Lélektúrák az e-ruhák világába (5. rész) - A jövő fenntartható ruhái

Csodálatos napsütésre ébredtem ma reggel itt Budapesten. Már a héten terveztem, hogy a nyakamba veszem az erdőt a hétvégén, és járok egy jót. A fényképezőgépem társaságában. Talán még a polárszűrőt is felteszem rá, nagyon szeretek azzal fotózni.

No, de jön a kérdés: mit is vegyek fel? Most néztem a teraszon a hőmérőt, majdnem 30°C-t mutat. 

A teraszunkon ma 9 órakor... :)

Persze, nyilván nincs ennyi úgy általában, csak ilyenkor rásüt a Nap. Szóval az erdőben azért kevés lenne a rövidnadrág-póló kombó, hol van még a nyár… Talán még tavasznak is csak óvatosan lehet nevezni ezeket a napokat, mert okozhat még meglepetést március…

A ruhák válogatása közben eszembe jutott ismét néhány szám… Évente 5,8 millió tonna ruhát dobunk ki világszerte. Vagyis személyenként 11,3kg-ot. Mit gondoltok, ezeknek a ruháknak hány %-a kerül újrahasznosításra? Tippeljetek magatokban!

Admirális lepke (más néven Atalantalepke)

Kis rókalepke

Ide tettem két lepkés képet pár nappal ezelőttről, hogy tudjatok tippelni

 

Nem, nem… Kevesebb. Nem… Még annál is kevesebb. Mindössze 1%, azaz egy százalék! Ugyanakkor 2000 és 2015 között a textilgyártás közel megduplázódott. Biztosan ismerős az a kifejezés, hogy „fast fashion”. Gyors divat, valahogy így lehetne lefordítani. Az olcsó, de silány minőségű, alig egy-két évig tartó ruhadarabokról van szó.

A textilipar ma a negyedik legjelentősebb tényező a környezeti és klímaváltozásra gyakorolt hatások tekintetében az élelmiszerek, a háztartások és a közlekedés után. Ha az iparág víz- és területi környezeti lábnyomát nézzük, akkor a harmadik helyen áll, ha pedig az elsődlegesnyersanyag-használatot és az üvegházhatású gázok kibocsájtását, akkor az ötödik helyen.

Kétségtelen, hogy ezzel nem ártana valamit kezdeni. Ezért az Európai Zöld Megegyezés (Green Deal), ezen belül pedig a Körforgásos Gazdasági Cselekvési Terv is kiemelt célkitűzésként határozta meg a fenntartható textilek és fenntartható gyártási folyamatok irányába mozdulást a jövőre nézve. Így született meg a „2030 Vision for Textiles” program, valamint a ReSet The Trend – Fast fashion is out of fashion kampány 2022. tavaszán.

És, ahogy azt már a korábbi posztból tudjátok, a textilek is az ún. Ekodizájn a Fenntartható Termékekért Rendelet (Ecodesign for Sustainable Product Regulation) (ESPR) hatálya alá fognak tartozni. Így a ruhákra és egyéb textiltermékekre is lesznek kötelező tervezési követelmények, melyek a tartósság, javíthatóság és újrafeldolgozhatóság szempontjait is figyelembe véve fogják meghatározni a jövő textiltermékeit. Szintén fontos lesz majd, hogy a textilek ne tartalmazzanak veszélyes anyagokat, tartalmazzanak viszont újrahasznosított, másodlagos nyersanyagokat. A Digitális Termékútlevél a ruhák esetén is rendelkezésünkre áll majd, hogy az adott termék jellemzőit megismerhessük, és tudatos döntést hozhassunk.

Persze, nem kell megvárni, amíg mindezen tervek alapján már teljesen új ruhakollekciók közül válogathatunk. Ma is vannak gyártók, melyek a fenntarthatóságot fontosnak tartják. Csak hát ezek a termékek jellemzően jóval drágábbak a fast fashion társaiknál.

Mi Dodóval a túráinkhoz, biciklizéshez és egyéb sporttevékenységekhez, de azt hiszem, úgy általában is már évek óta szem előtt tartjuk, hogy olyan ruhadarabokat válasszunk, melyek mind fizikai minőségükben, mind a saját lelki tetszésünk vonatkozásában kiállják az idő próbáját. Ha a mára összeválogatott ruhatáramat nézem, mindegyik márka hirdeti elkötelezettségét a fenntarthatóság iránt. A kabát és a túranadrág a Vaude, egy 1974 óta családi vállalkozásként működő német cég gyártmánya. Kedvelt a bringások körében. Egyik kedvenc márkám a Zajo. Szinte minden pólóm és elég sok felsőbbruházatom is tőlük van. Jó minőségű, és árát tekintve alacsonyabb az előző márkánál. Több éve használjuk a termékeiket, és maximálisan elégedettek vagyunk velük. A hátizsákom Fjallraven. No, ez egy elég drága márka, ruhám nem is nagyon van tőlük. Viszont örök kedvencem a táskák tekintetében ez a klasszikus, Kanken hátizsák. És akkor nézzük a cipőt: új kedvencem ez a márka, mely egy ún. barefoot, azaz mezítlábas márka, a Groundies. Ennek a tartósságában egyelőre csak reménykedem, mert ősz óta használom a cipőit. Ez a vízálló, könnyű túracipő nemrég érkezett, épphogy tesztelgetem.

Túrára készülődve

Persze, az egy dolog, hogy mit írnak a márkák a honlapjaikon. Mert bár a fenti márkák esetében, különös tekintettel arra, hogy többségüknél jók a tapasztalataink, úgy gondolom, hihetek is a leírtakban, de biztosan vannak olyan termékek is, melyek esetében több a marketing, mint a fenntarthatóság. Mert, ugye, ismerjük a „greenwashing”, azaz zöldremosás, itthon talán inkább zöldrefestésnek fordított kifejezést is. Vagyis a fenntarthatóságot hirdető marketing-kommunikációs eszközt, mely mögött nem biztos, hogy van tartalom. Ma ez egy igencsak gyakran alkalmazott eszköz. És van még világszerte 457, az EU-ban több mint 200 féle önkéntes ökocímke, ami mind hasonló elhivatottságot hirdet. Néha ki sem tudunk igazodni, azt meg végképp nem tudjuk, melyiknek is hihetünk. Mely termék az, amely nemcsak hirdeti, hanem tényleg fenntartható.

No, ezen is szeretne változtatni az EU: ez az ún.Zöld igények megalapozásáról szóló kezdeményezés. Legfrissebb információim szerint március vége felé már megismerhető lesz az EU Bizottság javaslata. Az APPLiA-ban mi is izgatottan várjuk, hiszen ez is érinti majd az elektronikai termékeket is. És a ruhákat.

És van még egy kapcsolódási pont a ruhák és az APPLiA között: ez pedig a mosógép… Ezzel pedig itt egy újabb olyan kihíváshoz érkezünk, melyről szeretnék majd egy külön részben elmélkedni: a mikroműanyagok témája. Az EU Bizottság kutatásai szerint ugyanis a vizekbe kerülő mikroműanyagok 35%-a szintetikus ruhák mosásából származik. Összesen évente fél tonna mikroműanyagról beszélünk, mely 50 milliárd műanyag palacknak felel meg… 

De ez tényleg egy olyan téma, mely megér egy külön részt. És most már én is inkább arra vágyom, hogy elinduljak a tervezett túrámra.

Szép napot nektek is!