Táncfutás

Az elmúlt időszakban két kísérletet is tettem a futásra: először még a bringás hétvége előtt, március végén, másodszor pedig ezen a héten szerdán. Mindkétszer nagyjából 5,5km-t futottam itt a Hárshegyen. Kiszenvedtem magamból a távot, de a lábam sajnos még mindig nem jó. Csak és kizárólag futásnál, de az ideg mégmindig nem működik jól, ezért a jobb lábam korlátozottan mozog. Az eredmény pedig féloldalas futás és balesetkockázat. Nem beszélve az igencsak lehangoló lelkiállapotról. Mert így nem jó futni. Nem esik jól, sem fizikailag, sem lelkileg. Ráadásul tényleg ott a veszély, hogy bármikor megbotolhatok és hasra vágódhatok. Nem, nem és nem. Számos dolog szól most a futás ellen.

Szóval úgy döntöttem, egyelőre elfogadom hosszabb távú állapotként, hogy most nem kell futnom, és a gyorsgyaloglásra koncentrálok. Vagy, ahogy korábban elneveztem, a táncfutásra.

Táncfutó-cipőm

Ezzel a tervvel megnyugodva, sőt, egyenesen fellelkesülve vágtam neki tegnap a Hárshegynek, még éppen az eső előtt. Egy remek kört gyalogoltam, és újra megerősödött bennem a tudat, hogy kifejezetten jó ez a táncfutás nekem. Kiválóan átmozgat és elfáraszt, a legideálisabb pulzustartományban dolgozom az idő nagy részében, ugyanakkor nem terhelem túl a gerincemet. És jóleső vidámság van rajtam útközben. A 8,5km-es körön 250m szintemelkedés és a Hárshegy változatos ösvényei remek, másfél órás edzést adnak.

A hárshegyi futókör

Tegnapi pulzuszónáim

Ma délelőttre is terveztem egy kört. Előtte azonban elhatároztam, hogy megnézem, milyen zenerepertoárral szolgál a YouTube Music a táncfutáshoz. Az utóbbi időben a futásaimhoz a 180bpm-es zenelistákat használtam; ezek segítettek abban, hogy rövidebbeket és ezáltal sűrűbben lépjek (vagyis, hogy növeljem a lépészámot, ami tudományosan igazoltan is csökkenti a sérülésveszélyt). A táncfutáshoz viszont ez a tempó túl gyors. De vajon mi lehet a jó tempó? Találtam 170-es és 160-as zenelistákat is. Végül azonban a 140bpm-es listát választottam. Ezt dobta ugyanis az alkalmazás a dance szóra; ezeket a listákat kifejezetten táncos aerobic órákhoz tervezték. Kettőt is találtam, ami tetszett: az egyik a 70-es, a másik a 80-as évek slágereinek feldolgozása volt, 1-1 órában. Mindkettő jó választás volt! A mostani táncfutásomhoz ez a jó ritmus. Ha majd esetleg később gyorsulok, akkor váltok magasabb lépésszámú zenékre.

Ma egy kicsit lassabb voltam, mint tegnap, pontosan 5 perccel. Igaz, kétszer is megálltam néhány fotót készíteni. Időnként ez is az öröm része, nem beszélve a blog színesítéséről, ugye-ugye.

A mai pulzuszónákon is látszik, hogy ma lassabb voltam

Ezeken a fotókon például láthatjátok, hogy a hárshegyi 3km-es futókört a vaddisznókkal közösen használjuk mi futók és táncfutók. Igazán rendes négylábú futótársainktól, hogy magát az utat nem túrják szét 😊 És az is, hogy a pályahasználat időben is elkülönül a nap folyamán.

A "közös" futókör :)

Ez a vadvirágos erdőrészlet is nagyon tetszett. Már odafelé elhatároztam, hogy visszafelé készítek itt pár fotót. Hazaérve pedig megnéztem a neten, hogy tulajdonképpen mit is fotóztam. Meg is osztom eme tudást veletek, mert mindkét virág ehető és még gyógyhatású is.

Virágok

Eredetileg a fehéret csalánfélének néztem, a rózsaszínes-lilás virágról meg nem tudtam semmit. Ehhez képest igencsak megmosolyogtató volt a megvilágosodás: a csalánnak nézett növényke valójában a káposztafélék családjába tartozó kányazsombor, míg a rózsaszínes-lilás ismeretlen szépség az árvacsalánfélék családjába tartozó piros árvacsalán. Piros, és kész! Ez van. És azért árva, mert ő a csalánfélékkel ellentétben nem csíp. Ezt írta az egyik internetes oldal. Biztosan ezért kiközösítették szegényt a csípős csalánok, így lett árva. Persze, csak csípőscsalán-szemmel árva. Mert az árvacsalán nevű nemzetség maga 40-50 féle fajból áll az árvacsalánfélék családján belül. Szóval azért nem kell nagyon sajnálni. Főleg nem ezt a fotózott populációt, mely, mint jól látszik, remekül összeköltözött a kányazsomborral.

No, de mit is kell róluk tudunk? A kányazsombor friss leveleit és virágait saláták ízesítésére használhatjuk, méghozzá fokhagyma helyett. Ízre hasonló, de könnyebben emészthető ez a növény. Gyógyhatásait tekintve fertőtlenítő, sebgyógyító, tisztító és köptető hatása emelhető ki. Főzetét belsőleg fogyaszthatjuk; kiváló hurutos köhögésre. Külsőleg sebtisztító, gyógyító a belőle készített borogatás.

Kányakozsbor

A piros árvacsalánnak is számos jó tulajdonsága van. Sok benne a vitamin – főleg a C-vitamin –, valamint a vas, és jó rostforrás. Minden része ehető. A leveleit és a virágait is beletehetjük salátákba (semleges ízű), de turmixba is kiváló, valamint tea is főzhető belőle. Ha picit többet fogyasztunk belőle, hashajtó hatású lehet, amiről mindenki maga eldöntheti, hogy jótékony hatásnak találja-e.

Egy 2007-es tudományos publikáció szerint hatásos lehet E-coli és egyéb baktériumok ellen, 2008-ban pedig gyulladáscsökkentő hatásáról született újabb elemzés. A kányazsomborhoz hasonlóan vérzéscsillapításra is alkalmazható, mert összehúzó hatású.

Piros árvacsalán

Szóval lehet, hogy a következő táncfutásom alkalmával szedek egy csokorral ebből a két, értékes növényből, és megkóstolom őket.

Egészséges finomságok a természet tálalásában