört. Itt könnyű: az edző a kör másik oldalán áll biztosan, nem látja, hogy mi történik a játszótér mögött. Nem sokáig futok mögöttük, mert a másik oldalon megállnak. Ki tudja, talán már több kör van mögöttük. Vagy csak egy volt a bemelegítés a futóiskolához. Az edző már előkészítette ehhez az eszközöket a Szamos utca sétáló részén. Mosolygok magamban, és felidézem a régi időket, amikor én is teniszezőként róttam a Major 500 méteres köreit. Így könnyebben eltelik az első kilométer… „1992. november 4. szerda Futóedzés 500m bemelegítő gimnasztika 3000m (13:13) 1000m (4:20) 3000m (14:26) lazítás Tenisz […] Ez volt a 100%, amire ma képes voltam. Mindent megtettem, de a fáradtság miatt nem tudtam pontosan odaállni ...

Akárhányszor meglátom Prišćapacot, ezt a kis csoda-földdarabot, arra gondolok, a geológia istene igencsak jókedvében lehetett, amikor ezzel ajándékozott meg bennünket, embereket. Prišćapac Vajon a horvátok – mert a szigetecske Horvátországban, Korčulán található – miért nem „prekrasan otok”-nak, vagyis szép szigetnek nevezték el? Ahogy a szicíliaiak a Jón-tenger gyöngyszemének is nevezett társát?   Isola Bella, Szicília Prišćapac,  Korčula A szicíliai Isola Bella Biztos vagyok benne, hogy aki Taorminába látogat, nem mulasztja el, hogy lesétáljon és megcsodálja a tengerből kiemelkedő különleges képződményt, az Isola Bellát, mely a Csontváryt is megihlető ókori görög színház mellett a népszerű szicíliai város fő látványosságai közé tartozik. Az Isola Bella arról híres, hogy az apály-dagály mozgások függvényében hol sziget, hogy félsziget. És nagyon, de nagyon izgalmas ezt a jelenséget ott személyesen, mezítláb megtapasztalni. Mert hát meg kell, ugye, ha már ott van az ember. ...

Tegnap még úgy terveztem, hogy a ma reggelt a következő Képmás cikkemmel kapcsolatos kutatással töltöm majd; ehhez képest a horvát irodalom tengerébe merültem el. Bajza József 1928-as akadémiai székfoglaló értekezését olvasgattam, melynek a Horvát eposz Kálmán királyról címet adta. Hogy is jutottam el ehhez a mai szemmel igen érdekes, közel 100 éves tanulmányhoz? Hát ez is a biciklizésnek köszönhető. Bringázunk Tegnap este ugyanis Dodóval az egyik szokásos körünket tekertük itt Korčula szigetén: Priscapaćról Brna felé indultunk, Smokvica előtt pedig letértünk a főútról a városka alatti olajfa-mezőkön és végeláthatatlan szőlőültetvényeken át kanyargó biciklis útra. Nem először bicikliztünk erre, megmondani sem tudom, hányszor megtettük már ezt az utat. De minden alkalommal rácsodálkozom a táj szépségére, varázslatos kisugárzására. A hegyoldalba épült Smokvica is minden alkalommal elbűvöl; meg is állok mindig, hogy magamba szívjam a látványát. Smokvica egyébként fügécskét jelent, nem v...