A klímaváltozás Magyarországon - A hazai fenyvesek sorsa (Kéktúra-lélektúrák)

Tegnap hatalmas szél tombolt az országban. Előző nap napközben egy melegfront, majd éjjel egy hidegfront vonult át felettünk. Ennek köszönhető ez a szélvihar, hiszen hidegfront után a légnyomás ugrásszerűen növekszik, míg melegfront után csökken. Így az ország nyugati és keleti része között 15hPa nyomáskülönbség alakult ki. Vagyis óriási szél, hiszen a levegő épp a nyomáskülönbségek kiegyenlítésére törekszik.  Érdemes az Országos Meteorológiai Szolgálat honlapját vagy a Facebook-oldalát követnünk, hogy értesüljünk az aktuális változásokról, adott esetben veszélyhelyzetekről. Én is itt olvastam ezt a 15hPa-os információt.

Budapesten számos esetben adtak hírt kidőlt fákról. Én ki sem tettem a lábam egész nap a lakásból. Akkora szél volt, hogy azt néztem, a környező fák hogy bírják. Eszembe nem jutott bemerészkedni az erdőbe futni vagy túrázni, mert ez ilyenkor nagyon veszélyes.

Biztosan fogunk a napokban hallani arról, milyen károkat okozott ez a vihar. Fura véletlen, hogy épp tegnap tettem ki az egy évvel ezelőtti írásomat az olaszországi Vaia-hurrikánról.

Valószínűleg azért a tegnapi szél akkora pusztítást nem végzett, mint pár éve a Vaia a Dolomitokban. De vajon mi a helyzet a hazai fenyvesekkel? Érezteti-e hatását itthon a klímaváltozás?

Eszembe jutott egy korábbi kéktúránk a Bakonyban…

A Bakonybél – Németbánya szakaszon egy furcsán kopasz, hatalmas erdőterület előtt egy információs táblára lettünk figyelmesek. Szeretem ezeket a kihelyezett tájékoztatókat elolvasni, mert mindig tanulok valami újat. Ez a tábla a lucfenyőkről szólt. Pontosabban arról, hova tűntek a lucfenyők a tábla mögötti területről…

Tájékoztató tábla a Bakonyban

Hazai fenyveseink – legyen szó akár lucfenyőről, erdei vörös- vagy feketefenyőről – döntően telepített fák. Trianon után ugyanis az erdők 88%-át elveszítettük. A gazdaságnak azonban szüksége volt fára, így több hullámban is telepítettek az elmúlt században erdőket Magyarország területén. A Bakonyba telepített fenyők többnyire középkorú fák: az 1960 – 1990-es években telepítették őket. Akkor még nem számoltak azzal, hogy a klímaváltozás hatására komoly kihívás elé kerülnek ezek a csodálatos növények.

A fenyvesek – főként a luc - a hűvösebb, csapadékosabb éghajlatot kedvelik, ahol a hőmérséklet nyáron sem nagyon megy 20-25°C fölé. Az elmúlt évtizedek időjárására viszont egyre inkább a hosszabb nyári, aszályos és meleg időszakok a jellemzőek. A fenyők a lombos fákhoz képest sokkal kevésbé tudják tárolni a vizet, és éppen a nyári időszakban lenne szükségük bőséges csapadékra. Az egyre hosszabb meleg és száraz nyári időszakok hatására száradni és ritkulni kezdenek, gyantaképességük is romlik, és összességében sokkal jobban kitettek lesznek a kártevők támadásának. Ezek közül is a szú jelenti a legfőbb problémát. A szú ellen vegyszeres védekezés sem létezik, így az egyetlen megoldás a fertőzött fák eltávolítása.

Magyarországon 20 év alatt ötödére csökkent a fenyvesek területe, derül ki a Turista Magazin cikkéből.

Ha a klímaváltozásról elmélkedünk, akkor leginkább az a(z) 1,5°C emelkedés juthat az eszünkbe, amelyről, mint veszélyről oly sokat olvashatunk, hallhatunk. A klímaváltozás azonban ennél sokkal összetettebb kérdés: vizsgálhatjuk globális szinten, és helyi szinten is. Magyarország helyzetének rövid bemutatásához segítségül hívom Rakonczai János tanár úr könyvét, melynek címe: Elfogyasztott jövőnk? Globális környezeti és geopolitikai kihívásaink. Ez a könyv nagyon jó áttekintést ad az érdeklődők számára, és online elérhető itt.

Szóval, vágjunk akkor bele. Ha a hőmérsékleti viszonyokat nézzük, akkor megállapíthatjuk, hogy hazánk követi a globális trendeket. 1901 és 2018 között 1,23°C-os növekedés történt (ez a világtrendnél picit magasabb, de Európa adataiba beleillik). Ha csak az elmúlt négy évtizedet nézzük, akkor 1,76°C-os növekedést könyvelhetünk el. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy egymást követő évek között lehet akár 1-1,5°C-os eltérés is, az egy évszázadon belüli különbség pedig a 4°C-ot is meghaladta.

A csapadék tekintetében globális szinten sokkal nagyobb a szórás a trendekben arra tekintettel, hogy milyen időintervallumot és helyszínt nézünk. Ez hazánkra is igaz: ha az elmúlt 100 év adatait vizsgáljuk, nehéz egyértelmű trendet felállítani: vannak területek, ahol nőtt, és vannak, ahol csökkent a csapadék mennyisége. Az említett 119 év alatt átlagosan 600mm körül volt az országos csapadékátlag (de 407 és 959mm között változott). Összességében bő 100 év alatt enyhe csökkenést mutatnak a számok. Ha csak az 1950-es évektől nézzük, akkor változatlan az érték, ha pedig 1970 után, akkor kis növekedés figyelhető meg. Tehát ha csak a klimatológiai statisztikát nézzük, akkor nem könnyű azt megállapítani, hogy a változások milyen irányt mutatnak. Ahhoz, hogy klímaváltozásról beszéljünk, trendszerű változásokat kell detektálni. Ehhez pedig a táj adja a legjobb segítséget számunkra: a tájban ugyanis a változások komplexen mutatkoznak meg. A tájon belül pedig három jellemzőt kell kiemelni: i) a talajvíz változását, ii) a talajok változásait, valamint iii) a vegetáció változásait. És itt érünk vissza a fenyvesekhez. Hiszen, ha most – tekintettel a poszt fő témájára – nem megyünk bele az első kettő részleteibe, hanem csak a harmadik ponttal foglalkozunk, akkor a fenyőerdőket érő változások sajnos jól mutatják a hazai klímaváltozás trendjeit.  A növények jó indikátorok: a rövid idejű változásokat, valamint a szélsőségeket is jól mutatják, mindamellett a tendenciák kirajzolásában is segítenek.

Fontos megemlíteni, hogy a fenyő mellett a bükk is nagyon nehezen tűri a szárazsági határ eltolódását. Ezért az elmúlt években a bükkösökben is gyakran került sor egészségügyi fakitermelésre (vagyis amikor a fákat a gazdaságilag optimálisnál hamarabb kell kivágni). Mivel az erdei fák élettartama 80-120 év, az erdőgazdálkodás nagyon nehezen tud lépést tartani az utóbbi évtizedek gyors változásával.

Bakonyi bükkös

Mi várható a jövőben? Két regionális klímamodell jelzéseit elemzi a könyv: az egyik az ún. RegCM-modell, a másik pedig az ALADIN-Climate modell. Az előbbi egy optimista becslés, mely feltételezi, hogy a klímapolitikai célokat elérjük. Az utóbbi viszont egy pesszimista forgatókönyvet követ. Mindkét modell további átlaghőmérséklet-növekedést jósol: a 2021-50-ig tartó időszakra 2°C-os növekedést, míg a 2069-98 időszakra 3, illetve 4°C-os növekedést. A csapadék tekintetében kevésbé egyértelműek az előrejelzések. A RegCM szerint nem lesz jelentős változás, vagy enyhe csökkenés várható a század végéig, az ALADIN-Climate szerint pedig enyhe növekedés várható. (Azért itt most, legalább zárójelesen, érdemes megemlíteni azt a tényt, melyet szintén a napokban olvastam az OMSZ oldalán, hogy az idei január volt 1901 óta a legcsapadékosabb január.) Mindkét modell szerint a január lesz a leghidegebb, a július pedig a legmelegebb hónap, és a század végére a hőségnapok (30°C+) száma 30-40 nappal fog nőni, a fagyos napoké (0°C-) pedig 55-60 nappal csökkenni. Összességében a változások hatása új kórokozók megjelenésében, az aszály és a belvíz egyidejű jelenlétében, valamint erőteljes hőhullámokban fog megmutatkozni, melyek súlyos egészségügyi és gazdasági hatásokat generálnak majd.

Ha egy picit elmélázunk azon, mindez a környezeti változás hogyan hat majd az egészségünkre, akkor a Magyar Tudomány 2018. évi szeptemberi számában megjelent tanulmány ad kiváló összefoglalást (címe: A klímaváltozás hatása egészségünkre és az egészségügyre Magyarországon). Ebből megtudhatjuk, hogy a legfőbb egészségügyi kihívások a következők lesznek:

            1. Hőhullámok okozta egészségügyi problémák

            2. Épületek beltéri hőmérséklete, mint kockázat

            3. Fertőző betegségek terjedése

            4. Víz és élelmiszerek által közvetített fertőzések növekedése

            5. Allergén növények terjedése

Most ezek részletezésébe nem megyek bele, mert akkor nagyon messzire vándorolnánk már a hazai fenyveseinktől. De egyik-másik kihívás biztosan visszaköszön majd még a jövőbeni lélektúrázásaimon.

Miért tartottam fontosnak mindezt leírni? Azért, mert mi itt Magyarországon jó helyzetben vagyunk. Sokat hallunk a klímaváltozásról, de nem igazán érezzük a bőrünkön a hatásait. Legalább is nem úgy, mintha például egy vízhiány vagy hurrikán-sújtotta területen laknánk. De, mint láthatjuk, azért vannak jelek most is és itt is, melyek megmutatják a klímaváltozás hatásait. És a fenyőerdők pusztulása pont egy ilyen jel.

Hogy mi a megoldás? Talán első lépésként az, hogy „felnézünk”. Akár a csillagos égboltra, ahonnan érkezhet valamikor egy, a Föld irányába tartó meteorit, vagy az erdők fáira. Rakonczai tanár úr a következő gondolatokkal zárja a könyvét: „[…] van sokszínű tudásunk, elegendő létszámú ember és vannak eszközeink is. Amiből még kevés van: hatékony, cselekvéssel párosuló bölcs előrelátás és összefogás. Addig kellene cselekedni, amíg nem lesz késő!”

Legyen 2023 a cselekvéssel párosuló bölcs előrelátás és összefogás éve.