Lepkeszerelem és csigairigység

A mai napon ebédidőben újabb táncfutásra indultam a nyári erdőbe. A szokásos 7km-nél egy kicsit hosszabb kört terveztem, így töltöttem még zenéket a táncfutás címet viselő lejátszási listámra. Találtam egy szuper albumot a YouTube Music-on, csupa 70-80-90-es évek slágereivel. Ami egy pici gondolkodásra késztetett, az az volt, hogy ezek mind 150-es  ütemű (bpm-ű) számok voltak. Én pedig eddig – egyelőre – a 140-es zenéket használtam a táncfutásaimhoz.

No, de itt az ideje gyorsulni picit, meg miért is ne kísérletezhetnék a lépésszámmal. Szóval végül bekevertem a kiválasztott zenéket.

Valahogy úgy éreztem, jó ötlet épp ma kipróbálni a Dodó által Baliról hozott izomlazító, HOT felirattal ellátott krémcsodát. Be is kentem alaposan a nyak-vállöv régiót a hátamon. Persze, amikor déli 12-kor a legmeredekebb emelkedőhöz érve épp merőlegesen tűz az ember nyakába a Nap, akkor azért elgondolkodik azon, miért is nem gondolkodott kicsit okosabban korábban.

Azt tudtátok, hogy az égitestek neveit általános szabály szerint nem kell már nagy kezdőbetűvel írni? Íme, az e-nyelv.hu így magyarázza ezt:

„A nagybetűs írásmódot csak hangsúlyozottan a csillagászati vonatkozásokat előtérbe állítva tudományos szövegekben kell alkalmazni. A következő esetekben nagy kezdőbetűvel írandók az égitestek, hangsúlyozva tulajdonnévi voltukat: a Föld távolsága a Holdtól, a Föld a Naptól számított harmadik bolygó. Ha a csillagászati vonatkozások nem hangsúlyosak, inkább a kis kezdőbetűs megoldás javasolható: hatalmasnak látszik ma a hold, a nap sugarai bevilágították az egész szobát.”

Tehát ha azt mondom, hogy a Nap sütötte a hátamat, akkor nem csillagászati értelemben gondolok a Napra? Hát milyen értelemben? Ja, vagy ez a blog itt most nem tudományos szöveg? Ne már, most komoly? Ez kábé olyan, mintha azt mondanánk, hogy ha nem biológiai értelemben beszélek mondjuk Dodóról, akkor nem kell a nevét nagybetűvel írni (aztán rögtön dodó lesz belőle, ami csak bonyolítja a helyzetet). Na, szóval, én ezt az újkeletű helyesírási szabályt nem vagyok hajlandó alkalmazni. Ha nagyon akadékoskodnak a nyelvészek, akkor szóljon inkább így a mondat:

Persze, amikor déli 12-kor a legmeredekebb emelkedőhöz érve épp merőlegesen tűz az ember nyakába a Földtől 150 millió kilométerre levő égitestünk, a Nap, akkor azért elgondolkodik azon, miért is nem gondolkodott kicsit okosabban korábban.

Igyekeztem a tájra és az új zenékre koncentrálni.

Love is in the air, everywhere I look around… Szólt a fülemben. Hát, igen… Elképesztő nyüzsgés volt mindenfelé. Lepkék játszadoztak, kergetőztek. Bodobács-párokat lépkedtem át. Szerelem, szerelem… Még két hét, és újra találkozom Dodóval. Mert, ugye, a nyár beköszöntével az éves ciklusunk azon szakaszába léptünk, amikor szerelmünknek csak korlátozott kibontakozásra van lehetősége.

Lepke

Vajon ki festeget újabb szivecskéket a fákra? Esküszöm, két napja még csak a piros létezett ezen az ösvényen. Tényleg pont most kell egy kéket is odafesteni mellé? 

Korábban...

És ez meg mi a csoda itt az futóút közepén? Ne már, ez most komoly??? Még a csigáknak is pont most és pont itt kell enyelegniük? Most tényleg szórakozik velem az Univerzum?

Csigák

Elhúz előttem szitakötő. Eszembe jut, hogy az egyetemen tanultuk, hogy a szitakötők szív alakú párzópózt vesznek fel. (Méghogy nem tudományos a poszt!) Tessék! Erre bezzeg emlékszem! De hogy is kell felrajzolni a DDT képletét? Halász tanár úr megmonda, hogy ha egy átmulatott éjszaka után a Tisza-parton találkozunk, akkor is kapásból mennie kell. Bár már több éve nincs közöttünk, simán tudom, hogy ha majd egy átmulatott éjszaka után a Tisza-parton fogok ücsörögni, beváltja az ígéretét, és számon kéri rajtam a diklór-difenil-triklóretán képletét.  

Szóval, igen, szív alakú párzópóz… Lefutom még azt a 3km-es futókört is az eredetileg tervezett körömön túl, jobb lesz ez így, határoztam el.

De tényleg, mennyi lepke! Nem is kell lepkeházba látogatni, elég csak kisétálni a nyári erdőbe. Erről megint eszembe jutott egy történet.

Amikor Szegedre jártam az egyetemre, nagy lelkesedéssel olvastam a neten, hogy az egyetem Füvészkertjében trópusi pillangók is megtekinthetők. Így amikor barátnőimmel szerveztünk egy csajos szegedi hétvégét, őket is fellelkesítettem, és ellátogattunk a Füvészkertbe megnézni ezeket a repülő virágokat.

Cseppet sem tántorított el bennünket az az aprócska tény, hogy akkor épp télvíz ideje volt (másnapra a jeges hófúvás is megérkezett). Amikor közöltük érkezésünk fő célját a jegypénztárban, a hölgy enyhén furcsán nézett ránk, és szinte félve közölte, hogy a trópusi pillangókat nyáron lehet megtekinteni. Én meg nem mertem bevallani, hogy az egyetem természettudományos szakának hallgatója vagyok, és a diákigazolvánnyal igénybe vehető belépőjegy-kedvezményre sem tartottam magam érdemesnek. Azért a Füvészkertben lepkék hiányában is nagyon jól éreztük magunkat, ha arra jártok az év bármely időszakában, bátran látogassátok meg, mert csodaszép!

Csak hogy biztosan kellően tudományos legyen ez a táncfutós poszt, el kell, hogy mondjam nektek, hogy a lepkékről a tudomány sokkal kevesebbet tud, mint gondolnánk. Az odáig oké, hogy az ízeltlábúak törzsébe és a rovarok osztályába tartozó rendről van szó. Eddig több mint 160 000 fajról tudunk, ezek közül kb. 3800 fordul elő Magyarországon. De típusaik, tudományos rendszerezésük (taxonómiájuk) már korántsem olyan egyértelmű. Ha a lepkeszet.hu-t böngésszük, megtudhatjuk, hogy vannak, akik nappali, éjszakai lepkékre és molyokra osztják őket (a molyok egyébként több forrás szerint is többen vannak, mint a nem-moly lepkék). Amelyeket mi szépségük miatt nézegetni, fotózni szoktunk (már, ha sikerül), azok mind nappali lepkék, és ők vannak az igencsak szerény kisebbségben: az ismert lepkefajok mindössze 12%-át teszik ki. Egy másik csoportosítás – szinte már-már hihetetlen tudományos megközelítéssel – nagylepkékre és kislepkékre osztja őket. Előbbibe tartoznak a nappali és éjszakai lepkék, utóbbiba pedig a molyok. Nyilván ezek után számotokra is egyértelmű, hogy miért tartozik a nagylepkék közé a Magyarországon is megtalálható, fűzfa-zöldbagoly (ami nem bagoly, hanem lepke) a maga 20mm-es szárnyfesztávolsávál, míg a nagy farontó lepke a 8-9cm-es szárnyfesztávolsával a molyok közé (tudom, a tudomány mégiscsak bonyolult). A nappali lepkék fő tulajdonsága, hogy a szárnyukat a testük felett függőlegesen össze tudják zárni, bunkós végű csápjuk van, és sokuk szép színes. Most már akkor tudjátok, hogy ha esetleg éjszaka láttok ilyen lepkét, az nappali lepke lesz, ne tévesszen meg benneteket a Földtől 384400km-re levő égitest, a Hold ragyogása. Az éjszakai lepkék ezzel szemben – még ha nappal is találkoztok velük – fésűs, fűrészes, fonalas csáppal rendelkeznek, nem színpompásak (hanem szürkések-barnásak), és szárnyukat a testük mellett sátorszerűen zárják nyugalmi helyzetükben.

Nos, a mai lepketudományi leckének már csak egy apró, ámde kiemelten fontos részlete van hátra, ti. hogy mi a különbség a pillangók és a lepkék között. A szabály egyszerű: minden pillangó lepke, de nem minden lepke pillangó. Nem értem, miért gondolják egyesek, hogy ez egyszerű. Számomra a legnehezebb megjegyezni mindig azt, ahol két választás van. Fix, hogy összekeverem. Mit küzdöttem az oxidáció-redukció, anód-katód, anion-kation megjegyzésével az egyetemen! Néha még nehezebbnek érzem, mint felírni a DDT képletét.

Szóval, a pillangók a legnagyobb és leglátványosabb nappali lepkék, a legtöbbjük a trópusokon él, kb. 500 fajuk ismert. Magyarországon négy honos közülük, mindegyik védett: a fecskefarkú lepke, a kardoslepke, a kis apollólepke és a farkasalmalepke (előbbi kettőnek 10 ezer forint, utóbbi kettőnek 50 ezer forint a természetvédelmi értéke a Wiki szerint). Szárnyalakjuk árulkodó: második szárnyuk hátsó szegélye homorúan ívelt és faroknyúlványban végződik.

Mindez, persze, csak egy csepp volt a lepkék titokzatos világából. Rengeteg minden vár még felfedezésre velük kapcsolatban. Ahogy saját lepkéink világa, saját belső fejlődésünk is varázslatos. Számomra a lepkék ennek a fejlődésnek a jelképei. Nem véletlenül hordok lepkemedált a nyakamban.

Ez a mai lepkés 12km táncfutás pedig isteni volt! Két kerek órával közelebb hozott az én Dodómhoz. Nothing gonna change my love for you, szólt a fülemben a befutó-zene.

Itt találjátok a Táncfutás lejátszási listámat: 

https://music.youtube.com/playlist?list=PL2xU7DbsRr0AlORAJDyeHICFe-Qrj8UtM&feature=share 

Itt pedig egy kisfilmet a lepkékről és a csigákról 😊

Persze, nem bírom ki, hogy ne írjak nektek a DDT-ről, ha már megemlítettem. De csak itt a végén, kisbetűvel. Ha már a fejlődésről volt szó, nos, a DDT története igencsak izgalmas iskolapélda.

1948-ban egy svájci vegyész, Paul Hermann Müller kapta az orvosi Nobel-díjat. Tudjátok, miért? Egy vegyület, a diklór-difenil triklór-etán, vagyis a DDT kifejlesztéséért. Az első világháborúban csak Oroszországban hárommillióan haltak meg tífuszban. Egyéb betegségek, mint a malária, a pestis és a sárgaláz is sok ember halálához vezettek a második világháborúban is. A rovarok és az általuk terjesztett kórokozók nemcsak közvetlenül voltak veszélyesek az emberre, hanem közvetetten is: megtizedelték a termést a mezőgazdaságban. A DDT egy olyan vegyületnek bizonyult, amely a gerincesekre nem volt veszélyes, viszont a rovarokra igen. A második világháború végén sokezer katonát mentett meg az említett betegségektől a DDT. Csodaszer volt a maga korában. De később kiderült, hogy   jelentős ökotoxikológiai problémákhoz vezetett az alkalmazása: stabilitásának köszönhetően feldúsult a vizekben és a talajban. A növényekkel együtt az ember is elfogyasztotta, és az emberi szervezetben is számos tekintetben károsnak bizonyult hosszú távon.

A vegyület kiirtott minden rovart. Majd rovarok híján a madarak száma is kezdett megfogyatkozni. 1962-ben Rachel Carson: A néma tavasz című könyvében írt erről a mai napig is ható környezeti kihívásról. 1995-ig 49 országban betiltották a használatát, de sok afrikai ország a mai napig használja, mert úgy ítélik meg, hogy a mérlegen a rovarok által terjesztett betegségek elleni küzdelem fontosabb, mint amilyen károkat okoz a DDT bioakkumulációs és biomagnifikációs hatása, vagyis az élőlények szervezetében és a táplálkozási láncban való feldúsulása és ennek káros hatásai. Darvas Béla toxikológus úgy említi ezeket az országokat, hogy „ahol még nem bűnös” a DDT.