Lélektúrák

Nem, nem és nem. Nem kell a Tik-tok! Isten ments még egy szósöl média csatornától! Bőven elég a Fészbuk meg az Insta, és néha, muszájból, mert ugye professzionális az ember, a LinkedIn. Különben is, hova üldözzük akkor tovább a gyerekeinket, ha itt is megvetjük a lábunkat? Persze, azért egy nagy szakmai szövetség vezetőjeként valamilyen szinten illik haladni a korral. Főleg, ha a társadalmi edukációt is a zászlónkra tűztük. Márpedig ez nálunk, az APPLiA Magyarországnál igencsak fontos. Idén például kiemelt témánk a karbantartás, a készülékek helyes üzemeltetése. Hogy ne romoljanak el. Ezer apró dolgot tehetünk ezért. Új kommunikációs csapatunk, akikkel most együtt dolgozunk, csupa fiatalokból áll. Lelkesek, kedvesek, okosak. Nagyon örülök nekik! Gondoltam, szuper, végre hátra léphetek egy lépést. Most már profik kezében az APPLiA minden csatornája. No, de jött az ötlet: muszáj, hogy legyen Tik-tok csatornánk. Havi egy, max fél perces video. Induljunk el! Jó lesz, majd meglátom! – mondt...

Némi városi és erdei kanyargás után kiértünk Kremsből a Dunához, és a bal parton folytattuk utunkat. Végre gyönyörű napsütésben tekertünk. Bár még mindig a hosszú nadrágban és hosszú felsőben, mert erős szél fújt szembe, nagyon örültünk, hogy utolsó napunkat ilyen szép időjárással ajándékozta meg az Univerzum. Sokkal kevésbé lett volna ez értékes számunkra, ha az előző napokon is hasonlóan szép idő fogad minket. Első megállónk egy fura pihenőnél volt. A Duna mellett cikk-cakkban kanyargott egy kis folyó. Egyértelmű volt, hogy ez egy mesterséges ág, mely a Dunából indul, de nem tudtuk, miről van szó, mi is a célja. Az információs tábla és az internet a segítségünkre sietett: egy LIFE-projekt keretében a Niederösstereich tartomány leghosszabb, 12,5km-es halútját hozták létre. Nem tudom, mi a pontos szó erre magyarul; németül a Fischwanderhilfe szerepelt a táblán. A közeli altenwörti vízerőmű kikerüléséhez nyújt segítséget ez a kitérő út a halak részére. A vízerőművek esetében komoly k...

Másnap reggel hűvös, ködszitálós, de esőmentes napra ébredtünk. Úticélunk Krems volt. Egy olyan különleges tájegységhez értünk, mely a Világörökség részét képezi. Ez Wachau. Mivel erre a napra terveztük a legkevesebb kilométert, úgy éreztük, belefér egy tizessel megtoldani az utat, így mielőtt útnak indultunk volna a Duna bal partján, áttekertünk az emmersdorfi hídon a jobb partra, hogy egy kicsit közelebbről megnézzük Melket. Nem mentünk be a kolostorba, csak körbegurultunk a városkában, és – természetesen – lőttem pár fotót. Majd a hídon visszatértünk a bal partra, és elindultunk felfedezni Wachaut. Melk Mivel ez a napi szakaszunk kivételesen pontos összhangban volt a Danube cycle path tájékoztató honlap ötödik, északi (vagyis bal) parti útszakaszával, érdemes ide kattintani , és megnézni, milyen klassz segítség ehhez a dunai bringatúrához ez a honlap. A jobb oldali térképre kattintva és azt kicsit felnagyítva az úton található látnivalókat és egyéb fontos helyeket ikonok jelzik. H...

Az előző délutáni esős tekerés után reggelre minden ruhánk és táskánk megszáradt. Tudtuk, hogy ezen a napon is esős időre számíthatunk, így megfelelően felöltözve indultunk útnak. Egy átkelést terveztünk erre a napra: a legrégebbi, Ybbs – Persenbeug vízerőművön. A nap célállomása a Duna bal partján fekvő Emmersdorf volt. A Wallsee-i kastély lentről Wallsee városkájából a vizes utcákon óvatosan leereszkedve még egyszer megcsodáltuk a kastélyt, majd folytattuk utunkat a Duna jobb partján. A folyamatos esőnek köszönhetően ez a tekerés most inkább amolyan elmélkedős-magunkba fordulós volt. No, meg persze, Duna-nézős. Duna… A maga 2850km-ével Európa második leghosszabb folyama a Volga után. A németországi Donauschingenben ered, és hatalmas deltatorkolattal, 3 ágra (Kilia-, Sulinai és Szent György-) szakadva ömlik a Fekete-tengerbe. Útja során tíz országon halad keresztül: Németország, Ausztria, Szlovákia, Magyarország, Horvátország, Szerbia, Bulgária, Románia, Moldova és Ukrajna terület...

Isztambul… Egy nyüzsgő, élettel metropolisz, ahol minden elképzelhetetlenül hatalmas. Az épületek, a hidak csakúgy, mint az emberek száma az utcán és a forgalmi dugók. 2005-ben jártam itt. Az APPLiA Europe nyári találkozóján vettem rész; ez volt az első alkalom számomra, mert az APPLiA Magyarország 2004-ben jött létre. Nagyjából semmire nem emlékeszem a városból. Talán azért, mert nem is láttam belőle sokat. Az autómmal volt valami baj, aznap, amikor Bécsbe kellett utaznom. Bécsből repültem volna. De nem sikerült kijutnom. Másnap béreltem egy autót, és azzal utaztam Bécsbe. Egy nap késéssel csatlakoztam a találkozóhoz. A találkozóhoz, melyen igencsak zöldfülűként minden energiámat arra fordítottam, hogy megismerjem a kollégákat, hogy felvegyem a fonalat az egyes szakmai területeket érintő folyamatokban. A gálavacsoránk egy hajón volt. A Boszporuszon hajókáztunk, és több kolléga is szóba elegyedett velem, az új jövevénnyel, és többen is jelezték, hogy hmmm… hát Budapesten is ott a Dun...